„Teleki László (politikus, 1811–1861)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
}}
 
[[Gróf]] [[Szék (település)|Székszéki]]i gróf '''Teleki László'''<ref>A családfa sorrendjében ő volt a negyedik, aki a László nevet viselte.</ref> ([[Pest (történelmi település)|Pest]],<ref>Pest és Szirák egyaránt megtalálható a különböző Telekivel foglalkozó művekben, utóbbi adat azonban téves.</ref> [[1811]]. [[február 11.]]<ref>A pesti, kálvinKálvin téri református templom anyakönyve, 1. kötet, 16. oldal, 1811. évi születések.</ref> – [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[1861]]. [[május 7.]]) magyar politikus, író. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, rendes majd tiszteleti tagja. Az [[Ellenzéki Kör]] elnöke. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] alatt és az azt követő években a magyar önállóság ügyének egyik legaktívabb és talán legeredményesebb külföldön tevékenykedő képviselője. A [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]] tagja. A [[Határozati Párt]] vezetője. 1861-ben az uralkodónak adandó országgyűlési válasszal kapcsolatos vita előestéjén otthonában öngyilkosságot követett el.
 
{{idézet 2|''Egy van, mi különösen lelkemen fekszik, mert Magyarhon jövője, véleményem szerint attól függ. Különféle nemzetiségek iránt a jogkiosztásban legyünk mentől bőkezűbbek. Nem csak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is. […] Feladatunk nehezebb, mint volt a 89-ki frankhoni. Liberté, égalité, fraternité még nem elég. A népek nemzetiségi életet kívánnak élni.''<ref>Részlet Teleki 1849. május 14-én Kossuth Lajos kormányzó-elnökhöz intézett leveléből. Idézi Csorba 143.</ref>
 
== Családja ==
[[Fájl:Teleki palota(Szervita tér).JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Az egykori Teleki -palota a budapesti Szervita téren]]
{{bővebben|Teleki család}}
 
A Teleki család [[Erdély]] és [[Magyarország]] egyik legjelentősebb [[Protestantizmus|protestáns]] [[arisztokrácia|arisztokrata]] családjafamíliája, amely a [[16. század]] eleje óta élveziélvezte a [[római szent birodalmi gróf]]i rangot.
 
A famíliacsalád hagyatékához tartozik, többek között, a [[marosvásárhely]]i [[Teleki–Bolyai Könyvtár|Teleki Téka]], amelyet [[Teleki Sámuel (kancellár)]], erdélyi kancellár adományozott a városnak, s amely negyvenezer kötetből áll; a 16. századi [[Teleki-kódex]], mely a [[ferences rend|ferences]] irodalom egyik becses példánya; valamint a [[Kolozsvár]]ott őrzött [[18. század]]i Teleki-énekeskönyv.<ref>A családi hagyatékkal és a jeles családtagokkal kapcsolatos információk forrása Losonci Miklós: ''Teleki László sorsa és küldetése''. (TIT Teleki László Egyesület Füzetei sorozat). Budapest, 2001. 8-10., illetve {{ÚML|6|392–393}}</ref>
 
Figyelemre méltó továbbá az, a méreteiben sem csekély, jelentőségében pedig kifejezetten komoly adomány, amelyet Teleki László édesanyja, és a gróf gyámja tett, amikor felajánlották a Teleki család könyvtárát az [[1825]]-ben megalapított [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudós Társaságnak]].
== Ifjúkora és tanulmányai ==
[[Fájl:Teleki József Barabás.JPG|bélyegkép|175px|[[Teleki József (kormányzó)|Teleki József]], Teleki László gyámja ([[Barabás Miklós]] festménye)]]
A gyermekgyermeket [[1811]]. [[február 12.|február 12-én]] kereszteltetett a mai Kálvin téri református templomban keresztelték meg. Apja [[1821]]-ben bekövetkezett halála után gyámja az apja első házasságából valószületett féltestvére, [[Teleki József (kormányzó)|Teleki József]] ([[1790]]–[[1855]]) lett. Gyermekkorában legjelentősebb nevelője [[Erőss Sándor]] volt.<ref>Ld. Horváth I. köt. 53-58.</ref>
 
