„António Egas Moniz” változatai közötti eltérés

'''António Caetano de Abreu Freire Egas Moniz''' ([[Avanca]], [[1874]]. [[november 29.]] – [[Lisszabon]], [[1955]]. [[december 13.]]) [[Portugálok|portugál]] neurológus és politikus. 1949-ben [[Walter Rudolf Hess]]-el megosztva elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]], mert felfedezte, hogy az [[agy]] homloklebenyének [[lobotómia|lobotómiájával]] enyhíthetők a [[skizofrénia]] tünetei. 1903 és 1917 között parlamenti képviselő volt és [[Portugália]] külügyminisztereként ő képviselte az országot az [[első világháború]] utáni béketárgyalásokon.

António Caetano de Abreu Freire néven született 1874. november 29-ánén, elszegényedett vidéki arisztokrata családban (rokonai voltak Baçar [[Vikomt|vikomtjának]]). A család a 12. századi nemestől, Egas Moniztól származtatta magát, aki Portugália első királyának, [[I. Alfonz portugál király|I. Alfonznak]] a tanítója és támogatója volt és António a későbbiekben ezzel a névvel írta alá publikációit. Apja Fernando de Pina Rezende Abreu, anyja pedig Maria do Rosario de Almeida e Sousa volt. António az ''Escola do Padre José Ramos'' és ''Colégio de S. Fiel dos Jesuítas'' iskolákban részesült oktatásban, utána pedig orvostudományt tanult a [[Coimbrai Egyetem|Coimbrai Egyetemen]]. Az egyetem elvégzése után neurológiát tanult [[Bordeaux]]-ban és [[Párizs|Párizsban]], 1902-ben pedig Coimbrában a neurológia professzora lett. Oktatási és gyógyító tevékenysége mellett 1903-ban politikai karrierbe kezdett, megalapította a ''Partido Republicano Centristá''-t és parlamenti képviselőnek választották. 1917-ig volt képviselő, ezután Portugália [[Madrid|madridi]] nagykövete, 1918-től pedig külügyminiszter lett. Ebben a minőségében ő vezette a portugál delegációt az [[első világháború]] utáni párizsi béketárgyalásokon és országa részéről ő írta alá a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békét]]. Ezzel párhuzamosan oktatott az egyetemen és 1911-ben a [[Lisszaboni Egyetem]] neurológiaprofesszora lett.