„Frankenburg Adolf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
Elöljárói azonban nem osztoztak a közönség véleményében, s [[1843]]-ban azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy a Kossuth lapjába többé ne írjon. Ekkor Garay ''Regélő''jében talált munkakört, ahol ''Budapesti levelek'' címmel találó, eleven rajzokat írt a fővárosi társaséletből, s ezzel megalapítója lett a magyar fővárosi tárcának. Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot indított meg ''Magyar életkép'' címmel, melyet a következő évben ''[[Életképek]]'' címmel hetilappá alakított át. E lap az [[1840-es évek]] szépirodalmi lapjai közül komoly hangjával, nemzeties ízlésével vált ki és jeles írókat gyűjtött össze.
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1845]]. [[november 22.|november 22]]-én levelező tagsággal tüntette ki a jeles hírlapírót és szatirikust, de a kormány célszerűnek látta elvonni őt a magyar irodalmi élet központjából, és [[1847]] tavaszán [[Szécsen Miklós (kamaraelnök)|Szécsen Miklós]] gróf adta tudtára, hogy a bécsi kancelláriához nevezték ki udvari tolmáccsá. Június 25-én elbúcsúzott írótársaitól, az ''[[Életképek]]''et [[Jókai Mór]] vette át. Az 1848. évi bécsi események őt is gyanúba keverték, fogságot és zaklatást szenvedett, azonban később mégis kinevezték fogalmazónak a bécsi legfőbb törvényszékhez, végül [[1860]]-ban az udvari kancelláriához titkárrá. Bécsben sok csapás érte, első neje meghalt, katonatiszt fia kivégezte magát, második nejétől, egy német bárónőtől különvált. Mikor [[1866]]-ban nyugalomba vonult, [[Pest (történelmi település)|Pest]]en telepedett le, a hírlapokba dolgozott és szerkesztette pár hónapig a ''[[Magyarország és a Nagyvilág]]''ot, és egy éven át az ''1848'' című politikai napilapot. [[1868]]-ban [[Sopron]]ba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört, s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt.
[[1879]]-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba; [[1884]]-ben gyógyulni ment Eggenbergbe, ahol július 3-án utolérte a halál. Lázálmaiban is hazavágyott és övéivel megfogadtatta, hogy holttestét Budapestre szállítsák; ez meg is történt és 7-én temették a [[Kerepesi úti temető]]ben. Koporsójánál [[Paulay Ede]] és [[Jókai Mór]] mondottak búcsúbeszédet; a Magyar Tudományos Akadémiában pedig 1886. november 29-én [[Vadnay Károly]] tartott fölötte emlékbeszédet.
| |||