„Matteo Bandello” változatai közötti eltérés

A [[Dekameron]] után korában a bandellói novellagyűjtemény volt a legelismertebb és értékeltebb Európában egyetemessége, általános jellege miatt. Gondoljunk csak a neves angol kritikus, Dunlop szavaira, aki „mágikus tükörként” definiálta Bandello novelláit, amiben megjelenik saját kora, vagy [[Lope de Vega]]ra, aki Bandello tragikus novelláit többre tartotta még [[Miguel de Cervantes|Cervanteséinél]] is. Bandello nyelvezete se nem lombard, se nem toszkán, hanem egy összetett prózai nyelv, nagyjából, mint Castiglione esetében. Mindketten Bembo oldalára helyezkedtek, aki a Trecento firenzei nyelvét, azaz Boccaccio és Petrarca nyelvét szeretetteszerette volna egységes olasz nemzeti nyelvként elfogadtatni. Rengeteg minden érdekelte és lelkesítette Bandellot, ami témáinak sokszínűségén is meglátszik, de mindenekelőtt álltak a szerelmes-erotikus természetű írások. Bandello, hasonlóan korának íróihoz, szem előtt tartotta a szórakoztatás és gyönyörködtetés fontosságát. Novelláit a fantasztikus cselekmények, legendák, antik, középkori és reneszánsz történetek alkotják, megtörtént események ihlették.