„Ayers Rock” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox koordináta paraméterek magyarosítása AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
|hosszúsági ívperc = 2.08
|pozíciós térkép = Ausztrália
|térképfelirat= Uluru
}}
 
Az '''Ayers Rock''' más néven '''Uluru''' egy óriási [[homokkő]] sziklatömb [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] közepén, az [[Északi terület]]en. A legközelebbi nagyváros az innen északkeletre fekvő [[Alice Springs]]. Az Uluru és a Kata Tjuta (az Olgák) az [[Uluru - Kata Tjuta Nemzeti Park]] két legfontosabb látnivalója. Az Uluru az itteni őslakos pitjantjatjara és yankunytjatjara törzsbeliek szent helye. Több forrás, vízgyűjtő, sziklabarlang és ősi rajz található itt. Az Uluru a [[Világörökség]] része.
 
Ausztrália sivatagos középső területén, közigazgatásilag az Északi Területen, Alice Springstől 450 km-rel délnyugatra található nagy, vörös monolit. Ausztrália fehérbőrű lakossága csak '''halott szív'''-nek nevezi az Ayers-sziklát, minden megfejthetetlen titokzatosságával együtt inkább turistalátványosságként tekint rá. Ausztrália közepén élő őslakók egy része ma is elzarándokol ide vallási (és más) okokból. Az Uluru egyike a világ legszentebb helyeinek.
 
== Neve ==
32. sor:
Az Uluru Ausztrália egyik legismertebb nemzeti jelképe. A világhírű homokkő sziklatömb 348 m magasan emelkedik a tengerszint fölé és legnagyobb része a talajszint alatt van, kerülete 9.4 km. Az Uluru és a Kata Tjuta hatalmas kulturális jelentőséggel bírnak a föld hagyományos birtokosai, az [[Anangu|{{unicode|Aṉangu}}]] számára, akik turistákat vezetnek itt körbe, hogy beszéljenek nekik a helyi élővilágról, a bokrok nyújtotta élelemről, és az őslakosok területhez kötődő történeteiről.
 
Az Uluru arról is híres, hogy a nap és az év különböző időszakaiban ideeső fény hatására úgy tűnik, mintha változtatná a színét. Ez különösen figyelemreméltó jelenség naplementekor, amikor egy rövid ideig vörösen izzani látszik a szikla. Bár ezen a félsivatagos területen elég ritka az eső, nedves időben az Uluru színe ezüstszürke, amelyen a fekete csíkokat a víz folyása nyomát kialakuló [[alga]]csíkok alkotják.
 
A Kata Tjuta, ami érdekes alakja miatt más néven Olga hegy, avagy ''Az Olgák'' néven említenek, egy másik szikla mintegy 25 km távolságban az Ulurutól. Annak érdekében, hogy a turisták elé a legszebb látvány táruljon pirkadatkor és estefelé is, különleges, autóval megközelíthető nézőhelyeket alakítottak ki.
 
<div style="overflow:auto; background:transparent; margin:auto">
41. sor:
 
== Geológiája ==
Az Uluru egy [[tanúhegy]] avagy szigethegy, amely egy eredetileg itt húzódó hegylánc maradványa.<ref name="Young_etal_2002">Young, David N.; Duncan, N.; Camacho, A.; Ferenczi, P.A.; Madigan, T.L.A. (2002). Ayers Rock, Northern Territory, Map Sheet GS52-8 (second edition). 1:250&nbsp;000 Geological Map Series Explanatory Notes, Northern Territory Geological Survey.</ref> Az Ulurut több forrás [[monolit]]ként említi, bár ez a kifejezés így nem egyértelmű a szó több jelentése miatt, ezért a [[geológus]]ok inkább kerülik. Az Uluru figyelemreméltó sajátossága az egyöntetűsége, homogeneitása, és hogy nem oszlopok jöttek belőle létre. Ezek a jellemzők hozzájárultak fennmaradásához, miközben a körülötte levő kőzetek erodálódtak.<ref name="Sweet_1992">{{cite book |title=Uluru & Kata Tjuta: A Geological History |publisher=Australian Geological Survey Organization |format=Monograph |last=Sweet |first=I.P. |coauthors=and I.H. Crick |location=Canberra |origyear=1992|isbn=0-644-25681-8}}</ref> A régió földtani feltérképezésének és leírásának szempontjából a geológusok a szikla rétegeire támaszkodva kijelentik, hogy az Uluru az Amadeus medencét feltöltő [[üledékes kőzet]]ek közé tartozik.<ref name="Young_etal_2002" />
 
=== Összetétele ===
61. sor:
Az {{unicode|Aṉangu}} nép továbbra is vadássza és összegyűjti a park elhagyatott területein és anguföld más részein élő állatokat. A vadászat a következő állatokra korlátozódik: [[vörös óriáskenguru]], az ausztrál [[golyvás túzok]], [[emu]] és a [[gyíkok]] (például az [[óriás varánusz]] és [[homoki varánusz]]).
 
