„Telegdi Zsigmond” változatai közötti eltérés

SzSzülei: Weil Ede ügyvéd, Telegdi Elza. Felesége Haas Emma középiskolai tanár.

A székesfehérvári főreáliskolában éretts.érettségizett (1928), az Országos Rabbiképző Intézetben (1928–1933); a boroszlói (1929–1930) és a párizsi egyetemen tanult (1930–1931), majd a bp.-ibudapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl.oklevelet (1933), az iráni filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946). A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1979).

Budapesten állástalan tanár, alkalmi szellemi munkákból élt (1933–1945); közben többször munkaszolgálatos (1940-től). A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tud.tudományos főkönyvtárosa (1945–1948), az Országos Könyvtári Központ alapító igazgatója (1948–1950). A Nyelvtudományi Intézet alapító igazgatója (1950–1951), az átszervezés után az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatóhelyettese és tud.tudományos főmunkatársa (1951–1952), külső tud.tudományos munkatársa és osztályvezetője (1952-től). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill.illetve az ELTE BTK díjtalan tanársegéde (1934–1936), a Török Filológiai Tanszék intézeti tanára, ill.illetve egy.egyetemi docense (1952–1958), az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék egy.egyetemi tanára (1958. szept.szeptember 17.–1979 – 1979. jún. 30.) és a Tanszék vezetője (1958–1973). Iránban (1963) és az USA-ban járt hosszabb tanulmányúton (1965–1966). A bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1937–1938).

Az iranisztika nemzetközileg is elismert kutatója, elsősorban az újperzsa nyelv történeti és leíró nyelvtanával, ill.illetve a középperzsa (parthus, szogd stb.) nyelvekkel foglalkozott. Telegdi még rabbiképzős éveiben felfigyelt a kelet-turkesztáni és turfáni ásatások során felszínre került, addig eltűntnek tartott, ismeretlen nyelvek írásos emlékeire. Az ő érdeme, hogy a turfáni középperzsa és parthus szövegek jelentőségét a hebraisztika számára felismerte, és már doktori értekezésében hangtörténeti tanulságaikat sikerrel hasznosította. Alapvetően új megállapításokat tett a Kazár Kaganátus idején keletkezett héber nyelvű források, ill.illetve a birodalomról szóló arab történeti munkák nyelvészeti feltárása terén.

*Hetven év. Szerk. Löwinger Sámuel. (Bp., 1948)

*Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Elek. (Bp., 1963–1965)

*Károly Sándor: T. Zs. köszöntése hetvenedik születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1980)

*Károly Sándor: T. Zs. köszöntése nyolcvanadik születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1991)

*Halálhír. (Magyar Nemzet, 1994. márc. 14.–Népszabadság, 1994. márc. 16.)

*Szépe György: T. Zs. boldogságos emlékezete. – T. Zs. művei bibliográfiája. – Papp Ferenc: Emlékképek T. Zs. professzor úrról. (Nyelvtudományi Közlemények, 1996)

*Simon Zsolt: T. Zs.: Opera Omnia. (Buksz, 2006)

*Jeremiás Éva: Zsigmond Telegdi. (Acta Linguistica, 2008)