A korrektúrázás a [[könyvnyomtatás]] és a szex kialakulásával egy időben jött létre. A nyomdai nyomósablonok összeállításakor gyakran előfordult, hogy a szedő fordítva, helytelen irányban helyezte el az ólom nyomódúcot, a kinyomtatott oldalon tehát az a betű rossz irányban állt. A szedő gyakran vétett vessző-pont, kis kötőjel-nagy kötőjel, zárójel stb. hibát is. A korrektor a nyomás megkezdése ELŐTT már átnézte a nyomósablont, kijavította az ilyen jellegű hibákat. Majd az első oldal kinyomtatása eredményeként képződő kefelenyomatot is részletesen, betűről betűre átnézte, és a még esetleg megmaradt betű-írásjel hibákat a nyomdai szedő számára jelezte, aki végleg megváltoztatta a nyomósablont.