„Valéry Giscard d’Estaing” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{építés alatt}}
{{Vezető_infobox
| név=Valéry Giscard d’Estaing
| halálozási hely=
| házastárs=Anne-Aymone Sauvage de Brantes
| párt=[[Unió a Francia Demokráciáért]] (UDF)
| alelnök=
| vallás=
 
==Korai évek==
Gazdag nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard magas rangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjük d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz rajnaiRajna tartományban állomásozó megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
 
Giscard d’Estaing [[Clermont-Ferrand]]-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a [[második világháború]] utolsó évében. A ''Croix de Guerre 1939-1945'' francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az ''École polytechnique'' elvégzése után az ''ENA (École nationale d’administration)'' hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a [[választójog]] korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, [[Simone Veil]] egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a [[születésszabályozás]]ról és a [[terhességmegszakítás]]ról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
 
1945 és 1975 között a francia gazdaság dinamikusan fejlődött, de hamarosan stagnálás következett. Az [[1973-as olajválság]] után nőtt a munkanélküliek száma, emelkedtek a nyersanyagárak, felgyorsult az infláció. Chirac, az ''Union des démocrates pour la cinquième République'' gaullista ideológiát követő párt főtitkára nem volt hajlandó pártját a Giscard-i politika szolgálatába állítani, hű maradt a gaullizmushoz. 1976-ban önként lemondott annak ellenére, hogy az Ötödik Köztársaság miniszterelnökei de Gaulle óta csak is az elnök felszólítására hagyták el a kormányfői posztot. Giscard [[Raymond Barre]] közgazdászt kérte fel az új kormány megalakítására, s aki szigorú költségvetési politikát vezetett be.
 
Elnöksége idején [[Kongói Demokratikus Köztársaság|Zaire]] kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre [[Kolwezi]]ben. 1978. május 13-án a [[Francia Idegenlégió]] 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a ''Kongói Nemzeti Felszabadítási Front'' által kirobbantott népfelkelést.
Giscard elnökd’Estaing külpolitikájában a ''közös Európa'' építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, [[Helmut Schmidt]] német kancellárral felkarolta a [[Európai Gazdasági és Monetáris Unió|monetáris unió]] gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.
 
Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.
*a ''francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke'' (1987–1989) (1993–1997)
*a ''Clubs Perspectives et Réalités alapító elnöke'' (1988–1995)
*az ''Unió a Francia Demokráciáért (UDF) párt elnöke'' (1988–1996)
*az ''[[Európai Parlament]] képviselője'' (1989–1993)
*az ''Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsának elnöke'' (CCRE/CEMR) (1997–2004)
*a ''Fitch Ratings Nemzetközi Tanácsadó Bizottságának elnöke'' (2002-2002–)
*az ''[[Európai Konvent]] elnöke'' (2002–2003)
*a ''[[Francia Akadémia]] tagja'' (2003)