„Engelbert Dollfuß” változatai közötti eltérés

Harcolt az [[első világháború]]ban, alacsony termete miatt (153 centiméter magas volt) azonban nehéz volt bekerülnie a hadseregbe. Az olasz fronton harcolt, majd a háború vége után a Földművelésügyi Minisztériumnak dolgozott a Földműves Egyesület titkáraként. 1927-től az alsó-ausztriai agrárkamara elnöke lett, 1930-ban belépett a [[Keresztényszociális Párt]]ba és kinevezték az [[ÖBB]] vezérigazgatójának. Egy évvel később erdészeti- és földművelésügyi miniszter lett.<ref name=britannica">{{cite web |url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/168274/Engelbert-Dollfuss |title=Engelbert Dollfuss |publisher=Encyclopaedia Britannica |äccessdate=2014-05-09}}</ref> 1932 májusában, [[Karl Buresch]] kormányának lemondása után [[Wilhelm Miklas]] elnök őt kérte fel a kancellári tisztség betöltésére. Dollfuss az azonnali válaszadás helyett az éjszakát a templomban töltötte imádkozással, majd reggel egy fürdő és egy spártai reggeli után fogadta el.<ref>{{cite news| url=http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,882197-3,00.html | work=Time | title=AUSTRIA: Eve of Renewal | date=September 25, 1933}}</ref> Beiktatásával egy keresztényszociális-parasztpárti-ultarnacionalista koalíciós kormány alakult, amiben pártján kívül a [[Landbund]] és a [[Heimwehr]] politikai szervezete, a Heimatblock vett részt. A kormánypártok azonban még így is csak egy szavazatos többséggel rendelkeztek.<ref>{{Cite book|title=Österreich I (Die unterschätzte Republik) |last=Portisch |first=Hugo |authorlink=Hugo Portisch |author2=Sepp Riff |year=1989 |publisher=Verlag Kremayr und Scheriau |location=Vienna, Austria |isbn=3-218-00485-3 |page=415}}</ref>

1932 márciusában, miután lemondott a parlament elnöke és két alelnöke, működésképtelennek nyilvánította és rendőri erővel akadályozta meg a képviselők bejutását. Ezt követően diktátorként, teljhatalommal felruházva kormányzott. 1934 februárjában a rendőrök szociáldemokratákat tartóztattak le és jogtalan [[házkutatás]]okat tartottak, fegyvereket keresve. A szocialisták válaszul országos ellenállásra hívtak fel, ami február 12–27. között tartó [[osztrák polgárháború|polgárháború]]t eredményezett. A kormány bevetette a hadsereget és a hozzá hű félkatonai egységeket, így végül sikerült győzelmet aratnia. A szociáldemokrata pártot minden más politikai párttal együtt betiltották és Dollfuss új oktrojált alkotmányt fogadott el.<ref>{{Opcit|n=Borovicka|o=199}}</ref> A május elsejei alkotmány alapján a [[Hazafias Front]] lett az egyetlen legális politikai szervezet, és bár az elnököt 5000 települési polgármester választotta, őket a kormány nevezte ki pozíciójukba.<ref>{{Opcit|n=Borovicka|o=200}}</ref>

Dollfuss, [[Adolf Hitler]] kancellári kinevezése után egyre inkább tartott az osztrák nemzetiszocialistáktól (DNSAP). Az ország függetlenségét Olaszország [[duce|ducéja]], [[Benito Mussolini]] garantálta ekkor, akinek ösztönzésére leszámolt a szocialistákkal és a demokráciával.<ref name=britannica" /><ref>{{Opcit|n=Taylor|o=108}}</ref> Az osztrák nácik azonban abban reménykedtek, hogy a volt szocialista híveket magukhoz csábíthatják, a [[Harmadik Birodalom]] pedig pénzt és felszerelést küldött nekik. Hitler ugyan személyesen megígérte Mussolininek, hogy ártalmatlanná teszi az osztrák nácikat, gyakorlatilag nem tett semmit az ügyben.<ref>{{Opcit|n=Taylor|o=109–110}}</ref> Dollfuss egyre keményebben lépett fel ellenük, családját pedig biztonsági okokból az olaszországi [[Riccione|Riccionéba]] küldte. Az osztrák nemzetiszocialisták vezetői ([[PaulOtto HudlWächter]], [[FridolinRudolf GlassWeydenhammer]], [[FranzFridolin HolzweberGlass]], [[Otto Planetta]],és [[Anton Rintelen]] római osztrák nagykövet és mások) az [[Schutzstaffel|SS]] részét képező 89. ezreddel puccsot szerveztek az eltávolítására.<ref>{{Opcit|n=Borovicka|o=201}}</ref>