„Eldfell” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
35. sor:
1973. január 21-én kis, csak műszerekkel érzékelhető földrengések kezdődtek a szigetcsoport környékén. Ez a Izalndon nagyon gyakori, és nem utal egyértelműen közelgő vulkánkitörésre vagy nagyobb földrengésre, ezért nem is keltett különösebb figyelmet. A következő napon rengések kissé erősödtek, epicentrumuk közelebb került a felszínhez és egyben a szigetcsoport egyetlen lakott településéhez, Vestmannaeyjar városkához.<ref name="thor">{{cite journal|title=The eruption on Heimaey, Iceland|journal=[[Nature (journal)|Nature]]|date=1973-02-09|first=S.|last=Thorarinsson|coauthors=Steinthorsson, S., Einarsson, T., Kristmannsdottir, H. and Oskarsson, N.|volume=241|issue=5389|pages=372–375|doi= 10.1038/241372a0 |bibcode = 1973Natur.241..372T }}</ref> A legerősebb rengés is csak 2, fokos volt a [[Richter-skála|Richter-skálán]].
A kitörés maga január 23-ra virradó éjjel 1.55 órakor kezdődött. Két éjszakai sétáló vette észre először a város keleti részén, hogy a földön heverő kavicsok ugrálni kezdenek, majd a város szélétől mintegy 200 méterre, de centrumától is csak egy kilométerre a talaj lassan megemelkedett, majd egy hasadék keletkezett, amiből parázs izzása látszott.{{refhely|Árni|29. oldal}} A hasadék gyorsan megnyúlt, percek alatt meghaladta a kilométeres hosszat észak-északkelet–dél-délnyugati irányban. Megindult a lávaömlés, izzó darabok repültek magasra a levegőben. A hasadékban először tucatnyi kis kráterből tört a felszínre a láva, majd ezek egymásba folytak és az egész nyílásból megindult a magma felszínre áramlása. A repedés hamarosan 3 kilométeresre
A lakók gyorsan riasztották családjaikat, szomszédaikat, az egész várost. A virágzó, jómódú, túlnyomórészt a halászatból élő településnek 5300 lakosa volt, 1200 modern, jól felszerelt házban laktak, és a 13 négyzetkilométeres szigeten (kb. [[Budapest XIII. kerülete]] területének felel meg) 800 autó volt használatban. Kitelepítési terv nem létezett, de a lakosság számára a jelenség távolról sem volt ismeretlen. Évekig szemlélhették közelről, akár ablakukból is a vulkáni [[Surtsey]] sziget születését, és Izland egész történelmére rányomták a bélyegüket a vulkánkitörések. A családok felöltöztették a gyerekeket, magukhoz vették értékeiket és a kikötőbe indultak. A rendőrség és a tűzoltók segítettek az idősek és betegek evakuálásában.{{refhely|Árni|30. oldal}}
A kikötőben mintegy 70, főleg halászhajó volt, néhány máshonnan érkezett is. A kikötői rádión megkezdték az SOS-jelek sugárzását, és a környező vizekről több hajó is a sziget felé vette az útját. Az első halászhajó már szinte percekkel a kitörés kezdete után rendben megtelt és elindult, a többi folyamatosan követte.
A kormány és a polgári védelmi szervezet Reykjavíkban azonnal összeült, és beindította katasztrófaelhárító programjait, de a kiürítés alapvetően helyi irányítás alatt zajlott. Az első repülőgép a szárazföldről egy órával a kitörés kezdete után érkezett meg, miután ellenőrizték, hogy a kifutópálya a szigeten használható maradt. Ezt követte szinte az összes izlandi repülőgép, a nagy utasszállítóktól kezdve a kis gépekig, valamint a [[keflavík]]i amerikai légitámaszpont [[helikopterei]]ig és szállítógépeiig. Órák alatt kiürítették a kórházat, és öt-hat óra alatt az egész lakosság elhagyta a szigetet, kivéve azokat, akik hivatalból maradtak ott. Sok idős embert nehéz volt rábeszélni a távozásra, de senkivel szemben nem alkalmaztak erőszakot.{{refhely|Árni|41. oldal}}
== Jegyzetek ==
| |||