„Valéry Giscard d’Estaing” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Gazdag nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard magas rangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjük d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz rajnai tartományban állomásozó megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
 
Giscard d’Estaing [[Clermont-Ferrand]]-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a [[második világháború]] utolsó évében. A ''Croix de Guerre 1939-1945'' francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az ''École polytechnique'' elvégzése után az ''ENA (École nationale d’administration)'' hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
 
==Politikai pályafutása==
Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte. 1956-ban [[Puy-de-Dôme]] megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól [[Charles de Gaulle]] követője lett. 1959-ben [[Michel Debré]] kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter [[Georges Pompidou]] kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a ''Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI)''. 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. [[Jacques Chaban-Delmas]], majd [[Pierre Messmer]] kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be.
 
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista [[François Mitterrand]] ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. [[Jacques Chirac]]ot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.