„Délnyugat-Afrika az első világháborúban” változatai közötti eltérés

a
Louis Botha, mint a dél-afrikai hadsereg vezetőjének az volt az elképzelése, hogy először a csapatoknak Délnyugat-Afrika kikötőit és határátkelőit kell birtokba venniük. Mivel a németek több mint kétezer kilométernyi vasúthálózatot építettek ki a gyarmaton, ennek birtokba vételével a jelentős dél-afrikai erőfölény szabadon érvényesülhetne. A német csapatok ezáltal vagy kilátástalan küzdelembe bocsátkoznak, vagy visszaszorulnak az ország sivatagos belsejébe, ahol a vízhiány és az élelmiszerhiány, majd az ellenállás beszüntetésére kényszeríti őket.
 
1914 augusztusában megkezdődött a hadsereg mozgósítása, az ellátmányrendszer megszervezése. A parlament a brit követeléseknek eleget téve megszavazta az ország részéről a hadba lépést, és az [[upington]]i katonai bázisról elindultak az első németek ellen harcoló egységek. A Dél-afrikai Unióval párhuzamosan [[Theodor Seitz]] kormányzó mozgósította a gyarmatot védő ''Schutztruppe'' egységeket (1870 fő, és további 3000 tartalékos). A hadseregek mozgósítását követően megkezdődtek a két fél közötti összecsapások. Az első harci jellegű rajtaütésre még augusztus 23-án került sor [[Kummernais]] településnél. A következő összetűzés szeptember elején zajlott le [[Nakop]] rendőrségének közelében. Szeptember 2-án dél-afrikai katonák hajtottak végre rajtaütést [[Beenbreck]] területén. Szeptember 13-án sor kerül az első jelentősebb összecsapásra, mikor támadás éri a németek ramansdrifti rendőrőrsét, amit a dél-afrikaiak el is foglalnak. Szeptember 14-én dél-afrikai hadihajók először nyitottak tüzet [[Swakopmund]] kikötőjére, hogy a rádióállomást elhallgattassák. További három alkalommal, 23-án, 24-én és 30-án lőtték a város kikötőjét.
 
[[Fájl:British4.7InchNavalGunPercyScottCarriageSWAfricaSandWWI.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|Dél-afrikai ágyú a sivatagban]]
Szeptember 19-én dél-afrikai csapatok szálltak partja az ország déli részének kikötővárosában, [[Lüderitzben]] és létrehozták a későbbi inváziónak első bázisát. A városból visszavonuló német katonák Münstermann hadnagy vezetésével felrobbantják a vasúti vonal egy kis részét. A bevonuló dél-afrikaiak később a német lakosságot átmenetileg Dél-Afrikába deportálják. Szeptember 21. és 23. között a dél-afrikai- és az [[Rhodesia|észak-rodéziai]] rendőrség egységei elfoglalják a [[Caprivi-sáv]]ot. Szeptember 24-én viszont az [[Oskar Skultetus]] parancsnok vezette német csapatok elfoglalták [[Walvis Bay]] dél-afrikai [[Enklávé és exklávé|enklávéját]]. A dél-afrikai csapatok azonban egy bizonyos időre felhagytak az előrenyomulással, mivel a hátországban kitört az ún. [[Búr felkelés|Búrbúr felkelés]] vagy Maritz-felkelés]] és a helyzet több egységet is megosztott. A lázadások ellenére azonban az egységek döntő többsége a kormányhoz maradt hű és nem pártolt át a németekhez.<ref>{{cite web|url=http://www.klausdierks.com/Chronology/72.htm |title=Német Délnyugat-Afrika történetének kronológiája - 1914 |accessdate=2014-01-02 |language=angol |publisher=klausdierks.com}}</ref>
 
=== A Maritz-felkelés ===