„Szicíliai Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up AWB |
||
35. sor:
| térképméret = 240px
| térképaláírás = A Szicíliai Királyság [[1154]]-ben<br />[[Kép:Italia 1494.svg|220px|bélyegkép|A Szicíliai és a belőle kivált Nápolyi Királyság [[1494]]-ben]]
| főváros = [[Palermo]]<
| terület =
| népesség =
56. sor:
== Normann királyság ==
[[II. Vilmos szicíliai király|II. Vilmos]], [[Puglia|apuliai]] herceg halálát követően, [[II. Roger szicíliai király|II. Hauteville Roger]] egyesítette az [[Apuliai Hercegség]]et [[Szicília|Szicíliával]]. Udvarát [[Palermo|Palermóban]] rendezte be, mely már korábban is királyi székhely volt ([[Szicíliai Emirátus]]). [[II. Anaklét (ellenpápa)|II. Anaklét]] ellenpápa támogatásának köszönhetően 1130. karácsonyán az újonnan megalakult Szicíliai Királyság uralkodójává koronázták.
Uralkodásának első évtizedében leverte az ellene lázadó vazallus hercegségeket ([[Bari]], [[Nápolyi Hercegség]], [[Capuai Hercegség]], stb.). 1139-ben a Mignanói Békeszerződésben [[II. Ince pápa]] hivatalosan elismerte az új királyság és uralkodója Roger létezését: ''rex Siciliae ducatus Apuliae et principatus Capuae''. Antiochiai György admirális segítségével meghódította Észak-Afrikát és nem-hivatalosan [[Afrika]] királyává koronáztatta meg magát. Ugyanakkor megtámadta a [[Bizánci Birodalom]] flottáját is. Sikeres hadjáratainak, valamint erős flottájának köszönhetően a [[Földközi-tenger]] vezető tengeri hatalma lett.
Roger fiát és egyben utódját a történészek [[I. Vilmos szicíliai király|I. (Kegyetlen) Vilmosként]] tartják számon, miután számos [[báró]]i felkelést levert. Uralkodása viszont békében ért véget 1166-ban. Fia [[II. Vilmos szicíliai király|II. Vilmos]] még gyermek volt, amikor királlyá koronázták ezért az országot 1172-ig régensek irányították. Ez volt az az időszak, amikor a királyság és az uralkodó [[dinasztia]] léte veszélyben forgott. Uralkodásának utolsó két évtizedét viszont a béke és fellendülés jellemezte, emiatt gyakran II. (Jó) Vilmos néven emlegetik. [[1189]]-es halála utód nélkül érte. A trónt végül [[Lecce]]i [[Tankréd szicíliai király|Tankréd]] kapta meg, miután legyőzte távoli rokonát Andriai Rogert valamint [[VI. Henrik német-római császár]] hadait, akinek felesége, [[Hauteville-i Konstancia német-római császárné|Konstancia]], [[II. Roger szicíliai király|II. Roger]] lánya volt. Konstancia révén fia, [[II. Frigyes német-római császár]] ígényt tarthatott a [[szicília]]i trónra.
65. sor:
[[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] [[1197]]-ben mindössze három évesen került a szicíliai trónra, ami súlyos politikai válságot idézett elő a királyságban. Nagybátyja, Sváb Fülöp, sietett segítségére, azáltal, hogy Markward von Anweilert, [[Ancona]] [[őrgróf]]ját nevezte ki a fiatal király mellé tanácsadónak. Időközben [[III. Ince pápa|III. Ince]] pápa megerősítette a [[pápa (egyházfő)|pápai]] hatalom befolyását a Szicíliai Királyságban, de elismerte Frigyes jogait. A pápai hatalom az elkövetkező években folyamatosan vesztett befolyásából.
A [[Stauf-ház|Hohenstauf-ház]] uralkodása azonban nem volt biztosítva. III. Briennei Walter feleségül vette [[I. Tankréd szicíliai király|Tankréd]] lányát és [[1201]]-ben a Szicíliai Királyság ellen indította hadait. [[1202]]-ben sikeresen legyőzte a királyságot védelmező Paleariai Walter és Vohburgi Dipold seregeit. A király tanácsadója, Markward von Anweiler is életét vesztette a háborúban, így az ifjú király Capparonei Vilmos befolyása alá került, aki a [[pisa]]iak érdekeit képviselte. Később Dipold és Walter és egymás ellen fordultak, aminek Dipold [[1207]]-es elfogatása vetett véget. Egy évtized múlva, amikor az ifjú király hivatalosan is elfoglalta a trónt és a hatalmi harcok elcsitultak.
