[[1768]]-tól [[1773]]-ig jezsuita-növendék volt [[Kassa|Kassán]]; a rend feloszlatása után világi pályán maradt, ügyvéddéügyvéd sés [[1785]]. [[november 5.]]-én jogtudorrájogtudor lett. A tanítói pályára lépve, előbb a [[pécs]]i gymnasiumbangimnáziumban tanárkodott. [[1780]]-ban rendkívüli minőségben a kassai akadémiára került. [[1784]]. [[december 17.]]-én a [[pozsony]]i akadémiához nevezték iki az egyházi jog rendkivüli tanárának; ugyanitt [[1786]]. [[november 1.|november 1-jétől]] [[1807]]. [[október 31.|október 31-éig]] az észjogot adta elő mint rendes tanár. Ezután a pesti egyetemhez neveztetett ki sés [[1817]]-ben rectorrektor volt. [[1822]]-ben [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] királytól nemességet nyert. [[1827]]-ben nyugdíjba vonult.
