Főmenü megnyitása

Módosítások

képlink jav
| más díjak =
|}}
[[Fájl:Szigeti József (színművészszínész)VU.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Portréja]]
'''Szigeti József''', családi nevén Tripammer József ([[Veszprém]], [[1822]]. [[május 11.]] – [[Budapest]], [[1902]]. [[február 26.]]) színműíró, színész, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja és a [[Kisfaludy Társaság]] tagja.
 
== Pályája ==
[[Fájl:Szigeti József és Szigeti Jolán.jpg|bélyegkép|balbalra|180px|Szigeti József és leánya, [Vízvári Gyuláné], Szigeti Jolán 1860-ban]]
Felsőbb iskoláit [[Pest (történelmi település)|Pest]]en végezte. Szülei tilalma ellenére színész lett, ekkor Tripammer családi nevét Szigetire változtatta. Először [[Jászberény]]ben lépett fel 1841. október 3-án a ''Peleskei nótárius''ban, ebben négy szerepet kellett játszania. 1844-ben Lendvayné közbenjárására Pesten is szerepelt, ezután nyomban a [[Nemzeti Színház]]hoz szerződtették, és félszázadon át itt működött. Az első tíz évben alig jutott neki való szerepekhez. Kitűnő jellemszínész volt, humoros alakok ábrázolásában nagy sikerei voltak; víg kedély és férfias erő jellemezte. 1865-ben az országos színművészeti akadémia (akkor színészeti tanoda) megalakításakor annak drámai gyakorlati tanárává nevezték ki, és ezt az állását az 1880-as évekig megtartotta. 1865-ben a Kisfaludy Társaság tagjává, 1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1895-ben nyugalomba vonult, 1902-ben Budapesten halt meg. A Magyar Tudományos Akadémián 1905-ben [[Berczik Árpád (író)|Berczik Árpád]] tartott fölötte emlékbeszédet.
[[Szigligeti Ede]] pályatársa volt, ő is elsősorban a színpad számára írt. Darabjainak művészi kidolgozásával keveset törődött; úgy gondolta, hogy a közönség meghódítására a színészek ügyes alakítása a legelső feltétel; a drámai munkákat amúgyis csak kevesen olvassák. Színműveit laza szerkezet, hevenyészett jellemrajz, pongyola stílus jellemzi, a meseszövésben sok a következetlenség. Egy-egy tetszetős ötlet vagy hatásos epizód kedvéért gyakran feláldozta meséinek és jellemeinek valószerűségét. Hajlott a bohózat felé, szerette túlozni a komikus helyzeteket. Jelesebb színésztársai számára hálás szerepeket írt, de a mellékszerepeket elhanyagolta. A [[népszínmű]] írás terén határozott érdemei vannak ''(Vén bakancsos és fia a huszár, Kísértet és csizmadia)'', majd mindegyik népszínművében teremtett néhány sikerült alakot.