Az otthoni nevelés végeztével [[1828]]–[[1830]] között három évet töltött [[Sárospatak]]on, a református kollégium diákjaként. Ezután tanulmányait megszakítva [[Buda (történelmi település)|Budára]] ment, és a [[helytartótanács]]nál kapott fogalmazógyakornoki állást. Nem sokáig maradt azonban ittott, hiszenui. a következő évben bátyját követve [[Bécs]]be utazott, ahol két évet töltött el.
 
[[1833]]-ban egyik korábbi nevelője, [[Petrovics Frigyes Keresztély|Petrovics Frigyes]] társaságában [[Nyugat-Európa|nyugat-európai]] körútra indult. Berlinben olyan professzoroknál folytatta tanulmányait, mint [[Friedrich Carl von Savigny]] és [[Leopold von Ranke]]. Ezután jártak még [[Hamburg]]ban, [[Hannover]]ben, [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ban, [[Stuttgart]]ban, [[Amszterdam]]ban, [[London]]ban, [[Oxford]]ban és [[Edinburgh]]-ban. Végül az ifjú gróf és útitársa két évet [[Párizs]]ban töltött, majd [[1836]]-ban tértek haza. (Petrovics a hazafelé vezető úton [[München]]ben elhunyt.)
 
== Politikai tevékenysége ==
=== Reformkor ===
[[Fájl:Teleki László Eybl.jpg|bélyegkép|balra|175px|A fiatal Teleki László (Franz Eybl litográfiája)]]
Az [[1837]]–[[1838]]. évi erdélyi [[országgyűlés]]en [[Fogaras vármegye|Fogaras]] megye követeként volt jelen. Itt mondta el 1837. [[április 24.|április 24-én]] első beszédétszűzbeszédét, melyben az [[Országgyűlési Napló]] megindítását szorgalmazta. Emellett részt vett a [[Országgyűlés|diéta]] rendi sérelmi feliratának elkészítésében.
 
Az [[1839]]–[[1840]]. évi [[pozsony]]i országgyűlésen Teleki a [[Partium]]hoz tartozó [[Közép-Szolnok vármegye|Közép-Szolnok]] megye követeként kívánt részt venni, a megye [[főispán]]ja azonban megakadályozta a követválasztástmegválasztását, így a gróf végül 1840 februárjától a [[felsőtábla|felsőtáblán]] vállalt szerepet az ekkorakkor létrejövő, [[Batthyány Lajos]] vezette főrendi ellenzéki liberális csoport tagjaként. Az országgyűlésen többek között a [[reverzális]]ok ügyében, valamint [[Kossuth Lajos]] és báró [[Wesselényi Miklós]] jogtalan elítélésével kapcsolatban szólalt fel.
 
Az [[1841]]–[[1843]]. évi [[kolozsvár]]i diétára visszatért Erdélybe. Jelentős részben az ő sikereérdeme, hogy [[1842]]-ben végre sikerült megszerezni bátyjának, Teleki Józsefnek az erdélyi kormányzó címet. Egyebek között olyan valós és tartós problémákat okozó ügyekben szólalt fel, mint az [[ortodox kereszténység|ortodox egyház]] egyenjogúsítása, valamint a vegyes házasságok rendezése.
 
Az 1843–[[1844]]. évi pozsonyi országgyűlésen Teleki már egyértelműen a főrendi ellenzék egyik legmeghatározóbb, elképzeléseiben (és főképpen lendületében, indulataiban) egyik legradikálisabb tagja volt, s e viszonylag szűk csoport vezérszónoka. 1844 októberében az országgyűlési [[alsótábla]] üléstermében – megyei ([[Tolna vármegye|Tolna]], [[Zala vármegye|Zala]], [[Veszprém vármegye|Veszprém]]) előzmények után – létrehozták a [[Védegylet (reformkor)|Védegyletet]], melynekamelynek alelnökévé Teleki Lászlót választották (az elnök [[Batthyány Kázmér]] gróf, az igazgató Kossuth Lajos lett).
 
