„Mieczysław Woroniecki” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
47. sor:
====Elfogása és kivégzése====
[[Fájl:Woroniecki Báthori2.jpg|thumb|180px|balra|Mieczysław Woroniecki emléktáblája [[Budapest V. kerülete|Budapest, V. kerületében]], a Báthori utca 2. falán ([[Hajdu Endre]] alkotása)]]
1949. Júliusánakjúliusának végén [[Dessewffy Arisztid]] tábornok szárnysegéde lett és [[Henryk Dembiński]] tábornok erői mellett harcolt. Az akkor Szegeden állomásozó magyarok a közeledő osztrák csapatok elől kivonultak a városból, s a leégett [[Szőreg]] töltései mögé vonultak vissza. [[Julius Jacob von Haynau]] táborszernagy csapatainak előőrsei augusztus 2-án vonultak be a városba, majd másnap ágyúkkal lőtték a magyar állásokat. Ezek mellett a táborszernagy [[Felix Jablonowski]] vezérőrnagyot két zászlóaljjal Szeged északi széléről kompokon és dereglyéken, majd a lerombolt híd helyreállítása után [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek Lajos]] tábornokot mintegy három zászlóaljjal a vártól indította Újszeged ellen. Az osztrákok ágyúinak tüzét az Újszegednél álló [[Szijjártó Zsigmond]] főhadnagy négy lövege viszonozta, de az osztrák erőfölény hamarosan legyűrte a magyar lövegeket, majd az ezt követően meginduló osztrák gyalogság visszavetette a magyar védőket először a településtől délre és keletre levő hídfősáncokba, majd a szőregi töltés mögé. A magyar vezér, Dembiński habozott megtámadni az ekkor még védtelen seregtesteket, de az est beállta után egy lengyel és egy magyar zászlóalj a városból visszaszorított egységek támogatásával végül megrohamozta az osztrák csapatokat. A támadás vezetésében Woroniecki is részt vett, de az [[Újszeged]] visszafoglalását célul kitűző támadás a nagy túlerő miatt sikertelenül végződött.<ref>{{Opcit|n=Hermann Róbert|o=368}}</ref><ref>{{cite web| url = http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_2/pages/016_a_szeptemberi_fordulattol.htm| title = Szeged története 2. kötet: Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc időszaka - II. a szeptemberi fordulattól a szabadságharc bukásáig| accessdate= 2014-04-18| author = sulinet.hu| language = magyar}}</ref> Az vereség ellenére Woronieckit vitézségéért és a harcban mutatott bátorságáért a katonai érdemjel III. osztályával tüntetették ki. A két nappal később részt vett katonáival a [[Szőregi csata|szőregi csatában]], ahol a lovasság egyik parancsnokaként tevékenykedett. A csata utolsó szakaszában a szőregi sáncok előterében végzett magányosan felderítést, amikor 300-400 méterre tőle váratlanul császári ulánusok bukkantak fel. Woroniecki visszaakart vágtatni a magyar táborba, azonban makacskodó lova nem akart megfordulni, s így könnyedén elfogták a császári katonák. Az osztrák hatóságok a lengyel tiszt elfogásának akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy augusztus 8-án falragaszokkal tudatták azt a főváros lakóival.
 
{{Idézet 3|A tündérmesék hőse, igéző jelenség. Soha költői képzelet eszményibb ifjút nem alkotott: üde, mint a harmatos virág, bátor, mint az oroszlán. A csatákban mindig az első volt...A halálos ítéletet mosolyogva fogadta, s (...) mosolyogva lépett a bitófa alá, s úgy ment át a másvilágra, mintha egyik szalonból a másikba lépne.|Degré Alajos: Fátyolos idők<ref name="Magyar Napló 42"/>}}A szabadságharcot leverő osztrákok a győzelmet követően országszerte megkezdték a forradalom felelős vezetőit felelősségre vonni. Megkezdődött a megtorlás időszaka, emberek százait tartóztatták le, vettek őrizetbe és állítottak bíróság elé. Mieczysław Woroniecki hadbírósági kihallgatása augusztus 29-én kezdődött [[Arad]]on, majd később Pesten folytatódott. A hadbíróság mint ezredest és önálló csapatparancsnokot október 18-án halálra ítélte (a valóságban nincsen hiteles dokumentum, ami alátámasztaná ezredesi rangját és önálló egységet is csak az amnesztia alá esett időben – 1848 augusztusában és szeptemberében – vezetett). Az ítéletet kihirdetése után két nappal, 1849. október 20-án a lengyel [[Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville]] kapitánnyal és a német [[Peter Giron]] ezredessel együtt [[Pest (történelmi település)|Pest]]en, az [[Újépület]] udvarán felakasztották.<ref>{{Opcit|n=Kovács István: A barátság anatómiája - első könyv|o=199-200}}</ref>