Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A történet három szálon indul: középpontjában egy pék házaspár áll, akik gyereket szeretnének; míg Hamupipőke a király báljába vágyakozik; és megismerjük Jankót is, aki azt szeretné, ha a tehene tejet adna. Amikor a pék házaspár megtudja, hogy egy boszorkány átka miatt nem lehet gyermekük, elindulnak az erdőbe egy kalandos útra, hogy megszerezzék mindazt, amivel megtörhetik a rontást. E kaland során találkoznak a Grimm-mesehősökkel, és válnak egymás történeteinek részesévé. A szerzők a megszokottnál összetettebb (mese)hősöket állítottak a musicalszínpadra, élettörténeteik és motivációik sokkal emberibbek és földhözragadtabbak, a cselekményt pedig a következmények és a felelősség felvállalása mozgatja. A Sondheim és Lapine által megálmodott karakterek (az igazmondó Boszorkány, a Pék és a Pékné) így kerülnek a már közismert szereplőkkel (Hamupipőke, Piroska, [[Az aranyhajú leány|Aranyhaj]] és [[Jack-ciklus|Jankó]]) egyazon mesébe. Bár az első felvonás végére mindenki kívánsága teljesül, tetteik szörnyű következményekkel járnak, amelyek később kísértik őket. Így rákényszerülnek, hogy saját - gyakran kicsinyes és önző - céljaikat félretéve a közösség érdekében, egymással együttműködve győzzék le az Óriást, akit magukra haragítottak. A komolyabb pillanatokat a jelenetekbe szőtt humorral, a mesék és a zenei műfaj adta - látszólagos - könnyedséggel oldotta föl a szerzőpáros.
 
A mű inspirációjaként - első sorban, de nem csak<ref>A mű Bruno Bettelheim mellett [[Carl Jung]], [[Sigmund Freud]] (Ben Brantley: [http://www.nytimes.com/2002/05/01/theater/theater-review-sondheim-reprise-puts-music-ahead-of-the-journey.html THEATER REVIEW; Sondheim Reprise Puts Music Ahead of the Journey], NYTimes.com - Published: May 1, 2002), [[Marie-Louise von Franz]]{{wd|Q60236}}, [[Erich Fromm]], [[Robert Darnton]]{{wd|Q964180}} és Mark Shenton (Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals) gyermekpszichológiai gondolatait is felhasználja.</ref> - Bruno Bettelheim [[Pszichoanalízis|pszichoanalitikus]] ''A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek'' című műve szolgált. Ez meg is jelenik a történetben úgy, hogy a narrátor figurája valójában a szülőkhöz szóló könyv olvasatát közvetíti, mely arra a mozgalomra ad (határozottan nemleges) válaszválaszt, ami szerint a mesék hagyományosanhagyományos megfogalmazása túl realisztikus, ijesztő és kegyetlen a gyerekeknek.<ref>Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals (''Into the Woods'' fejezet, 381-. oldal); University of Michigan Press - 1993 (en) - [http://books.google.hu/books?id=dLf1_FutpusC&lpg=PP1&hl=hu&pg=PP1#v=onepage&q&f=false Google Könyvek előnézet]</ref><ref>Robert Gordon: The Oxford Handbook of Sondheim Studies; Oxford University Press, 2014. május 1. (en) - ([http://books.google.hu/books?id=TXCVAwAAQBAJ&lpg=PP1&hl=hu&pg=PP1#v=onepage&q&f=false Google Könyvek előnézet])</ref> Leghangsúlyosabb motívuma a keresés-kutatás-küldetés, aminek szimbolikus helye az erdő, ugyanis itt teljesülnek az álmok, de a (nagyon is realisztikus) következmények is ott éri őket utol. A szerzők a cselekmény középpontjául közismert mesék, a [[Hamupipőke (mese)|Hamupipőke]], [[Az égig érő paszuly]], a [[Piroska és a farkas]] karaktereit, illetve az elbűvölő hercegeket, és a boszorkányt választották melyek mellé két saját figura (a pék és felesége) került.<ref>Don Whittaker, Missy Wigley: [http://www.sondheim.com/shows/essay/into1.html No One is Alone], sondheim.com - (hozzáférés: 2014. június 3.)</ref>
 
==== Első felvonás ====