A parkban található 27 emlősfajból hat nem őshonos: a [[házi egér]], [[egypúpú teve]], [[vörös róka]], [[macska]], [[kutya]] és az [[üregi nyúl]]. Ezek a fajok az egész parkban elterjedtek, legnagyobb számban mégis a nagy vízbőségű területeken fordulnak elő.
 
[[Fájl:UluruBaseTrees.JPG|thumb|upright|Fák az Uluru lábánál.]]
Az Uluru - Kata Tjuta Nemzeti Park növényvilága az Ausztrália középső részén élő növények nagy részét bemutatja. A fajok közül számos ritkaság, és csak a parkban, illetve közvetlen környezetében fordul elő. Sok ritka és [[endemikus]] növény él az Ulurunál és a Kata Tjutánál.
 
A növénytársulások száma és szaporodása a rendszertelen esőzéseket követi. Néhány növény túléli a tüzet, mások szaporodása pedig kifejezetten a tűztől függ. A növények fontos szerepet kapnak a Tjukurpa álmo-spiritualitásban, és minden egyes fontos növényi táplálék tiszteletére létezik szertartás. Sok növényt az ősi lényekkel azonosítanak.
 
Az Uluru - Kata Tjuta Nemzeti Park flórája a következőképp csoportosítható:
74. sor:
* Ukiri - fűfélék
 
A fák, mint a [[mulga]] vagy a [[vérfa]] ''(Corymbia opaca)'' eszközök, például dárdahegyek, [[bumeráng]] és edények készítésére használatosak. A vérfa vörös [[fakéreg|kérge]] fertőtlenítő hatású, és köhögés, illetve megfázás esetén inhalálnak vele.
 
Számos ritka és veszélyeztetett növényfaj él a parkban. Többségük, akárcsak az [[Ophioglossum]], csupán a sziklatömb lábánál fekvő nedves területeken élnek, ahol nagy a látogatók forgalma, és az erózió veszélye.
114. sor:
</blockquote>
 
Két másik történetet Norbert Brockman művében (1997) ''Encyclopedia of Sacred Places'' (Szent helyek enciklopédiája) olvashatunk.<ref name="encycsacred">{{cite book |title=Encyclopedia of Sacred Places |first=Norbert C |last=Brockman |publisher=ABC-Clio Inc |location=[[Santa Barbara, California]] |month=June |year=1997 |pages=292-93 |isbn=0-19512-739-0}}</ref> Az első kígyószerű lényekről szól, akik több háborút vívtak az Uluru körül, így hasítottak vágásokat a sziklába. A második két, ősi szellemű törzsről beszél, akiket meghívtak egy lakomára, de a gyönyörű Álmos Gyík Hölgy elvarázsolta őket és nem tettek eleget a meghívásnak. Erre a dühös vendéglátók megátkoztak egy sárszobrot, ami az dingo képében életre kelt. Ezután a két törzs összecsapott egymással, és a csatában a törzsfőnökök meghaltak. A vérontás miatti gyászában a föld megemelkedett, így jött létre az Uluru.
 
Néhány beszámoló szerint átok száll azokra, akik kavicsot visznek haza innen. Számos esetben a kavicsokat hazavivők igyekeztek visszajuttatni gyűjteményüket valamilyen ügynökségeken keresztül, csak hogy megszabaduljanak balszerencséjüktől.<ref name="rocktheft">{{cite news |url=http://www.theage.com.au/articles/2003/03/07/1046826515667.html |title=Rock theft brings bad luck |work=The Age |date=2003-03-07 |accessdate=2007-04-03}}</ref><ref name="rocktheft2">{{cite news |url=http://www.nzherald.co.nz/strange-but-true/news/article.cfm?c_id=500835&objectid=10509543 |title=Uluru tourists return 'cursed' souvenirs |work=New Zealand Herald |first=Kathy |last=Marks |date=2008-05-12 |accessdate=2008-05-14}}</ref>
 
== Történelme ==
A keleti és nyugati oldalon végzett archeológiai kutatások azt bizonyították, hogy több, mint 10&nbsp;000 évvel ezelőtt laktak már itt emberek.<ref name="abhistuluru">{{cite book |title=Uluru: An Aboriginal History of Ayers Rock |first=Robert |last=Layton |edition=2001 revised |publisher=Aboriginal Studies Press |location=Canberra |month=August |year=2001 |url=http://books.google.com/books?id=vRBblyNmZxUC |isbn=0-85575-202-5}}</ref> Az [[1870]]-es években érkeztek [[európa]]iak a Nyugati Sivatagba. Az Uluru és a Kata Tjuta [[1872]]-ben lettek feltérképezve abban a felfedezőperiódusban, amit az ausztrál távirathálózat építése tett lehetővé. [[Ernest Giles]] és [[William Gosse]] voltak a terület első európai felfedezői.
 
