Wikipédia

„Kályha” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
András-pl (vitalap | szerkesztései)
1 344 szerkesztés
→‎Cserépkályhák gyártása: szövegközi hivatkozás kivétele, forrásoknál beírás
András-pl (vitalap | szerkesztései)
1 344 szerkesztés
cserépkályha gyártása szócikket átraktam a cserépkályhához, a díszburkolatos kályha-kandalló bekezdést a Vaskályhákhoz
43. sor:
Ezeket a jobb hatásfok végett idővel felváltotta a cserépkályha, amit egy helyiség egyedi fűtésére alkalmaznak (a különleges, falba épített szerkezetektől eltekintve), az alaptípus nagy tömegű, hőtárolásra alkalmas, zárt tűzterű (ajtós). A zárt tűztér nem azonos a zárt égéstérrel, amelyik nem a belső helyiségekből veszi a levegőt, hanem külön vezetéken kívülről kapja. Tüzelőanyaga legtöbbször fa (egyajtós), a jobb hatásfok céljából több függőleges, vagy vízszintes huzammal, járattal.
 
== Vaskályhák ==▼
== Cserépkályhák gyártása ==
 
A vaskályhák vegyes tüzelőanyagra alkalmasak, ezen belül az egyaknás kályhák a jó minőségű, kis gáztartalmú szenek eltüzelésére. Egy helyiség egyedi fűtésére alkalmazzák. Szerkezetük acéllemez burkolatból, öntöttvas testből, és samott szigetelésből áll, általában két (esetleg három) ajtóval. Az égés szakaszos, ezért időszakos fűtésre alkalmas, a hőt gyorsan leadja, tömege kicsi. Az alsó részben [[rostély]] helyezkedik el, levegőt az ajtók állítható nyílásain át kap. A kétaknás, ún. folytonégő kályha állandó fűtésre alkalmas. Egyik aknájába tesszük a tüzelőanyagot, ami a rostélyra csúszva ég el, az égés a rostély mozgatásával, kihamuzással szabályozható, a tüzelőanyag utánadagolásával az égés folyamatos. ▼
Az agyagkályhákat anyaguk szerint osztályozzák.
# A közönséges színes agyagkályhákat többé-kevésbé tűzálló, vörös-sárga, homokos vagy samottos agyagból készítik és színes, átlátszó (rendszerint zöld vagy barna) ólmos mázzal vonják be.
# Az ''engobozott'' kályhákat tűzálló, rendszerint vöröses-sárga agyagból készítik és fehér, [[kaolin]]os agyagkeverékkel engobozzák. Az ilyenképen nyert fehér színű kályhacsempét átlátszó, színtelen mázzal vonják be. Ilyen kályha a [[meissen]]i, ugynevezett Beguss-kachelofen; a magyar fazekas häuptolt kályhának mondja.
# A [[fajansz]] kályhák (zománcos kályha, porcellán kályha), anyagra nézve durva, fajansz, tehát sárga, meszes agyagból készülnek, melyet fehér, átlátszatlan [[zománc]]cal (ún. Schmelz) vonnak be.
# Majolika kályha, sárgás színű, tűzálló agyagból, ''engobe''-bal vagy anélkül is készül. A rendszerint domborműves kályhára [[ecset]]tel festik a többszínű mázat. A kályha-agyagot rendszerint porrá törik, szitálják és összekeverik a szükséges homokkal vagy samottal. A keveréket beáztatják, tapossák és összegyúrják és végre ujjnyi vastag lemezeket vágnak belőle. Ezeket hagyják megszikkadni. A sima felszínű csempéket úgy készítik, hogy a megszikkadt lemezből megfelelő nagyságú darabot vágnak, kisimítják és túlsó oldalára hígabb agyagpéppel ráragasztják a bordákat, amelyeket ugyanabból az agyaglemezből vágják ki, vagy külön e célra szolgáló sajtóval préselik. A domborműves csempéket és kályharészleteket gipszmintákban formálják, melyekbe a megszikkadt lemezt belenyomogatják és ezután a bordákat ráragasztják. Az engobozott csempéket úgy készítik, hogy vagy már a lemezeket 1-2 mm vastag fehér engobe-bal vonják be, vagy le is öntik a kiformált csempét a híg engobe-iszappal. Az ún. svéd kályhákat, a kandallókat úgy mint a kályha alapzatát és fedőjét a megszikkadt lemezekből építik össze, ráragasztják agyagpéppel a domború díszítményeket és párkányokat és végül késsel szétvágják egyes darabokra, úgy hogy az összeillesztés helyei, amennyire az lehetséges, a párkányokkal el legyenek fedve. A kályhacsempéket a fazekas-kemencében égetik, a finomabb, sima felszínű fajanszcsempéket pedig még egyenesre is csiszolják és ezután leöntéssel mázolják és másodszor égetik.
 
A mai gyakorlat a kályha és kandalló elnevezést kissé másképp használja, kandallónak (esetleg kandalló-kályhának) nevezhetnek vasvázas, fémszerkezetű (belül szigetelt), egy-, vagy kétajtós, üvegajtós, a kéménybe füstcsővel csatlakozó, iparilag egyben előállított, helyszíni építési munkát, körbefalazást nem igénylő fűtőberendezést is. Ezeken a burkolat díszítő célt szolgál, kisebb tömegű, kevesebb hőt tárol.
 
▲== Vaskályhák ==
 
▲A vaskályhák vegyes tüzelőanyagra alkalmasak, ezen belül az egyaknás kályhák a jó minőségű, kis gáztartalmú szenek eltüzelésére. Egy helyiség egyedi fűtésére alkalmazzák. Szerkezetük acéllemez burkolatból, öntöttvas testből, és samott szigetelésből áll, általában két (esetleg három) ajtóval. Az égés szakaszos, ezért időszakos fűtésre alkalmas, a hőt gyorsan leadja, tömege kicsi. Az alsó részben [[rostély]] helyezkedik el, levegőt az ajtók állítható nyílásain át kap. A kétaknás, ún. folytonégő kályha állandó fűtésre alkalmas. Egyik aknájába tesszük a tüzelőanyagot, ami a rostélyra csúszva ég el, az égés a rostély mozgatásával, kihamuzással szabályozható, a tüzelőanyag utánadagolásával az égés folyamatos.
 
== Forrás ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kályha”