„René nápolyi király” változatai közötti eltérés

| házastárs2 =2. [[Monforti Johanna nápolyi királyné|Monforti Johanna]] [[laval]]ilavali grófnő (1433–1498)

Egész életét az anyai örökségért vívott csaták jellemezték. A [[Száli törvény|száli frank]] jog szerint [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] halála ([[1396]]) után a lányai nem örökölhették az [[Aragónia|aragón]] trónt, így anyja, [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Aragóniai Jolán]] hercegnő sem.<ref>A száli frank trónöröklést követő [[Barcelonai-ház]] házasság révén szerezte meg a nők trónöröklését nem tiltó [[Aragónia|Aragón Királyságot]], amikor [[Petronila aragóniai királynő|I. Petronilla]] ([[1136]]-[[1174]]) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón királynő]] feleségül ment [[IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf|IV. Rajmund Berengárhoz]], [[Barcelona grófjainak listája|Barcelona grófjához]] ([[1113]]–[[1162]]), és ezzel [[Aragónia|Aragóniában]] is megtiltották a nők trónöröklési jogát, amely [[1502]]. [[október 27.|október 27-éig]], [[II. Johanna kasztíliai királynő|Aragóniai Johannának]], [[II. Ferdinánd aragóniai király]] lányának aragón trónörökössé való jelöléséig volt érvényben. Ezt vitatta I. Renátusz anyja is.</ref> A következő kísérletre az [[Aragónia|aragón trónelfoglalására]] [[1410]] és [[1412]] között került sor, mikor bátyja, [[III. Lajos címzetes nápolyi király|Anjou Lajos]] herceg ([[1403]]–[[1434]]) az öt trónkövetelő egyikeként jelentkezett [[Aragónia]] trónjára, anyja és anyai nagyanyja, [[Bar Jolán aragóniai királyné|Bar Jolán]] egykori aragón királyné ([[1364]]–[[1431]]) erőteljes támogatásával, de végül erőlködésük ismét elbukott spanyol unokatestvére, [[I. Ferdinánd aragóniai király|Antequerai Ferdinánd]] [[kasztília]]i infáns ([[1380]]–[[1416]]) ellenében, akit [[1412]]-ben [[Aragónia uralkodóinak listája|Aragónia királyává]] választottak. Renátusz [[1417]]-ben, apja halálakor még csak nyolc éves volt, és anyja és anyai nagyanyja nevelték. Anyai nagyanyjának az öccse, [[I. Lajos, Bar hercege|Lajos]] bíboros, Bar hercege [[1419]]-ben örökbe fogadta, és örökösévé tette a Bar hercegségben. Nagyanyja, [[Bar Jolán aragóniai királyné|Bar Jolán]] [[Aragónia királynéinak listája|aragón királyné]], aki [[II. János francia király|II. János]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] unokája volt, elősegítette a francia udvarhoz való szorosabb kötődést egy házasságkötéssel, mely [[VI. Károly francia király]] francia király negyedszülött fia, [[VII. Károly francia király|Károly]] és az ő unokája, Renátusz nővére, [[Anjou Mária francia királyné|Anjou Mária]] ([[1404]]–[[1463]]) között jött létre [[1422]]. [[június 2.|június 2]]-án, akkor már mint leendő uralkodópár szerepeltek, hiszen Károly a bátyái halála után [[1417]]-ben trónörökössé lépett elő. [[1413]]-tól a reménybeli francia király már a későbbi anyósa felügyelete alatt nevelkedett. Aragóniai Jolán jelentős befolyással bírt a veje, a pár hónappal a lányával való házasságkötése után, [[1422]]. [[október 21.|október 21]]-én az apja örökébe lépő [[VII. Károly francia király|VII. Károly]] francia király udvarában, és szerepet játszott [[Jeanne d’Arc]] felkarolásában és támogatásában.

Renátuszra az újabb küzdelmek felesége révén vártak, mikor apósa, [[II. Károly lotaringiai herceg|II. Károly]], [[Lotaringia uralkodóinak listája|Lotaringia hercege]] [[1431]]-ben meghalt, és az örökség a lányára, [[I. Izabella lotaringiai hercegnő|Izabella]] ([[1400]]–[[1453]]) hercegnőre szállt. Az örökség átvétele bonyodalmakba ütközött, és Renátusz [[III. Fülöp burgundi herceg|III. (Jó) Fülöp]] [[Burgundi Hercegség|burgundi herceg]] fogságába került, aki az angolok francia trónigényét támogatta az ő sógoráéval szemben. A fogságban lévő herceget megerősítette a hercegség uralkodói székében [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] [[Német királyok listája|német király]] mint főhűbérúr [[1434]]-ben. Ugyanebben az évben halt meg bátyja gyermektelenül mint a [[Nápolyi Királyság|nápolyi]] trón örököse, így az ugyancsak gyermektelen [[II. Johanna nápolyi királynő|II. Johanna]] [[Nápoly és Szicília uralkodói|nápolyi királynő]] ([[1373]]–[[1435]]) őt teszi meg örökösévé és egyben [[Calabria]] hercegévé. A következő év elején meghalt II. Johanna, így a trón Renátuszra szállt. Névleg ő lesz [[Nápoly és Szicília uralkodói|Nápoly királya]] '''I. Renátusz''' néven, de a fogoly király nem tudja elfoglalni a trónját. Szerencséjére az ellenlábasa, [[I. Ferdinánd aragóniai király|I. Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] fia, [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] ([[1394]]–[[1458]]) aragón király [[milánó]]i fogságba került, így nem tudta ekkor még elfoglalni a trónt. Renátusz a régensséget feleségére ruházta, aki [[1435]]. [[október 18.|október 18-án]]-án bevonult [[Nápoly]]ba, és régens királynéként kormányozta a királyságot férje kiszabadulásáig. I. Renátusz [[1438]]. [[május 19.|május 19-én]] vonult be [[Nápoly]]ba, és vette át az ország irányítását. Ő az egyetlen a negyedik [[Anjou-ház]] életében, aki ténylegesen uralkodott a [[Nápolyi Királyság]]ban. Az uralma nem lett hosszú életű, hiszen [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] nem adta fel a küzdelmet, és [[1442]]. [[június 2.|június 2-án]]-án elfoglalta Nápolyt. Renátusz király [[Provence-Alpes-Côte d’Azur|Provence]]-ba menekült.<ref>[[I. Johanna nápolyi királynő]] ([[1326]]-[[1382]]) szintén provence-i birtokára menekült, mikor [[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] elfoglalta a [[Nápolyi Királyság]]ot [[1348]]-ban.</ref>

