„Marcus Vipsanius Agrippa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
[[Kép:Agrippa As.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Marcus Vipsanius Agrippa egy unokája, [[Caligula]] idején vert pénzérmén]]
'''Marcus Vipsanius Agrippa''' ([[Kr. e. 63]] –
== Ifjúsága ==
17. sor:
Rómába visszatérve Octavianus Agrippát bízta meg [[Kr. e. 41]]-ben a [[Lucius Antonius]] és [[Fulvia Antonia]] ellen kezdődő [[perusiai háború]] vezetésével, amit gyors hadműveletekkel fejezett be [[Kr. e. 40]]-ben. Helytartóként [[Kr. e. 38]]-ban az [[aquitania]]i törzsek lázadását verte le [[Gallia|Galliában]], majd átkelt a [[Rajna|Rajnán]], hogy megtorolja a [[germánok|germán]] betöréseket. Hazatérve visszautasította a neki megszavazott [[triumphus|diadalmenetet]], de elfogadta a következő évre ([[Kr. e. 37]]) szóló [[consul]]ságot.
Ebben az időben [[Sextus Pompeius]] [[szicília]]i flottája uralta az [[itália]]i partvidéket. A háború elkerülhetetlen volt, vezetése pedig ismét Agrippa feladata lett. A hadvezér első dolga volt, hogy biztonságos kikötőt hozzon létre hajói számára, amit a Lucrinus-tavat és a tengert elválasztó földterület átvágásával oldott meg. A Lucrinus-tó és az Avernus-tó összekötésével egy belső és egy külső kikötő létrehozására is módja adódott. Ebben az időben vette feleségül [[Caecilia Attica|Pomponia Caecilia Atticát]], [[Cicero]] barátjának, [[Pomponius Atticus|Titus Pomponius Atticus]]nak a leányát.
Eleinte Octavianus maga vezette a hadműveleteket Sextus Pompeius ellen, azonban kétszer is vereséget szenvedett [[Messina|Messinánál]]: először [[Kr. e. 37]]-ben, majd [[Kr. e. 36]] nyarán. A kudarcok hatására Octavianus végül Agrippát tette meg a flotta főparancsnokává. Agrippa intenzív kiképzésnek vetette alá a tengerészeket, majd felvette a harcot a szicíliaiakkal. Erőfeszítései meghozták a várt eredményt: Mylaenél és [[Naulochusi csata|Naulochusnál]] is győzelmet aratott. Egy hónap alatt megsemmisítette Pompeius haderejét, amit tengerészeti koronával honoráltak.
39. sor:
[[Kr. e. 19]]-ben [[Hispania|Hispaniában]] kellett levernie a [[cantaberek]] felkelését (ld. [[Cantaber háborúk]]). [[Kr. e. 17]]-ben ismét kinevezték Syria kormányzójává. Igazságos és takarékos adminisztrációjával kivívta a [[provincia|provinciális]] lakosság, főleg a [[zsidó nép|zsidó]]k jóindulatát. Helytartósága alatt helyreállította a római fennhatóságot a [[kimmerek]] felett [[Kherszonészosz (krími polisz)|Kherszonészosz]]ban, a [[Krím-félsziget]]en.
Agrippa utolsó jelentős tette a hódítás megkezdése volt a felső-[[duna]]i régióban, amelyet [[Kr. e. 13]]-ban római provinciává szerveztek [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] néven.
[[Campania|Campaniában]], vidéki villájában halt meg Kr. e. 12 márciusában, 51 éves korában. Augustus hű barátja emlékét hatalmas temetési ünnepséggel honorálta, és majdnem egy hónapon át gyászolt. Személyesen gondoskodott unokái neveltetéséről, sőt [[Caius Caesar|Caiust]] és [[Lucius Caesar|Luciust]] adoptálta is. Az utószülött [[Postumus Agrippa|Marcus Vipsanius Agrippa Postumust]] nem fogadta örökbe, hogy továbbvihesse atyja nevét.
| |||