„Francia ellenállás” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
Emmanuel d'Astier de La Vigerie ellenállás vezető visszaemlékezése szerint társadalmi kitaszították és a társadalom szélén állók tették ki az ellenállást.<ref>Jackson (2003), 403.o.</ref>
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 146-1983-077-14A, Frankreich, Festgenommene Widerstandskämpfer.jpg|bélyegkép|Az ellenállás tagjai német fogságban, 1944 júliusa]]
====A kommunisták====
A [[Molotov–Ribbentrop-paktum]] aláírását és a világháború kitörését követően a [[Francia Kommunista Párt| Francia Kommunista Pártot]] [[Édouard Daladier]] kormánya illegálisnak nyilvánította.<ref>Jackson (2003), 114.o.</ref><ref>Atkin (2006), 31.o.</ref> Sok vezetőt letartóztattak, vagy elmenekültek, esetleg a föld alá kényszerültek.<ref>Collins Weitz (1995), 60.o.</ref> A Francia Kommunista Párt a [[Kommunista Internacionálé]] értelmében egy háborúellenes eszmét vallt<ref>Crowdy (2007), 10.o.</ref><ref>Jackson (2003), 115.o.</ref>, ami a német megszállás első évéig megmaradt, a szovjet-német megnemtámadási egyezmény érdekében.<ref>Jackson (2003), 421.o.</ref> A párton belül széthúzások lettek, mert egyesek neutralitást hirdettek a német felé, mások pedig teljesen megtagadták a németekkel való együttműködést.<ref>Davies (2000), 60.o.</ref> [[1940]] [[november]] 11-én, a Tűzszüneti napon a kommunisták az egyetemi hallgatókkal együtt tüntettek a német invázió ellen a [[Champs-Élysées]]-n.<ref>Jackson (2003), 422.o.</ref> Ez a Szovjetunió németek általi lerohanása és a paktum megszegése után történt ([[Barbarossa hadművelet]]), ekkor kezdett igazán szerveződni a kommunista ellenállás.<ref>Collins Weitz (1995), 62.o.</ref>
22. sor:
Sok értelmiségit és művész embert vonzott magához a kommunista párt, úgymint [[Pablo Picasso]] festőművészt, vagy mint [[Jean-Paul Sartre]] filozófust.<ref>Knapp (2006), 8.o.</ref> A Szovjetunió lerohanása után az orosz emigráltak a Francia Kommunista Pártot támogatták, és létrehozták az [[Orosz Hazafiak Uniója| Orosz Hazafiak Unióját]].
====A zsidók====
A [[Vichy-kormány]] készségesen együtt működött a Harmadik Birodalommal<ref>Knapp (2006), 3.o.</ref>: a zsidókat elkezdték üldözni, az antiszemitizmus legálissá vált 1940 októberében. A zsidó törvények, amik a teljes értékű zsidó állampolgárokat nem francia alsóbbrendűnek ítélt el, megfosztotta őket az állampolgárságuktól.<ref>Collins Weitz (1995), 29.o.</ref> A törvény a zsidók házainak elkobzásához és koncentrációs táborokba való deportálásukhoz vezetett.<ref>Weisberg (1997), 2.o.</ref> A kormány és a németek által nekik szánt sors miatt jelentős számban képviselték magukat a Francia Ellenállásban. Kutatások szerint [[Franciaország]] lakosságának mindössze 1%-a volt zsidó, azonban az ellenállás ~15-20%-át tették ki.<ref>Suhl (1967), 181-183.o.</ref> Köztük sok volt a zsidó emigrált, például magyar írók és művészek.<ref>''Art Proscrit'' kiállítás (2010 április-augusztus)</ref>
Az ''[[Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France]]'' (EEIEF) ifjúsági mozgalom a háború kezdeti éveiben támogatásukat nyújtották a Vichy-kormány hagyományos értékei felé<ref>Jackson (2003), 364.o.</ref>, de 1943-ban betiltották a mozgalmat, és az idősebb tagok fegyveres erőként tértek vissza a Francia Ellenállásban.<ref>Jackson (2003), 368.o.</ref> Egy katonai cionista szervezetet, az ''Armée Juive''-t (Zsidó Hadsereg) [[Abraham Polonski]], [[Lucien Lublin]] és [[Dovid Knut]] a feleségeikkel egyetemben alapították.<ref> Julian Jackson, France: The Dark Years, 1940-1944</ref> Fegyveres ellenállást tanúsítottak egy cionista zászló alatt mindaddig, amíg a szövetséges felszabadítók meg nem érkeztek. Az ''Armée Juive'' 1943 és 1944 között 300 zsidót menekített át a Pireneusokon keresztül [[Spanyolország| Spanyolországba]]. Dollármilliókat adományoztak az ellenállás megsegítésére.<ref>Jackson (2003), 268.o.</ref> 1944-ben az ''Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France'' és az ''Armée Juive'' egyesítették erőiket, és létrehozták a ''Organisation Juive de Combat''-ot (OJC). 1944 nyarára az OJC 400 taggal rendelkezett <ref>Jackson (2003), 368.o.</ref>, és Franciaország felszabadításában segédkeztek.