[[II. Frigyes német-római császár|Frigyes]], nagyapjának, II. Rogernek a jogi reformjaira támaszkodott uralkodása ideje alatt. Hozzáértésének kitűnő bizonyítéka a ''Melfi Alkotmány'', más néven ''Liber Augustalis'', amelyet [[1231]]-ben hirdetett ki és amely hosszú időn keresztül példaértékű volt az [[európa]]i uralkodók számára, ugyanakkor az írott joggyakorlat előfutára is lett egyben. [[II. Frigyes német-római császár|Frigyes]] idejében vált a Szicíliai Királyság abszolutisztikus monarchiává valamint [[Európa]] első központosított államává. Ebben az időszakban épült fel a híres [[Castel del Monte]] valamint [[1224]]-ben alapították meg a [[nápoly]]i egyetemet, mely napjainkban Frigyes nevét viseli és mely évszázadokon keresztül Dél-Itália egyetelen hasonló jellegű intézménye volt.
[[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] a törvénytelen fiát, [[I. Manfréd szicíliai király|Manfrédot]] jelölte ki [[Nápoly és Szicília uralkodói|Szicília régensévé]], aki összesen 16 évig uralkodott, de ennek a felét már királyként, miután a bátyja, [[IV. Konrád német király|Konrád]] meghalt [[1254]]-ben, és annak fiát, [[III. Konrád jeruzsálemi király|Konradin-t]] trónfosztotta. A [[Stauf-ház|Hohenstauf-ok]] szicília-i uralkodása [[1266]]-ban ért véget, az [[Anjou-ház|Anjouk]] inváziójának és az utolsó király, [[III. Konrád jeruzsálemi király|Konradin]] kivégzésének következtében.
75. sor:
A [[pápa (egyházfő)|pápa]] és a Hohenstaufok közötti nézeteltérések vezettek az [[1266]]-os Anjou-invázióhoz, melynek következtében [[I. Károly szicíliai király|I. Anjou Károly]] került a trónra. A francia uralom és a nagy adóterhek ellen [[1282]]-ben felkelés tört ki, a [[szicíliai vecsernye]]. Így [[III. Péter aragóniai király|III. (Aragóniai) Péter]] sikeres hadjáratának köszönhetően, meghódította a királyságot. A felkelésnek 1302-ben a caltabellottai béke vetett véget, amelynek következtében a királyság két részre szakadt, mindkettőnek neve hivatalosan Szicíliai Királyság lett. A Szicíliát magába foglaló királyságot ''Trinacria Királyságaként'' emlegették, míg a Dél-Itáliát ([[Mezzogiorno]]) magába foglaló kontinentális részt [[Nápolyi Királyság]]ként. A [[palermo|palermói]] trónra [[II. Frigyes szicíliai király|II. (III.) Frigyes]] került, míg a nápolyira [[II. Károly nápolyi király|II. Károly]]. [[I. Lajos magyar király]], akinek családja ebből a régióból eredt, 1347 és 1352 között hadjáratokat vezetett Nápoly ellen, hogy megbosszulja testvére meggyilkolását, s megszerezze a nápolyi trónt. Ezekben a háborúkban Szicília nem vett részt akár a Magyar Királyság, akár a Nápolyi Királyság ellen, viszont [[I. Johanna nápolyi királynő]] seregében küzdöttek [[szicíliaiak|szicíliai]] zsoldosok a magyarok ellen.
Szicíliában [[1409]]-ig az Aragóniai-ház uralkodott. A Nápolyi Királyságot az [[Anjou-ház|Anjouk]] irányították [[1443]]-ig, amikor is [[V. Alfonz aragóniai király|V. (Aragóniai) Alfonz]] elfoglalta a királyságot és egyesítette Szicíliával. Az újraegyesítés azonban rövid ideig tartott, hiszen még életében a [[nápoly]]i trónt fiára [[I. Ferdinánd nápolyi király|I. Ferdinándra]] hagyta, míg a [[Palermo|palermóit]] testvérére, [[II. János aragóniai király|II. (Aragóniai) Jánosra]]. 1494 és 1503 között [[VIII. Károly francia király|VIII. Károly]] és [[XII. Lajos francia király]]ok többször is megpróbálták meghódítani a [[Nápolyi Királyság]]ot, miután az [[Anjou-ház]] jogutódjainak tekintették magukat. [[1503]]-tól hivatalosan az aragón uralkodók ültek a trónon, majd [[1516]]-tól a Habsburg királyok, akik [[Nápolyi alkirályok listája|alkirályokon]] keresztül gyakorolták a hatalmat.
[[Fájl:Italy 1796.png|bélyegkép|250px|Szicíliai Királyság 1796-ban]]
| |||