[[1845]]-ben [[Pest vármegye|Pest]] megye gyűlése az adminisztrátori rendszerrel foglalkozott, ami soráns a vitában Teleki is felszólalt.
 
Az [[1846]]. évi [[krakkói felkelés]], majd annak kegyetlen leverése után Teleki és liberális társai újult erővel igyekeztek érvényre juttatni az érdekegyesítés politikáját: keresztülvinni az [[örökváltság]] kötelező és államilag támogatott módozatát. Ez még sürgetőbbé tette a [[reformellenzék]]nek már az 1843–1844. évi diétán felmerült azon törekvését, hogy országos egységet és rendszeresen egyeztetett programot hozzanak létre. Ezt a szükségszerűséget egyenesen kényszerré tette egy 1846 novemberében történt jelentős esemény – megalakult a [[Konzervatív Párt (Magyarország)|Konzervatív Párt]].
 
=== Forradalom ===
A forradalom kitörése után Teleki elégedetlen volt az új felelős minisztérium (kormány) munkájával. Az [[áprilisi törvények]]et értékelte, ám meggyőződése volt, hogy ez csupán a minimumot jelentheti, és a reformokat folytatni kell. Ezért visszatért Pestre, és az Ellenzéki Kör nevét megváltoztatva [[Nyáry Pál (politikus)|Nyáry Pállal]] létrehozta a [[Radical Kör]]t, valamint belépett a [[nemzetőrség]]be.
 
Az 1848. [[július 5.|július 5-én]] kezdődő első magyar népképviseleti országgyűlésen Teleki [[Abony]] képviselőjeként vett részt, és a függetlenségét újonnan visszanyert ország olyan létkérdéseiben szólalt fel, mint az „olasz kérdés”, a „horvát kérdés” és az önálló magyar hadsereg igénye.
 
=== Diplomáciai tevékenysége a szabadságharc idején ===
A [[Batthyány-kormánynakkormány]]nak nem sokkal megalakulása után, már 1848 májusától kezdve fontos céljai közé tartozott az ország függetlenségének a külfölddel való elismertetése, és a diplomáciai kapcsolatok felvétele. Ez beleillett abba a koncepcióba, mely – az április törvények alapján – Magyarország és a [[Habsburg Birodalom|birodalom]] örökös tartományai közötti viszonyt a tiszta [[perszonálunió]]ban jelölte meg. (A kormány állásfoglalásaiban az örökös tartományokkal kapcsolatban rendszeresen használta a „külföld” kifejezést.) Ennek a politikának a jegyében 1848. [[augusztus 29.|augusztus 29-én]] Batthyány Lajos barátját, Telekit nevezte ki Magyarország párizsi követének.
 
A Telekire bízott feladatok meglehetősen sokoldalúak voltak. [[Franciaország|Francia]]-magyar szövetséget kellett volna kieszközölnie, fegyvervásárlásokat nyélbe ütnie, francia és – a kiterjedt párizsi lengyel emigráción keresztül – lengyel tiszteket meggyőzni a magyar ügy igazáról, és őket rábírni, hogy fegyveresen is részt vegyenek az időközben elkezdődött [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|magyar szabadságharcban]]. Nem utolsósorban pedig a párizsi román emigráció hazug propagandáját ellensúlyozva tájékoztatnia a francia kormányt és a közvéleményt a magyarországi román nemzetiség valós helyzetéről, és a magyar kormánynak velük kapcsolatos politikájáról.
 
