„Emődy Dániel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
Emődy István sárospataki gimnáziumi tanár és Csáji Sára (Csáji Márton tiszáninneni [[kálvinizmus|református]] [[püspök]] unokája) fia volt. Korán árvaságra jutván, édesanyjával együtt [[Szikszó]]ra költözött, hol alsóbb iskoláit járta; egy évet [[Remete|Remetén]] töltött. [[1836]]. [[november 1.]] a felsőbb tanulmányok hallgatása végett [[Debrecen]]be ment; akadémiai pályáját [[1841]]-ben végezte s még azon év végén [[Tisza Lajos]] házához ment, László, Kálmán és Lajos fiai mellé nevelőül három évre 300 aranyforint évi fizetéssel.
 
[[1843]]-ban otthagyta állását és [[Pest (történelmi település)|Pest]]re költözött, hol [[1846]]. [[december 19.]]-én a királyi táblán ügyvédnek esküdött föl. [[1848]] márciusában tevékeny részt vett [[Jókai Mór]]ral s [[Petőfi Sándor]]ral a pesti ifjuság mozgalmaiban. [[1848]]. [[április 27.]]-én [[Klauzál Gábor]] földművelési miniszter fogalmazónak nevezte ki 800 aranyforint évi fizetéssel. Mint minisztériumi hivatalnokot és nemzetőrt [[Kossuth Lajos]] a [[Henryk Dembiński|Dembinszky Henrik]] által megszállott és a harcszinterét képező vidékre küldte a népfelkelés szervezésére; itt volt [[1849]]. áprilisig, midőn Pestre visszatért és a 8. honvéd-zászlóaljhoz, hova előbb már hadnagyi ranggal kineveztetett, akart belépni; azonban Kossuth [[Beöthy Ödön]]höz küldte [[Nagyvárad]]ra, kivel aztán [[Brassó]]ba ment, honnét júniusban [[Bukarest]]be kellett volna menniük követségbe, de a [[Románia|román]] kormány kijelentette, hogy a forradalmi kormánnyal nem akar érintkezésbe lépni, ezért visszatértek és ő Debrecenbe ment; fizetésén felül egy arany napi díja járt volna, de ezen díjakat sem Beöthy sem ő nem vette föl. Ismét Pestre ment, hogy zászlóaljába lépjen, de [[Szemere Bertalan]] a hivatalos lap szerkesztését bízta rá.
 
A szabadságharc után mint kompromittált egyén elvesztette ügyvédi diplomáját, melyet azonban [[1852]]. [[szeptember 27.]]-én visszakapott, emellett a fővárosban irodalommal is foglalkozott. [[1863]] szeptemberében Sárospatakra költözködött, hol a református főiskolában a [[Magyarország|magyar]] magánjog tanszékére választották. Mint tanár irodalmi összeköttetéseit megszüntette sés egyedül tanári kötelességének élt. [[1853]]-ban lépett először házasságra Gömbös Krisztinával (korábban Vidos Viktorné), kiaki [[1854]]-ben meghalt; második neje [[1863]]-ban Kovácsy Vilma lett; elsőtől Béla törvényszéki bíró, másodiktól egy fiú- sés két leánygyermeke születtek. [[Latin nyelv|Latinul]], [[német nyelv|németül]], [[francia nyelv|franciául]], [[angol nyelv|angolul]] olvasott és beszélt.
 
==Munkái==