Az [[1872]]-es expedíció során Giles a Kata Tjuta területét a Királyok Kanyonja közelében vizsgálta és az Olga hegy nevet adta neki,míg tőle függetlenül Gosse a következő évben az Ulurut figyelte és Ayers sziklának nevezte el. Az állattartás lehetőségének megteremtése céljából több további felfedezőutat tettek a helyszínen. Az 1800-as évek végén az állattartók megpróbálták megvetni a lábukat a Délnyugati/Petermann rezervátum közötti területen, ezért a fehérek és az {{unicode|Aṉangu}} őslakosok között gyakoribb és erőszakosabb összeütközések történtek. A szárazság és a legeltetés hatására a növényzet nyújtotta táplálék erősen megcsappant. Az élelemforrásokért folytatott versengés konfliktus forrása lett a két csoport között, ami egyre gyakoribb rendőrségi beavatkozásokat igényelt.
 
[[1918]] és 1921 között [[Dél-Ausztrália]], [[Nyugat Ausztrália]] és az Északi Terület hatalmas összefüggő régióit őslakos rezervátumokká nyilvánították, amik így menedékhelyül szolgáltak azoknak a nomádoknak, akiknek nem volt kapcsolatuk az Európából érkező telepesekkel. [[1920]]-ban az ausztrál kormány által az őslakosok védelmében hozott törvény értelmében az Uluru - Kata Tjuta Nemzeti Park egy része is rezervátum lett (Délnyugati vagy Petermann rezervátum néven vált ismertté).
 
[[Fájl:Uluru (Helicopter view).jpg|thumb|Helikopterről készült fénykép az Ulururól.]]
136. sor:
Az [[1950]]-es években az Uluru lábával szomszédos területen kezdődött idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztése hamar nemkívánatos környezeti hatásokkal járt. Az [[1970]]-es évek elején elhatározták, hogy eltávolítanak minden turistaszállás-lehetőséget, és csak a parkon kívül engedélyeznek ilyesmit. [[1975]]-ben egy 104 km2 nagyságú területet kerítettek el 15&nbsp;km távolságban az Ulurutól a park északi határvonalától északra turistaközpont és a hozzá kapcsolódó Yulara repülőtér létesítése céljából. 1983-ban bezárták a park területén álló sátrazóhelyet, és a Yulara üdülő megnyitásakor, [[1984]]-ben a moteleket is. [[1992]]-ben az Északi Terület kormányzata eladta a Yulara üdülőhely fölötti tulajdonának többségét, és a hely az Ayers Rock Resort elnevezést kapta.
 
Köszönhetően annak, hogy a park a [[Világörökség]]ek listájára került, az évente idelátogatók száma [[2000]]-ben meghaladta a 400&nbsp;000-et. A megnövekedett turistaforgalom jó hatással van a térségi- és a nemzetgazdaságra. Ezzel együtt megnőtt a kihívás a kulturális értékek megőrzése és a látogatók igényeinek kiszolgálása közötti egyensúly megteremtése terén.
 
[[Fájl:uluruwarning.jpg|thumb|left|upright|Mászók és figyelmeztetés.]]
=== Sziklamászás ===
A helyi {{unicode|Aṉangu}} törzsbeliek nem másznak fel az Ulurura, hiszen annak számukra óriási spirituális jelentősége van. Az a kérésük, hogy a látogatók se másszanak fel a sziklára, részben amiatt, hogy a turistaút egy hagyományos Álomösvényt keresztez, részben pedig a földjükre érkezők biztonsága miatti felelősség mondatja ezt velük. Az {{unicode|Aṉangu}} emberek hite spirituálisan összeköti őket az Uluruval, és mély bánatot éreznek, ha valamelyik sziklamászó meghal vagy megsérül itt.
 
[[1983]]. [[december 11.|december 11]]-én [[Bob Hawke]] ausztrál [[miniszterelnök]] ígéretet tett, miszerint a földtulajdont visszaadják a hagyományos {{unicode|Aṉangu}} tulajdonosoknak, és elfogadta a közösség tízpontos cselekvési tervét is, amelyben az egyik pont megtiltotta a sziklamászást az Ulurun. A kormány azonban engedélyezte a sziklamászást, és az eredetileg szóban forgó ötvenéves bérbeadás helyett 99 éves lease-t szabott feltételül a földtulajdon visszaszolgáltatásra.<ref name="Toyne1984">{{cite book |title=Growing Up the Country: the Pitjantjatjara Struggle for Their Land |publisher=McPhee Gribble |location=[[Fitzroy, Victoria]] |year=1984 |first=Phillip |last=Toyne |coauthors=Vachon, Daniel |pages=p. 137 |isbn=0-14-0076417 |oclc=12611425}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ayers_Rock