„Fluor-triklórmetán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
update, 2014-es állapothoz. |
|||
39. sor:
==Felhasználása==
A fluor-triklórmetán volt az első széles körben használt hűtőközeg. (A többi hűtőközeghez képest) magas forráspontja miatt kis üzemi nyomású rendszerekben is használható, ami egyszerűbbé teszi az ilyen rendszerek mechanikai tervezését a nagyobb nyomást igénylő hűtőanyagok, mint például az [[Difluor-diklórmetán|R-12]] vagy [[Difluor-klórmetán|R-22]] alkalmazásához képest. Egyes tapasztalatok ezért arra utalnak, hogy a kis nyomású (tipikusan régi) hűtőrendszerek és hűtőkészülékek tartósabbnak bizonyultak mint napjaink nagynyomású hűtőberendezései. Hűtőtechnikai hasznossága azonban ennek ellenére is kisebb mértékűnek bizonyul mint igen nagy környezetkárosító hatása.
Nagy [[klór]]tartalma, valamint a klóratomok [[ultraibolya fény]] hatására történő könnyű leszakadása miatt a hűtőközegek közül az R-11 [[ózonlebontó potenciál]]ja a legnagyobb, ennek értéke definíció szerint 1,0. Előállítását az USA-ban 1995-ben befejezték. Napjainkban az EU-ban nem hozható forgalomba ilyen hűtőközeggel üzemelő készülék és a régi berendezések támogatott cseréje, begyűjtése és ártalmatlanítása jelentős EU-s források felhasználásával zajlik. Így például a lakosság térítésmentesen adhatja le ártalmatlanításra régi, freon (Fluor-triklórmetán) tartalmazó készülékeket a legtöbb műszaki kereskedésben, ahonnan megfelelő ártalmatlanító állomásokra kerülnek.
A fluor-triklórmetánt a fluor-19 [[NMR]] vizsgálatokban referencia anyagként használják.
|