Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
|elhunyt_idő=[[1961]]. [[július 1.]] {{életkor-holt|1894|5|27|1961|7|1}}
|elhunyt_hely=[[Meudon]]
|nemzetiség=francia
|szülei=
|feleség=
|megjegyzés=
}}
 
 
'''Louis-Ferdinand Céline''' ([[Courbevoie]], [[1894]]. [[május 27.]] – [[Meudon]], [[1961]]. [[július 1.]]), (eredeti nevén '''Louis-Ferdinand Destouches''') [[franciák|francia]] író és orvos. Írói névként nagyanyja lánykori nevét használta.
== Élete ==
=== Korai évei ===
Destouches 1894-ben [[Párizs]] [[Courbevoie]] nevű külvárosában született. Apja egy biztosítási cég kishivatalnoka, anyja csipkeverő volt. TizenegyévesenTizenegy évesen felhagyott tanulmányaival, ettől kezdve a legkülönbözőbb cégeknél dolgozott kifutófiúként és gyakornokként. 1908 és 1910 között szülei egy-egy évre [[Németország]]ba és [[Anglia|Angliába]] küldték nyelvet tanulni, azt remélvén, hogy így jobb esélyekkel indul majd a kenyér utáni hajszában. 1912-ben besorozták, három éves szolgálatát a 12. lovasezrednél kezdte meg [[Rambouillet]]-ben. 1914 októberében [[Ypres]] közelében megsebesült, amiért katonai érdeméremmel tüntették ki és még az ''l'Illustré National'' címlapjára is fölkerült a képe. Fejsérüléséből rendszeres kínzó fülzúgás maradt vissza. 1915-ben olyan súlyos karsérülést szenvedett, hogy felmentették minden további szolgálat alól. Ezt követően a [[london]]i útlevélhivatalban dolgozott. Londoni tartózkodása alatt átesett egy gyors, csendes házasságon és váláson. 1916 és 1917 között egy fűrészárucég alkalmazásában [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] nyugat-afrikai gyarmatain időzött. A következő három évben a [[Rockefeller Alapítvány]] megbízásából [[Bretagne]]-ban végzett felvilágosító munkát a [[gümőkór|tuberkulózisról]]. Emellett középfokú tanulmányokat folytatott [[Rennes]]-ben. 1919-ben leérettségizett és feleségül vette Edith Follet-t, a [[Rennes]]-i egészségügyi iskola igazgatójának lányát. 1920-ban megszületett lánya, Colette. 1924-ben orvosi képesítést szerzett, diplomamunkája [[Semmelweis Ignác]] életéről és munkásságáról szólt. 1925-ben elhagyta csládjátcsaládját és a [[Népszövetség]] égisze alatt megfordult [[Svájc]]ban, [[Anglia|Angliában]], az [[afrika]]i [[Gyarmat (terület)|gyarmatokon]], [[Kanada|Kanadában]], az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban és [[Kuba|Kubában]]. Hazatérvén, 1928-ban a [[Montmartre]]-on indított magánpraxist, és a [[szülészet]]re szakosodott. 1931-ben azonban fölhagyott magánkarrierjével, hogy egy ingyenes beteggondozóban dolgozzon. 1932-ben fejezte be ''Utazás az éjszaka mélyére'' ''(Voyage au bout de la nuit)'' című regényét, ami [[Renaudot-díj]]at kapott, s amellyel kis híján megnyerte a [[Goncourt-díj]]at.
 
