Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
== Története ==
=== A kiadó megalapítása<ref>Hutira Albin: Rózsavölgyi történet In: Parlando, 2000. (47. évf.) 6. sz. p. 53-58. <http://www.parlando.hu/Rozsavolgyi.htm> [2014. 05. 01.]</ref> ===
A Rózsavölgyi és Társa céget [[Rózsavölgyi Gyula]] (1822-1861) és [[Grinzweil Norbert]] (1823-1890) alapította meg 1850-ben. A kiváló zeneszerző Rózsavölgyi Márk kisebbik fia Gyula honvédfőhadnagyi rendfokozatban szolgált az 1848-49-es szabadságharcban, a fegyverek elcsendesedése után figyelmét a tudomány és művészetek felé fordította. Az üzletnyitási kérelem beérkezése után 1850 október 8-.án nyitott meg a zenemű-kereskedés.
A Rózsavölgyi és Társa céget [[Rózsavölgyi Gyula]] (1822-1861) és [[Grinzweil Norbert]] (1823-1890) alapította meg 1850-ben. A kiadó működtetésének szakmai oldalát a társak közül Rózsavölgyi képviselte, aki a németországi és magyarországi könyvárusi és zeneműkiadói cégeknél mélyült el a szakmában, míg Grinzweil anyagilag finanszírozta a vállalkozást és közben tanulta el a kiadói mesterséget. A két tulajdonos beutazta [[Európa]] kulturális központjait ([[Berlin]], [[Bécs]], [[Prága]] stb.) és felvásárolta a kor nagyobb európai kottakiadóinak legjelentősebb kiadványait. Az [[1850-es évek]] elején az üzlet folyamatosan bővült, többek közt nemcsak [[kotta|kottá]]kat, hanem [[metszet]]eket, rajzmintákat, festőszereket, papírárut is árultak. Számos középes méretű kiadóhoz hasonlóan a Rózsavölgyi és Társa cég nem csak hogy versenyképes volt, de az üzemeltetők által választott területen az élvonalba tartozott<ref>Kovács Máté: A könyv és a könyvtár a magyar társadalom életében 1849-1945-ig, Budapest : Gondolat, 1970. p. 352. <span><</span>http://mek.oszk.hu/06800/06832/pdf/<span>> [2014. 05. 07.]</span></ref>.
 
A Rózsavölgyi és Társa céget [[Rózsavölgyi Gyula]] (1822-1861) és [[Grinzweil Norbert]] (1823-1890) alapította meg 1850-ben. A kiadó működtetésének szakmai oldalát a társak közül Rózsavölgyi képviselte, aki a németországi és magyarországi könyvárusi és zeneműkiadói cégeknél mélyült el a szakmában, míg Grinzweil anyagilag finanszírozta a vállalkozást és közben tanulta el a kiadói mesterséget. A két tulajdonos beutazta [[Európa]] kulturális központjait ([[Berlin]], [[Bécs]], [[Prága]] stb.) és felvásárolta a kor nagyobb európai kottakiadóinak legjelentősebb kiadványait. Az [[1850-es évek]] elején az üzlet folyamatosan bővült, többek közt nemcsak [[kotta|kottá]]kat, hanem [[metszet]]eket, rajzmintákat, festőszereket, papírárut is árultak. Számos középes méretű kiadóhoz hasonlóan a Rózsavölgyi és Társa cég nem csak hogy versenyképes volt, de az üzemeltetők által választott területen az élvonalba tartozott<ref>Kovács Máté: A könyv és a könyvtár a magyar társadalom életében 1849-1945-ig, Budapest : Gondolat, 1970. p. 352. <span><</span>http://mek.oszk.hu/06800/06832/pdf/<span>> [2014. 05. 07.]</span></ref>.
 
Rózsavölgyi Gyulát az üzlet mellett a kiadói tevékenység foglalkoztatta. Engedély nélkül kiadta Kecskeméti József: Csatára című csárdását és a kiadványhoz használt emblémákat az akkori rezsim ''"tilosnak és ingerlőnek"'' ítélte ezért Rózsavölgyit a haditörvényszék három hónap börtönre ítélte. A politikai incidens(ek) ellenére szorgalmasan folytatta kiadói munkásságát, köztük a lelkesítő csárdásokét is, ekkoriban jelent meg a Bartay Endre szerkesztette ''<nowiki>''Válogatott csárdások népies dalainkból"</nowiki>'', majd az ''<nowiki>''50 csárdás''</nowiki>'' című kötet is. Megindult továbbá Kováltsik Amát szerkesztésében a ''Théâtrale ''sorozat is, amely a divatos opera egyvelegeket (Nabucco, Lucrezia Borgina, Ernani, Don Pasquale stb.). 1854-től híres zeneszerzők (Beethoven, Mozart, Haydn, Bach, Liszt) gipszöntvény szobrát is áruba bocsájtották. 1857-ben megjelentették Rózsavölgyi Márk ''Magyar''jainak 24 füzetes kiadványát, majd Egressy Béni "''Válogatott eredeti dalai"''t, valamint gróf Festetics Leó ''Palotás Nóták ''sorozatának 12 füzetét. Az 1859-ben megjelent Rózsavölgyi-jegyzék hatalmas anyagot foglalt magában, a cégnek 20.000 darabból álló kölcsön-kottatára is volt.<ref>Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk. Budapest : Rózsavölgyi és Társa Athenaeum, 2001. 93-100. p.</ref>
 
=== Az alapítók halála után<ref>Hutira Albin: Rózsavölgyi történet In: Parlando, 2000. (47. évf.) 6. sz. p. 53-58. <http://www.parlando.hu/Rozsavolgyi.htm> [2014. 05. 01.]</ref> ===
165

szerkesztés