Teleki [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] érkezett meg Párizsba. Jules Bastide külügyminiszter nemsokára fogadta őt, majd kilátásba helyezte Pascal Duprat kinevezését a francia kormány Magyarországra küldendő követének. Azonban ez csupán látszólagos siker volt, mert a leglényegesebb lépésre Bastide és kormánya nem tudta rászánni magát: elmaradt a diplomáciai elismerés.
 
A szabadságharc következtében Magyarország később olyannyira el lett vágva a külföldtől, hogy a párizsi diplomáciai központ fokozatosan átvette a külügyek irányítását, és befolyása az összes Nyugat-Európában tevékenykedő követre kiterjedt. Ezzel Teleki feladatainak körefeladataiköre tovább bővült.
 
[[1849]] májusában Teleki [[francia nyelv]]ű röpiratot jelentett meg ''De l’intervention Russe'' címmel, melynek témája [[Oroszország]]nak a Magyarország elleni intervenciója.
 
1849. [[május 14.|május 14-én]] – egy hónappal a [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi Nyilatkozat]] kihirdetése után – Teleki nagy elméleti jelentőségű levelet írt Kossuth Lajos [[kormányzó]]-elnökhöz, melyben nem kevesebbet vállalt magára, mint részletes politikai irányadást a nemzetiségek tekintetében. Koncepciója szerint egy [[föderáció|föderatív]] alapon átszervezett Magyarország vált volna egy később létrehozandó [[duna]]i konföderáció központjává, melynek tagjai [[Románia]], [[Szerbia]], [[Bulgária]], [[Csehország]] és [[Morvaország]] lettek volna.<ref>A levelet idézi Csorba 143-144.</ref>
 
=== Az emigráció évei ===
Teleki 1849 októberében a francia lapokban újságcikket jelentetett meg, melybenamelyben rámutatott az első felelős magyar kormány miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak elítélése kapcsán elkövetett törvénytelenségekre. [[1850]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-én]] [[Haynau]]hoz intézett párbajra hívó levele – mivel a tábornok válaszra sem méltatta – két évvel később [[Franciaország|francia]], [[Belgium|belga]], [[Anglia|angol]] és [[Németország|német]] lapokban is megjelent.
 
A szabadságharc bukása után az emigráció többi tagjához hasonlóan Teleki is intenzíven dolgozott annak érdekében, hogy Kossuth és társai mihamarabb kiszabaduljanak a [[törökország]]i [[Kütahya]]-beli internálásból, ami [[1851]] őszén meg is történt. Ugyanakkor Kossuth még az internálás ideje alatt kinyilvánította igényét az emigráció ügyeinek vezetésére. Ezt Teleki (több más emigránssal együtt) elutasította, és meg is szakadtak a kapcsolatok közte és Kossutha volt kormányzó között, egészen [[1859]]-ig. Ennek ellenére a nyilvánosság előtt nem szállt szembe Kossuthtal, mivel úgy ítélte meg, hogy ez mindenképpen a magyar ügy kedvezőtlenebb nemzetközi megítéléséhez vezetne.
 
[[Fájl:Barabas-teleki.jpg|bélyegkép|200px|Teleki László 1861-ben ([[Barabás Miklós]] festménye)]]
1851 őszétől kezdve főként [[Svájc]]ban tartózkodott. [[Genf]]i társasága olyan személyekből állt, mint a gyermekkori barát [[Puky Miklós]], valamint [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihály]], [[Klapka György]] és [[Zichy Antónia]], Batthyány Lajos özvegye. Emellett időnkénti [[brüsszel]]i látogatásai idején [[Jósika Miklós]] és neje vendégszeretetét élvezte. Mindeközben, ha megoldható volt, sűrűn találkozott az időközben özveggyé vált [[Lipthay Auguszta]] bárónővel. Az 1859-ig eltelt néhány esztendőben – ha nem is vonta ki magát teljesen az aktív politikai életből – visszavonultabban élt.
 