=== Irodalmi munkássága ===
Legismertebb műve az ''Utazás az éjszaka mélyére'', mellyel Céline korának nem egy irodalmi konvencióját zúzta össze, felhasználva például a [[szleng]] és a vulgáris beszéd ritmusát és egy bizonyos fokig szókészletét is, sokkal követekezetesebbenkövetkezetesebben, mint az előtte ilyesmivel próbálkozó írók bármelyike. (Például [[Émile Zola]].) A könyv komoly sikert aratott a közönség körében, a [[Goncourt-díj]]at mégsem nyerte el. A döntés olyannyira vitás volt, hogy utóbb könyv is született róla. (Eugéne Saccomano: ''Goncourt 32'')
Céline 1936-ban publikálta ''Halál hitelbe'' ''(Mort à crédit)'' című regényét, melyben egészen újszerű, kaotikus és deheroizált képet nyújt az emberi szenvedésről.
E két könyve nem csak a stílus nagy megújítójának mutatja Céline-t, de remek mesélőnek is. Ebben az időben a fiatal, feltörekvő írók körében (mint például [[Jean-Paul Sartre|Sartre]]) Céline nagy csodálatnak örvendett, és ő volt a legtöbbet emlegetett szerző.
 
=== Száműzetés ===
A [[nemzetiszocializmus|náci]] időszakban Céline-t [[antiszemitizmus]]sal vádolták meg, minek következtében évekig élt száműzetésben. Bár semmilyen formában nem működött együtt a nácikkal, a világháború utáni vádaskodó légkörben a rágalom mégis Céline bebörtönzéséhez vezetett [[Dánia|Dániában]] 1945-ben, ahonnan csak tizennyoc hónap elteltével szabadult. A [[dánok]] visszautasították a [[franciák]] kiadatási kérelmét, akik hiába hivatkoztak a bizonyítékok elégtelen voltára. A [[Harmadik Birodalom]] felemelkedése idején Céline valóban írt három jellemzően cinikus és embergyűlőlőembergyűlölő [[pamflet]]et, ezeket értelmezték antiszemitának. A harmadik ráadásul épp [[Franciaország]] megszállásának idején, 1941-ben látott napvilágot. Ezek az írások azt eredményezték, hogy Céline a háború utáni években széles körű utálat tárgya volt, éppen ahogy ő maga megjósolta. Politikai elképzelései azonban nem azonosíthatók a náci ideológiával, hiszen [[Adolf Hitler]]t többször bírálta nyilvánosan, többek között zsidónak titulálta, eszméit pedig "árja halandzsának" nevezte. Az ő nézetei szerint egy francia-német összefogás a [[Egyesült Királyság|brit]] értelmiség és a "nemzetközi [[zsidók|zsidó]] konspiráció" szövetségével lett volna hivatott szembeszállni. A [[Vichy-kormány]] bukása után 1944-ben Céline [[Henri Philippe Pétain]] és [[Pierre Laval]] elnök kíséretében a [[németország]]i [[Sigmaringen]]be menekült, a nácik bukása után pedig innen állt tovább [[Dánia|Dániába]], ahonnan végül 1951-ben térhetett vissza [[Franciaország]]ba.
 
