„Ajtay Andor” változatai közötti eltérés

| kép = Oroszlán ugrani készül 1969 2220 Ajtay Andor-Postcard.jpg

| képaláírás = Ajtay Andor 1969-ben

[[1927]]-ben végzett [[Rákosi Szidi]] színiiskolájában. [[1927]] és [[1929]] között a [[szeged]]i Városi Színház tagja volt. [[1932]]-ben szerződött a [[Vígszínház]]hoz, [[1943]]-ban a [[Nemzeti Színház]] színésze lett. [[1945]]-ben a [[Budapesti Operettszínház|Fővárosi Operettszínház]]hoz került, ahol rendezett is. [[1951]]-től [[1959]]-ig a Magyar Néphadsereg Színháza (ma [[Vígszínház]]) tagja volt, [[1956]]-tól [[1959]]-ig rendezett is. [[1959]] és [[1963]] között a [[Jókai Színház (Budapest)|Jókai Színház]], [[1963]] és [[1972]] között a [[Madách Színház]] tagja volt.

Pályája végén ismét láthatta a szegedi közönség. A Naplemente előtt című előadás rendezője és főszereplője is volt. A színháztörténeti előadás bemutatója: [[1970]]. [[november 8.]] Partnerei a következők voltak: <small>[[Bángyörgyi Károly]], [[Papp János (színész, 1948)|Papp János]], [[Stefanik Irén]], [[Lelkes Dalma]], [[Nagy Attila (színész)|Nagy Attila]], [[Lőrinczy Éva]], [[Kovács János (színész)|Kovács János]], [[Mentes József]], [[Kormos Lajos]], [[Máriáss József]], [[Csizmadia László]], [[Gémesi Imre]], [[Szekeres Ilona]], '''[[Molnár Piroska]]''', [[Kovács Gyula (színész, 1914)|Kovács Gyula]], [[Károlyi István (színész)|Károlyi István]] és [[Szalay Zsigmond]] voltak. </small>

{{rquote|0%|center|<small>Fény és árny váltakozik a lelkemben. Mennyország tiszta fénye és a sötét éjszaka borzalmas mélye. Miért ne idézném Goethét? - mikor az ő költői lelke fejezi legjobban az én érzéseimet. Ha ez a mennyei fény áraszt el, akkor a kék eget látom és téged. Tűzpiros liliomokat és téged..."” S az áradó szavak igazsága könnyeket csal a többnyire fiatal publikum szemébe. Ezt a Clausen-monológot sokak szerint csak a legnagyobbak mondhatják el úgy, hogy az igaz legyen. A szegedi előadás varázsát olyan nagyságok is előidézik, mint a költői Inket játszó Molnár Piroska, Klamrothot formáló Nagy Attila, vagy a Geigerként látható Máriáss József.

Akkor és ott Szegeden "döbbenetes„döbbenetes csend tud lenni"lenni” egy-egy sűrű színpadi pillanat visszhangjaként. Az előadás végén - írja helyszíni beszámolójában Dalos László a "Film„Film Színház Muzsika"Muzsika” hasábjain - "már„már-már nem is gyanúsan csillognak a szemek."” Az egyik szegedi előadást még a Magyar Rádió is közvetíti a hallgatók millióinak, amelyet több ízben is megismételnek, és archívumában talán még ma is megtalálható a felvétel.</small>|}}