1859-ben Klapka után Teleki is ismét felvette a kapcsolatot Kossuthtal. [[május 6.|Május 6-án]] Párizsban Kossuth, Teleki és Klapkahármójuk részvételével megalakult a [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]], mely az emigráns kormány feladatát volt hivatott betölteni. Kossuth felelt a diplomáciáért; a katonai ügyeket, és a román fejedelemségekben tervezett akció előkészítését Klapka vállalta, míg Telekinek jutott a hazai titkos szervezettel való kapcsolattartás. (A titkos szervezetben jelentős számban voltak jelen Teleki barátai <nowiki>[pl. </nowiki>[[Almásy Pál (politikus)|Almásy Pál]]<nowiki>]</nowiki> és rokonai <nowiki>[pl. </nowiki>[[Tisza Kálmán]]<nowiki>]</nowiki>.)
 
=== HazatérésHazatérése és a Határozati Párt ===
Teleki 1860 novemberében angol útlevéllel, álnéven [[Drezda|Drezdába]] utazott meglátogatni szerelmét, Lipthay Auguszta bárónőt. Már Drezdába érkezésétől kezdve figyelte a [[Szászország|szász]] rendőrség, majd tervezett visszautazása napján, [[december 16.|december 16-án]] szállásán elfogták. Ezután [[Friedrich Ferdinand Beust]] szász miniszterelnök – a nemzetközi jog durva megsértésével, ami ellen később a nyugati kormányok is élénken tiltakoztak – kiadta Ausztriának, majd [[december 20.|december 20-án]] éjjel betegségére való tekintet nélkül áthurcolták az osztrák határon.
 
Teleki tíz napot töltött osztrák börtönben, majd [[december 31.|december 31-én]] [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] császár maga elé rendelte a bécsi Burgba. Az uralkodó azzal a feltétellel bocsátotta szabadon, ha esküt tesz, hogy többé nem utazik külföldre, a külfölddel nem köt a birodalomra nézve ellenséges szövetségeket, illetve átmenetileg tartózkodik a hazai politikában való részvételtől.
 
Teleki szabadulását követően még három hétig Bécsben maradt, majd innenonnan [[1861]]. [[január 23.|január 23-án]] utazott [[Gyömrő]]re, és csak a hónap végén érkezett [[Pest (történelmi település)|Pest]]re. Hazatérésekor olyan óriási népszerűség fogadta, amely még [[Deák Ferenc|Deákét]] is elhomályosította. [[Görgey István]] írta: {{idézet|Egyszerre ő lett – belül az országon – a látható feje a képzelt honszabadító nagyszerű organisatiónak és külföldi actiónak, szálláscsinálója a kül betörésnek, a remélt vagy rettegett nagy eseményeknek; biztosítéka a külhatalmasságok régóta hiresztelt segélynyujtásának.<ref>Görgey István: ''Görgey Arthur a számüzetésben 1849-1867''. Budapest, 1918. 223-224.</ref>}}
 
[[Fájl:Teleki László (halott).JPG|bélyegkép|balra|235 px|A rendőrségi nyomozás során, 1861. május 8-án készült két sztereofénykép-pár]]
 
A hazai titkos szervezet vezetőségén belül eközben túlsúlyba kerültek azok, akik hajlottak a Béccsel kötendő alkura, és a szervezkedés fő céljának azt tekintették, hogy a majdani tárgyalások során minél kedvezőbb pozícióbólpozícióba tárgyalhassanakjussanak az uralkodóval szemben. Emiatt Teleki a ''Magyarország'' című lapban 1861. [[február 9.|február 9-én]] megjelent, [[Bars vármegye|Bars]] megye közönségéhez intézett nyílt levelében elhatárolódott a szervezettől, és kinyilvánította, hogy korábbi elveihez ragaszkodik.<ref>A levelet idézi Csorba 184.</ref>
 