=== Utolsó évei és halála ===
== Munkássága ==
 
Az ''Utazás az éjszaka mélyére'' a huszadik századi világirodalom legnagyobb regényeinek egyike. Céline öröksége tovább él [[Samuel Beckett]] tragikus keserűségében, mások közt [[Jean-Paul Sartre|Sartre]], [[Raymond Queneau]] és [[Jean Genet]] őt idéző írásaiban és abban a csodálatban, amit [[Jean-Marie Gustave Le Clézio]], [[Alain Robbe-Grillet]] és [[Roland Barthes]] táplált iránta. Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban is számtalan író tartozik nyilvánvaló hálával Az ''Utazás az éjszaka mélyére'' szerzőjének, úgy mint [[Henry Miller]], [[Jack Kerouac]], [[Joseph Heller]], [[Kurt Vonnegut]], [[William S. Burroughs]] és [[Ken Kesey]], noha a viszonylag kései [[Angol nyelv|angol]] fordítás miatt a közvetlen befolyást sok esetben bajos volna kimutatni. Kevés első regénynek van akkora hatása, mint amekkora az ''Utazás''nak volt. Kirobbanó, közvetlen stílusával sokkolta a legtöbb kritikust, miközben azonnal utat talált a francia olvasóközönség szívéhez, akik lelkesen fogadták a kispolgári antihős, Bardamu erőszakkal teli csetlésbotlásait. A szerző háborús tapasztalatai, [[afrika]]i és New York-i utazásai, majd visszatérése a háború utáni [[Franciaország]]ba mind a bőven áradó történet egy-egy fejezetét képezik. Céline prózáját áthatja a [[pesszimizmus]], akár karaktereit a balfékségre való hajlam, az aggodalmaskodás, a [[nihilizmus]] és a tehetetlenség. A regényeiben megjelenő árulás és kizsákmányolás nem idegen Céline személyes életétől sem. Két igaz szerelmét, a feleségét és a macskáját azonban mindig kedves és meleg szavakkal említi. A személyesség folyamatos leépítése a stílus sokrétűségében érhető tetten. A ''Bohócbanda'' (''Guignol's Band'') és a ''London Bridge'' című regények középontjábanközéppontjában a [[első világháború]] alatti [[london]]i alvilág áll. Céline önéletrajzi narrátora mesél egy titokzatos franciával való végzetes barátságáról, kellemetlen kapcsolatairól London stricijeivel és kurváival és közös ellenségükről, a Scottland Yard felügyelőjéről. Ezek a regények a fekete humor olyan magaslatait képviselik, ahová kevés író ér föl.
Céline élete utolsó percéig folytatta az írást, ''Rigodon'' című regényét halála napján fejezte be.
Írásai a fekete komédia jellegzetes példái, ahol a szerencsétlen és gyakran borzalmas események is humoros formát öltenek. Céline műveinek [[hiperrealizmus]]a gyakran megdöbbentő tud lenni. Fő erőssége azonban abban a tehetségében áll, amivel hiteltelenít jóformán mindent, ami még a [[humanizmus]] nyomait őrzi. Céline komoly hatást gyakorolt [[Irvine Welsh]]re, [[Günter Grass]]ra és [[Charles Bukowski]]ra is. Bukowski híres mondása szerint "az ''Utazás az éjszaka mélyére'' a legjobb könyv, amit az elmúlt kétezer évben írtak."
==Művei==
===Regények===
* ''Voyage au bout de la nuit'' (Utazás az éjszaka mélyére) (1932)
* ''Mort à crédit'' (Halál hitelbe) (1936)
* ''Guignol's Band'' (Bohóc banda) (1944)
* ''Casse-pipe'' (1949)
* ''Féerie pour une autre fois'' (1952)
* ''Normance : Féerie pour une autre fois II'', (1954)
* ''D'un château l'autre'', (1957)
* ''Nord'', Gallimard, (1960)
* ''Le Pont de Londres / Guignol's Band II'', (1964)
* ''Rigodon'', (1969)
=== Röpiratok ===
* ''Mea Culpa'', (1936])
* ''Bagatelles pour un massacre'', (1937)
* ''L'École des cadavres'', (1938)
* ''Les Beaux Draps'', (1941)
=== Egyéb szövegek===
* ''La Vie et l'Œuvre de Philippe Ignace Semmelweis'', (1924)
* ''La Quinine en Thérapeutique'', (1925)
* ''L'Église'', (1933)
* ''Foudres et flèches'', (1948)
* ''Scandale aux abysses'', (1950)
* ''Entretiens avec le professeur Y'', (1955)
* ''Ballets sans musique, sans personne, sans rien'', (1959).
* ''Progrès'', (1978)
* ''Arletty, jeune fille dauphinoise'', (1983])
* ''Préfaces et dédicaces'', (1987)
* ''Histoire du petit Mouck'', (1997)
* ''À l'agité du bocal'', (2006)
* ''Carnet du Cuirassier Destouches'' (1913)
==Magyarul megjelent művei==
69 449

szerkesztés