„Első otrantói csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
52. sor:
A döntő hibát a felderítés követte el, illetve hibáztatható a flotta is, amely kritika nélkül átvette az információkat. Miután maga az ütközet elkezdődött, és kijutottak a császári és királyi hajók a Durazzói-öbölből, a hajók és legénysége, úgymint a kapitány, példaértékűen helytállt. Sokszoros túlerővel szemben is megmentették a csoportjukat, illetve érdemes megemlíteni, hogy magával az ellenséges flottával vívott tűzpárbajban a [[SMS Helgoland (1912)|Helgoland]] csupán közepes kárt szenvedett, míg az olasz ''Nino Bixio'' súlyosat. Hiába voltak nagyjából háromszoros túlerőben az antant egységek, mégsem tudtak egy K.u.K. hajót sem elsüllyeszteni, sem komolyabban megrongálni, hanem még ők szenvedtek el súlyos károkat.
 
[[Bencsik Gábor (újságíró)|Bencsik Gábor]] szerint ez kudarc volt a javából, elsősorban a főhadiszállás kudarca, és nem a technika, vagy a legénység kudarca.
 
Anton Haus flottaparncsnokflottaparancsnok rendkívül dühös volt, amikor értesült a két romboló elvesztéséről, amit véleménye szerint az elért eredmények, a ''Monge'' tengeralattjáró és a Durazzóban álló szállítóhajók elsüllyesztése, a legkevésbé sem kompenzáltak. Bár elismerte, hogy Seitz kiválóan manőverezett, és a rombolók elvesztéséért nem őt terheli a felelősség, amíg élt, Seitz nem kapott több hajóparancsnoki beosztást.
 
Összességében taktikai kudarc volt ez, nem túl jelentős veszteséggel, amely a háború későbbi menetét nem nagyon befolyásolta. Illetve annyiban, hogy a Helgoland és a rombolók megmaradtak, amelyek később még számos bevetést és sikeres küldetést teljesítettek az antant flotta ellen.