„Penninikum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
=== A Rohonci-ablakcsoport ===
 
A Penninikum egyes előfordulásait legátfogóbban talán a Bonni Egyetem Steinmann Intézete mutatja be az Alpok geológiájának 2. részében. Ezen belül a 12. fejezet (Kapitel 12.) foglalkozik a keleti-alpokbeli Penninikummal és a 12.3. alfejezet a Rohonci-ablakcsoporttal.<ref>Steinmann Institut</ref>
 
A Keleti-Alpokban (a svájci-osztrák határtól keletre) a Penninikumot elrejti a kelet-alpi takaró. Itt a Penninikum egyrészt egy szűk sávban jelenik meg az Alpok északi peremén a [[Flis]]-övben, másrészt három nagyobb [[tektonikai ablak]]ban: az Engadine-ablak a nyugati Keleti-Alpokban, a Tauern-ablak a középső Keleti-Alpokban és a Rohonci-ablakcsoport a keleti Alpokalján. Az ablakok keletkezése a [[harmadkor]]i tektonikai eseményekkel kapcsolatos.
Az Alpok keleti peremén lévő ablakcsoportban négy különböző tektonikai ablak van, északról dél felé haladva: a Mölterni-ablak, a [[Borostyánkői-hegység|Borostyánkő]]i-ablak, a [[Kőszegi-hegység|Rohonc-Kőszegi]]-ablak, és a [[Vas-hegy]]. Az Engadine-ablaktól és a Tauern-ablaktól eltérően a Rohonc körüli tektonikai ablakok alacsonyabb csúcsok körüli dombvidéken fekszenek és csak részben fedettek a kelet-alpi takaró által (Wechsel-hegység és a Grobgneis-hegység a keleti Alpokalján), részben közvetlenül a [[Pannon-tenger|Pannon-medence]] [[miocén]] időszaki üledékrétege által fedettek.
 
Az ablakok pennini szikláit rohonci sorozatnak nevezzük. Főleg különböző összetételű [[zöldpala]] [[fácies]] [[Metamorf kőzetek|metamorf]] [[fillit]]ek: kalkfillit, kvarcfillit, grafitfillit. Emellett vannak meszes [[agyagpala]], [[Dolomit|dolomit]] és kvarcit rétegek, kétes meta[[radiolarit]]ok, [[konglomerátum]]ok és [[breccsa|breccsák]] ([[Cák]]i-konglomerátum). A meszes agyagpala kiindulási kőzete a felső kora-[[Kréta (időszak)|krétákrétától]]tól a késő krétáig a [[Mészszivacsok|szivacstűszivacstűkhöz]]khöz sorolható. Ezekben az üledékekben részben nagy [[ofiolit]]testek tárolódnak: szerpentinit, meta[[gabbró]] és [[amfibolit]] (zöldpala). Az utóbbit geokémiailag részben közép-óceáni-hátsági [[bazalt]]ként határozták meg. A rohonci sorozat nagyon hasonló a Glockner-takaróval és a Tauern-ablak Matrei zónájával és valószínűleg azok keleti folytatását képviseli.
 
Az ofiolit és a kapcsolódó üledékek metamorfózisa eredetileg összenyomódás (kb. 330-430 C° 6-8 kbar, tehát a zöld- és kékpala fáciesek közötti határtartományban), majd a sziklák keresztülmentek egy zöldpala fácies metamorfózison (max. 3 kbar és 390-430 C°). A Tauern-ablakhoz hasonlóan valószínűleg ez is harmadkori metamorfózis. A penninikumi sziklák egy vagy több enyhe lejtésű keleti irányú elmozdulás miatt váltak szabaddá. Ezt a [[miocén]] kori lehüléseslehűléses korszak váltotta ki.
 
== Az elnevezés eredete ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Penninikum