„F/A–18 Hornet” változatai közötti eltérés

Ezután a ''Northrop'' hivatalosan is felkérte az ''MDD''-t a kooperációra, mivel egymaga nem rendelkezett a hajófedélzeti üzemeltetés tervezéséhez szükséges speciális ismeretekkel,<ref>Korábban csupán a [[P–61 Black Widow]]-t tervezték átalakítani a Haditengerészetnek a [[második világháború]]ban, sikertelenül</ref> illetve a további fejlesztésekhez szükséges tőkével és egyéb képességekkel sem (pl. banki garanciák). Az ''MDD'' viszont jelentős tapasztalatokkal bírt ''F-4 Phantom II'' típusa révén és jelentős beszállítói múltja volt a Haditengerészetnél. Megjegyzendő, hogy az ''MDD'' túllicitálta a szintén kooperálásra jelentkező ''Light Temco Vought''-ot és a ''General Dynamics''-et. A vállalkozási szerződés értelmében – amit a ''Northrop'' részéről [[Tom Jones (Northrop)|Tom Jones]] az ''MDD'' részéről pedig [[Sandford McDonnell]] írt alá – az ''MDD'' a végszerelést végezte el, ami a teljes munka 20%-át tette ki, illetve a belföldi értékesítés az ''MDD'' nevén történik. Ezen kívül ő készítette a szárnyfeleket, a vízszintes vezérsíkokat és a törzs mellső szekcióját (orr-rész), a ''Northrop'' pedig a törzs középső és hátsó szekcióit, valamint a függőleges vezérsíkokat. Az ''MDD'' kapcsolatai és referenciái miatt elsődleges beszállítóvá lépett elő a tengerészetnél, a ''Northrop'' pedig a szárazföldi telepítésű ''F–18L''-ek ''(Land)'' fejlesztését és végszerelését vállalta el, remélve, hogy komoly exportsikert fog elérni a könnyített típusváltozat az ''F–5''-höz hasonlóan. Az ''MDD'' kapacitása ez időben jelentősen lekötődött az ''F–15 Eagle'' gyártása és az ''F–4 Phantom II'' üzemben tartása miatt.

 

[[Fájl:FA-18C vapor LEX and wingtip 2.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Jól láthatóak az előrenyúló szárnytőrészek ([[LEX]]) körül kialakuló [[légörvény]]ek. LEX-et ekkora mértékben ezen a típuson alkalmaztak először]]