====A nők====
Bár a Harmadik Francia Köztársaság alatt egyenlőtlenség volt a férfiak és a nők között, az [[első világháború| első világháborút]] követő kulturális változások megreformálták a nők és a férfiak helyzetét,<ref>Pollard (1998), 4.o.</ref> olyannyira, hogy 1930 elején már politikai tisztet is töltöttek be nők. A változások miatt aktívan csatlakoztak a nők is az ellenállás tagjai közé.
===Külföldiek az ellenállásban===
====Az örmények====
A franciaországi [[örmények| örmény]] közösség aktív szerepet vállalt az ellenállásban.<ref>[http://www.globalarmenianheritage-adic.fr/fr/6histoire/a_d/20_resistance32.htm Örmények a Francia Ellenállásban]</ref> [[Missak Manouchian]] örmény kommunista költő vált az örmény közösség vezetőjévé. [[Alexander Kazarian]] és [[Bardukh Petrosian]] örmény ellenállók a legmagasabb katonai kitüntetést kapták meg [[Charles de Gaulle]]-tól.<ref>Gevorg Emin: Seven songs about Armenia, Progress, 37.o.</ref> [[Henri Karayan]] ellenállót egy illegális újság, a ''Humanité'' terjesztésén kapták rajta; a felszabadításig fegyveres harcokba bocsátkozott.<ref> ''Francia nyelven'': [http://www.humanite.fr/politique/henri-karayan-un-engagement-pour-la-liberte-et-l%E2%80%99universalisme-483165 Henri Karayan a Francia Ellenállásban]</ref> 2012-ben, az akkor 95 éves [[Arsene Tchakarian]], az egyik utolsó túlélő megkapta a [[Francia Köztársaság Becsületrendje| Francia Köztársaság Becsületrendjének]] tiszti fokozatát a francia miniszterelnöktől.<ref>''Angol nyelven'': [http://www.genocidemonument.com/2012/03/09/president-sarkozy-vows-to-introduce-new-french-bill-against-armenian-genocide-denial/ Nikolas Sarkozy és a francia-örmény szervezetek]</ref>
====A magyarok====
A legtöbb magyar résztvevő emigrált volt (néhányuk zsidó), többségük író vagy művész. Az 1920-as, 1930-as években vándoroltak ki [[Magyarország| Magyarországból]], a jobb megélhetés reményében, és a Magyarországon fellépő jobboldali eszmék miatt (lásd: [[Gömbös-kormány]]). A magyarok [[Lyon]], [[Grenoble]], [[Marseille]] és [[Toulouse]] területén voltak aktívak. Toulouse-nál [[Epstein Imre]] csatlakozott a zsidó ellenállókhoz; [[Vadnai György]] Lyon-nál; Szittya Emil Lomiges-nél. Szintén részt vettek: Józsa Sándor festő, Hajdú István szobrász, Kőrös László és Gyomrai Imre újságírók; Steiner Andor, Hervé Lucien és Martón Ervin fotóművészek. 23 ellenálló mellett Elek Tamás, Glasz Imre és Boczor József ellenállókat 1944-ben kivégezték.<ref>Art Proscrit kiállítás (2010 április-augusztus)</ref>
====Az olasz anti-fasiszták====
1943 március 3-án az [[Olasz Kommunista Párt]] és az [[Olasz Szocialista Párt]] képviselői aláírták a "Lyoni szerződést", ami a két párt támogatását jelentette. Jelentős számban voltak jelen a Hitlerhez csatolt Moselle ipari területen, ahol a ''Groupe Mario'' ellenállási mozgalmat alkották. [[Vittorio Culpo]] az egyik leghíresebb olasz ellenálló.<ref>Burger (1965), Le Groupe Mario</ref>
====A német anti-fasiszták====
==Források==
*''Angol nyelven'': Pharand, Michel W (2001). Bernard Shaw and the French. USA: University Press of Florida. ISBN 978-0-8130-1828-7.
43 ⟶ 51 sor:
*''Angol nyelven'': Knapp, Andrew (2006). The Government and Politics of France. London: Routledge. ISBN 978-0-415-35732-6.
*''Angol nyelven'': Weisberg, Richar (1997). Vichy Law and the Holocaust in France. London: Routledge. ISBN 978-3-7186-5892-3.
*''Francia nyelven'': [http://www.globalarmenianheritage-adic.fr/fr/6histoire/a_d/20_resistance32.htm Örmények a Francia Ellenállásban]
*''Olasz nyelven'': Burger, Léon (1965). Le Groupe "Mario": une page de la Resistance lorraine. Metz: Imprimerie Louis Hellenbrand. ASIN B0000DOQ1O.
===Jegyzetek===
{{jegyzetek}}
| |||