Az uralkodó által az 1861-es évre összehívott országgyűlésen Teleki a felsőtáblán való részvételre kapott meghívót, ő azonban Abony képviselőjeként az alsótáblán jelent meg. [[március 30.|Március 30-án]] képviselővé választása után elmondott beszédében elutasított minden Ausztriával kötendő esetleges alkut, valamint kijelentette, hogy az 1848-as állapotokat csak kiindulópontnak tekinti, amelyhez képest ''„mind alkotmányos, mind demokratiai jogegyenlőségi tekintetben”'' tovább kell lépni.<ref>A beszédet idézi Csorba 187-188.</ref> Az 1861. [[április 6.|április 6-án]] Budán megnyílt országgyűlésen kezdettől fogva jól elkülönült egymástól a két oldal, a Deák vezette [[Felirati Párt]], és a Teleki irányította [[Határozati Párt]]. Teleki és hívei azzal érveltek, hogy az 1848-as trónváltozás az ország törvényei értelmében érvénytelen, s ennek értelmében a formailag nem király Ferenc Józsefnek nem kívántak a megszokott feliratban válaszolni. Ehelyett a nemzet akaratának határozatban való kimondását kívánták, majd ezt követően azt szerették volna, ha az országgyűlés kimondja saját önfeloszlatását, így akadályozva meg bármiféle alku lehetőségét is. Ezt indokolta továbbá az is, hogy [[Horvátország]] és Erdély képviselői nem vehettek részt az országgyűlésen, amelyet emiatt határozatképtelennek tekintettek.
 
Az idő múltával mind nyilvánvalóbbá vált, hogy Teleki még pártján belül is egyedül maradt az alkut mereven elutasító álláspontjával. Erről végső bizonyosságot akkor szerezhetett, amikor az uralkodónak szánt válaszról szóló parlamenti vita előestéjén Tisza Kálmán, Teleki unokaöccse látogatást tett a gróf Szervita téri lakásán.<ref>A Teleki halála ügyében folytatott rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyvében, a Tisza Kálmán látogatásával kapcsolatos részben jól láthatóan (nagyobb betűvel, más színű tintával) átjavították a fiatal politikus távozásának időpontját: az eredeti 11 óra helyett 9 órára. Az eredeti változat szerint tehát Tisza nem kettő, hanem négy órát töltött Telekivel, közvetlenül annak öngyilkossága előtt. – Erre és a vizsgálattal kapcsolatos egyéb kérdésekre, valamint a gróf halála kapcsán az önkezűséget kétségbevonó egyes véleményekre ldl. részletesebben Szabad György: ''Miért halt meg Teleki László?'' Budapest, 1985. (Továbbiakban: Szabad)</ref>
 
1861. [[május 8.|május 8-án]] reggel az országgyűlési vita előtt bejelentették az összegyűlt képviselőknek, hogy Teleki László gróf az éjszaka öngyilkosságot követett el, majd az ülést elnapolták. Halálának hatásáról Szabad György írta: {{idézet|Bihar megye szerint aligha volt valaha is »a halálnak megsiratottabb áldozatja« magyar földön Telekinél, akiben Nógrád »a demokrácia ragyogó lovagját«, »a magyar nemzet reménycsillagát« látta. A tudós Pesty Frigyes temesvári lapjának felszólítása: ''»Ölts gyászt te nemzet, a fekete sereg gyászát!«'' – nemcsak fájdalmat fejezett ki, hanem fenyegetett is. Győrött a gyászünnepség részvevői és a császári katonaság között véres összeütközés robbant ki.<ref>LdL. Szabad 113.</ref>}}
 
