„Ibn Khaldún” változatai közötti eltérés

}}

 

 

'''Ibn Khaldún'''<ref>Teljes nevén: Walī al-Dīn ʿAbd al-Raḥmān ibn Muḥammad ibn Muḥammad ibn Abī Bakr Muḥammad ibn al-Ḥasan Ibn Khaldūn</ref> (1332. május 27.<ref>A cikkben az évszámok a [[Gergely-naptár]]ra vannak visszaszámolva és megadva.</ref>, [[Tunisz]], [[Tunézia]] — 1406. március 17., [[Kairó]], [[Egyiptom]]) elismerten a legnagyobb [[arabok|arab]] történész, aki létrehozta az egyik legkorábbi nem vallásos [[Történelemfilozófia|történelemfilozófiát]], amit ''Muqaddimah'' (a.m. „Bevezető”) címet viselő mesterművében ír le. Ugyancsak ő írta le elsőként az [[iszlám]] [[Észak-Afrika]] történetét.<ref>[http://www.britannica.com/EBchecked/topic/280788/Ibn-Khaldun Encyclopaedia Britannica Online]</ref>

 

Felmenői a [[jemen]]i Hadramutból származtak. Előkelő és gazdag családjának megfelelő hagyományos oktatást kapott. Kezdetben apja tanította, aki tudós volt és nem foglalkozott politikával, mint elődei. Ibn Khaldún kívülről megtanulta a [[Korán]] szövegét, megismerte a nyelvtan, a [[jogtudomány]], a [[szónoklattan]], a [[filológia]] és a [[költészet]] alapjait. Tárgyait meglehetős jártassággal kezelte és bizonyítványt kapott róluk. Tizenkilenc éves koráig folytatta tanulmányait, amikor 1349-ben Észak-Afrikán [[pestis]]járvány söpört végig, amiben Tuniszban élő szülei is meghaltak.<ref>[http://historymedren.about.com/od/kwho/a/bio_khaldun.htm About.com: Abu Zayd 'Abd al-Rahman ibn Khaldun]</ref>

 

Ibn Tafrakin, Tunisz vezetője magához hívatta Ibn Khaldúnt, hogy a foglya, Abū Isḥāq szultán pecsétőrzője legyen.<!-- Ibn Tafrakin, the ruler of Tunis, called Ibn Khaldūn to be the seal-bearer of his captive, Sultan Abū Isḥāq. --> Ez volt az első alkalom, hogy Ibn Khaldún megtapasztalhatta az udvari politika belső működését, és a kormányzat gyengeségét. Nem sokkal később alkalma volt Tuniszt elhagyni. 1352-ben Abū Ziyad, [[Kuszantína]] emirje megtámadta Tuniszt. Ibn Khaldún ott volt Ibn Tafrakin mellett, hogy visszaverjék a támadást, de a védekezést sikertelen volt, így Ibn Khaldún elmenekült egy Aba nevű helyre. Többször költözött [[Algéria|Algérián]] belül, végül [[Biszkra|Biszkrában]] telepedett le.

 

A politikai légkör feszült volt, amikor Ibn Khaldún részt vett egy sikeres összeesküvésben Abū Szālim szultánnal, al-Manṣūr ellen. Ibn Khaldún ezután titkári pozíciót kapott (''amīn asz-szirr''), amiben jól végezte a munkáját. Eközben több verset írt. Két évig látta el feladatát, majd főbírónak nevezték ki. Magas rangú ellenlábasaival való ellentétek során elvesztette a szultán bizalmát.

 

1364-ben Granadában [[I. Péter kasztíliai király]] felé közvetítette Muhammad, [[Granada]] emírjének politikai törekvéseit.<ref name=gb>Christian-Muslim Relations. A Bibliographical History. Volume 5 (1350-1500) </ref>

 

A [[Bougie]] nevű algériai városba harminckét éves korában érkezett. Itt nagy tisztelettel fogadták. Muḥammad, az emír kamarásnak (''ḥādzsib'') nevezte ki. Ibn Khaldún azonban nem sokáig maradt hatalomban, mert a következő évben Abū l-‘Abbāsz megölte az emírt, aki az unokatestvére volt. Ibn Khaldún átadta neki a város irányítását és visszatért Biszkrába.

 

1375 és 1379 között írta meg fő művét, a ''Muqaddimah''-t, egy Kuszantínától délre fekvő, távoli erődbe, Ibn Szalámába visszavonulva, ahova később is visszatért.<ref name=gb /> Művét Abū l-‘Abbāsz szultánnak, Kuszantína akkori emírjének ajánlotta. Mivel forrásmunkákra volt szüksége a könyvéhez, amik ott nem álltak rendelkezésére, ezért amikor Abū l-‘Abbāsz Tunézia meghódítására indult, Ibn Khaldún visszatért Tuniszba. Huszonhét év elmúltával ez volt az első alkalom, hogy újra a szülővárosában élt egy darabig. Azonban a politika újból ellene fordult, ezért még mielőtt kedvező pozíciója megrendült volna, 1382-ben elhagyta a várost és soha többet nem tért oda vissza.

