„Kettőshangzó” változatai közötti eltérés

a (Bot: interwikik eltávolítása (Wikidata))
* Emelkedő kettőshangzók például: ''ea, ia, ie, ua, ue, uo'' stb.
* Ereszkedő kettőshangzókra példa: ''ae, ai, au, ei, eu, oi'' stb.
A kettőshangzók sok [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelv]]re jellemzőek (mint a [[germán nyelvek]], a [[Latin nyelv|latin]] és az [[újlatin nyelvek]], vagy az [[Görög nyelv|ógörög]]), de számos más nyelvben is előfordulhatnak (például [[Finn nyelv|finn]]). A [[Magyar nyelv|magyarban]] eredetileg nincsenek kettőshangzók, csupán az ''au'' és ''eu'' ejtődhet kettőshangzóként néhány görög-latin eredetű szavunkban (pl. ''autó, Európa)'', azonban a mai magyarban ez sem kötelező érvényű.
 
=== Modernebb – fonetikai – megközelítés ===