Halálakor az íróasztal-fiókban talált „beszéd-töredék”,<ref>A Teleki utolsó politikai állásfoglalását tartalmazó beszédet – amelyet 1861. május 8-án kellett volna elmondania az országgyűlésen – néhány nappal a gróf halála után közölték a lapok; többnyire a „töredék” megjegyzést használták rá. Mivel a beszéd eredeti példánya nem fellelhető, ezért ez nem ellenőrizhető. Feltehetően a beszéd kezdetéről hiányzik egy rövidebb rész. – A beszédet teljes terjedelmében idézi Csorba 189-203., illetve Szabad 86-104.</ref> melynek a Deák felirati javaslatához fűzendő kiegészítéseket kellett volna tartalmaznia, valójában olyan szöveg volt, mely a legteljesebb mértékben beleillett az emigrációs politika vonalába. Összefoglalta az 1848 óta eltelt esztendők eseményeit, rámutatva a Bécs által elkövetett törvénytelenségekre, s kijelentve: az új „alkotmány” (az [[októberi diploma]] és a [[februári pátens]]) elfogadhatatlan Magyarország számára. Emellett a határozat mellett állandóan hangoztatott érv is megjelent benne: valójában nem az uralkodó meghívására vesznek részt a tanácskozáson, hanem ''„mert az erőszak […] összejövetelünket nem gátolja”''.
== A ''Kegyencz'' ==
[[Fájl:Kegyencz1841.jpg|bélyegkép|jobbra|135 px|A Kegyencz 1841-es kiadásának borítója]]
Feltehetően az 1837–1838. évi [[nagyszeben]]i diéta lezárulta és az 1839–1840. évi pozsonyi országgyűlésen való szereplés kezdete közötti időszakban írta meg Teleki legjelentősebb szépirodalmi művét, a ''Kegyencz''et. A [[szomorújáték]] az i. sz. [[5. század]]ban játszódik. [[Petronius Maximus]], [[senatus|római szenátor]], hogy bosszút álljon a léha és felelőtlen életet élő, s feleségét elcsábító [[császár]]on, [[III. Valentinianus római császár|Valentinianuson]], előbb kegyeibe férkőzik, s maga adja át neki feleségét, majd rábírja a császárt, hogy az gyilkoltassa meg Aëtiust, a győzedelmes hadvezért. Ezután a szenátor a népharag perceiben leszúrja Valentinianust, s maga lép a helyébe. A rendkívül szövevényes cselekmény valós eseményeken alapul.
 
Teleki a késő császárkor romlottságának, az erkölcsök kivesztének tulajdonította a [[Római Birodalom]] bukását. Ezeket az állapotokat művében egyértelműen korának metternichi kamarillájával kívánta párhuzamba állítani. Így aztán a szomorújátéknak legnagyobb értéke éppen a sorok között elrejtett politikai állásfoglalás volt, míg a művészi megformálás csupán másodlagos fontossággal bírt. Így amikor a szélesebb közönség 1841. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] először találkozhatott a művel – a [[Pesti Nemzeti Színház]] adott helyt az ősbemutatónak – a várt siker elmaradt, mint a Teleki életében lezajlott további három színpadi előadás során is.
 
A drámát a [[20. század]]ban átdolgozott formában állították színpadra. [[1964]]-ben [[Illyés Gyula]] újraírta. Teleki életét Illyés Gyulapedig egy másik drámájában dolgozta fel.
 
A [[Kisfaludy Társaság]] tagja volt.
* ''Csorba László:'' Teleki László. (Magyar szabadelvűek sorozat). Budapest, 1998. ISBN 963-7476-85-7
* ''Deák Ágnes:'' Egy végzetes randevú. In: Élet és tudomány. 1998/38.
* ''Görgey István:'' Görgey Arthur a számüzetésben 1849–1867. Budapest, 1918.
* ''Horváth Zoltán:'' Teleki László 1810-1861. Budapest, 1964.
* ''[[Kovács Endre (történész)|Kovács Endre]]:'' A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Budapest, 1967.
* ''Kovács Endre:'' Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Budapest, 1977. ISBN 963-270-375-8
* ''Losonci Miklós:'' Teleki László sorsa és küldetése. (TIT Teleki László Egyesület füzetei sorozat). Budapest, 2001.
* ''Lukács Lajos:'' Magyar politikai emigráció 1849–1867. Budapest, 1984. ISBN 963-09-2406-4
* ''Szabad György:'' Miért halt meg Teleki László? Budapest, 1985. ISBN 963-207-700-8