 

Abū l-‘Abbāsz engedélyt adott Ibn Khaldún részére, hogy elvégezze az iszlám rituális zarándokútját, a ''[[Mekkai zarándoklat|haddzs]]''-ot. 1382 októberében, ötvenéves korában érkezett meg az [[egyiptom]]i [[Alexandria|Alexandriába]]. Egy hónapot töltött az utazásra való felkészüléssel. Itt nem tudott a [[Szentföld]]re induló karavánhoz csatlakozni, ezért [[Kairó]]ba utazott, ahol tudóstársai és azok tanítványai nagy örömmel fogadták. Írásai révén szerzett hírneve megelőzte. Vendégelőadásokat tartott az al-Azhar és más, színvonalas iskolákban. Amikor találkozott vele al-Ẓahir Barqūq szultán (r. 1382–1399), kinevezte a Kamālijja iskola egyik tanári posztjára. A szultán Mālikī bírónak is kinevezte. Ibn Khaldún igyekezett visszaszorítani a korrupciót és a részrehajlást, de intézkedéseinek ellenzői áskálódni kezdtek ellene, ezért felmentették a hivatalából. Ugyanebben az időszakban családi tragédia érte: feleségét, lányait és a család ingóságait szállító hajó viharba került és elsüllyedt, a hajón utazók a tengerbe vesztek.

 

Ibn Khaldún újból engedélyt kért és kapott a ''haddzs'' elvégzésére. A zarándoklatból való visszatérése után kinevezték egy újonnan létesült iskola, a Bajn al-Qaṣrajn tanári pozíciójába.

 

Egyiptomi tartózkodása alatt Faradzs szultán felkérte, hogy kísérje el őt expedíciójával [[Damaszkusz]]ba. Ugyanekkor a hírek szerint [[Timur Lenk]] és serege is Damaszkusz felé tartott. A szultán csak két hétig maradt Damaszkuszban, mert híreket kapott arról, hogy távollétében Kairóban lázadás van készülőben. Ibn Khaldún és még néhány nemes ember az ostromlott városban maradt. Timur Lenkkel a város vezetőinek kellett foglalkozniuk. Egy Ibn Mufliḥ nevű bíró ment tárgyalni Timur Lenkkel, azonban amikor visszatért a városba, a város polgárai nem fogadták el Timur Lenk feltételeit. Ibn Khaldún úgy gondolta, neki is kötelessége tárgyalni a hadvezérrel, így Timur Lenk táborába utazott. Nem tudjuk biztosan, hogy önállóan ment-e tárgyalni, vagy hivatalos kiküldetésben. Ajándékokat vitt Timur Lenk részére, amiket az uralkodó jól fogadott. Ibn Khaldún összesen 35 napot töltött a táborban. Annyira mély benyomást tett az uralkodóra, hogy az felkérte a saját udvartartásához való csatlakozásra.

 

Néhány életrajzíró szerint Ibn Khaldún azzal a szándékkal ment a táborba, hogy Timur Lenkhez csatlakozzon, valószínűbb azonban, hogy Ibn Khaldún és Timur Lenk között olyan egyezség született, ami elfogadható volt Damaszkusz lakóinak.

 

Ibn Khaldún a damaszkuszi tárgyalások után visszatért Egyiptomba, ahol visszakapta a Mālikī bírói állását. A politikai erőviszonyok annyira ingadozóak voltak a bírók között, hogy egy öt éves időszak alatt Ibn Khaldúnt háromszor mozdították el, majd helyezték vissza hivatalába.

 

1406. március 17-én hunyt el, életének hetvennegyedik évében, miközben a hivatalában tartózkodott. Kairó ''Bāb al-Naṣr'' melletti [[Szúfizmus|szúfi]] temetőjében temették el.

 

{{jegyzetek}}

 

* [http://muslimheritage.com/article/ibn-khaldun-his-life-and-works muslimheritage.com: Ibn Khaldun: His Life and Works]

 

* [http://www.muslimphilosophy.com/ik/klf.htm His Life and Work, 1332 - 1406 / 732 - 808, By Muhammad Hozien]

* [http://historymedren.about.com/od/kwho/a/bio_khaldun.htm About.com: Abu Zayd 'Abd al-Rahman ibn Khaldun]

[[Kategória:Arab történetírók]]

[[Kategória:14. századi személyek]]