A [[Nápoly és Szicília uralkodói|nápolyi királyi]] címről sohasem mondott le, és [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] halála után megpróbálta újra megszerezni a trónt, de nem járt sikerrel. [[1466]]-ban az V. Alfonzot [[Aragónia|Aragóniában]] követő öccse, [[II. János aragóniai király|II. (Hitetlen) János]] ellen fellázadt katalánok ajánlották fel neki a trónt, de a gyűlölt királyné, [[Kasztíliai Johanna aragóniai királyné|Enríquez Johanna]] ([[1425]]–[[1468]])<ref>[[II. Ferdinánd aragóniai király|II. (Katolikus) Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] anyja.</ref> halála ([[1468]]) után már alábbhagyott a felkelés ereje, és Renátusz fia, [[II. János lotaringiai herceg|II. (Anjou) János]] ([[1424]]–[[1470]]) [[Lotaringia uralkodóinak listája|lotaringiai herceg]] halála ([[1470]]) után, akit [[Barcelona|Barcelonában]] valószínűleg megmérgeztek, Renátusz is felhagyott a küzdelmekkel. Nemcsak gyermekei többségét, hanem számos unokáját is látta meghalni, így az angol királynévá lett lányának, [[Anjou Margit angol királyné|Margitnak]] ([[1430]]–[[1482]]), aki túlélte apját, az egyetlen gyermekét, [[Lancasteri Eduárd walesi herceg|Edward]] ([[1453]]–[[1471]]) [[Wales uralkodóinak listája|walesi herceget]] [[1471]]-ben vagy a fiának a fiát, [[I. Miklós lotaringiai herceg|I. (Anjou) Miklós]] ([[1448]]–[[1473]]) lotaringiai herceget [[1473]]-ban.

Renátusz király kétszer nősült és 13 gyermeke született. [[A Sion-rend nagymestereinek listája|A Sion-rend nagymestere]] is volt, mely a [[Szent Grál]] titkába avatta be tagjait. [[A Sion-rend nagymestereinek listája|A Sion-rend nagymesterként]] [[I. Jolán lotaringiai hercegnő|Jolán]] lánya ([[1428]]–[[1483]]) követte. Az [[Anjou-ház]] birtokainak örököseként unokaöccse, [[III. Károly provence-i gróf|Anjou Károly]] ([[1436]]–[[1481]]) követte az Anjou Hercegség kivételével, amely a halálával visszaszállt a francia koronára. A Lotaringiai hercegséget, mely felesége halála után fiukra, majd annak fiára szállt, végül a lányának, Jolán hercegnőnek a lemondása után annak fia, [[II. Renátusz lotaringiai herceg|II. Renátusz]] ([[1451]]–[[1508]]) herceg örökölte meg. [[Lotaringiai Mária skót királyné|Lotaringiai Mária]] ([[1515]]–[[1560]]) skót királyné, [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]] [[Skócia uralkodóinak listája|skót királynő]] anyja révén a skót ([[1542]]-től, Stuart Mária trónra léptétől) és az angol ([[1603]]-tól, Stuart Mária fiának, [[I. Jakab angol király|Stuart Jakabnak]] az uralkodásától) királyok, valamint [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc császár]] ([[1708]]-[[1765]]) császár, ''III. Ferenc'' néven lotaringiai herceg, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] ([[1717]]–[[1780]]) magyar királynő férje és a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] megalapítója is Renátusz leszármazottai között szerepelnek.

*2. feleségétől [[Monforti Johanna nápolyi királyné|Monforti Johanna]] ([[1433]]–[[1498]]) lavali grófnőtől, gyermekei nem születtek

* [http://fmg.ac/Projects/MedLands/ANJOU,%20MAINE.htm#ReneAnjoudied1480B Foundation for Medieval Genealogy/Anjou Genealogy] – 20132014. júniusmájus 185.

* [http://www.manfred-hiebl.de/genealogie-mittelalter/lothringen/rene_herzog_von_lothringen_1470_anjou/rene_1_von_anjou_herzog_von_lothringen_1480.html Genealogie-Mittelalter/Rene I. von Anjou/Lothringen] – 20132014. júniusmájus 185.

* [http://www.manfred-hiebl.de/mittelalter-genealogie/valois/linie_anjou/rene_1_von_anjou_herzog_von_lothringen_1480.html Genealogie-Mittelalter/Rene I. von Anjou/Anjou] – 20132014. júniusmájus 185.

* [http://genealogy.euweb.cz/capet/capet24.html#R Euweb/Anjou Genealogy] – 20132014. júniusmájus 185.