Wikipédia

„Anna királynő bosszúja” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
| építés kezdete =
| vízrebocsátás =
| szolgálatba állítás = [[1710]].
| szolgálat vége = [[1718]].
| sorsa = Zátonyra futott az akkori Topsail-öböl (ma Beaufort-öböl) bejáratánál.
| konstrukció =
52. sor:
==Története==
===Építése és korai évek===
A vitorlás építéséről és kezdeti éveiről kevés dokumentum maradt fenn.<ref name=history>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/History/search.htm|title=A Brief History of Blackbeard & Queen Anne's Revenge|work=qaronline.org| archiveurl=http://web.archive.org/web/20110604062418/http://www.qaronline.org/History/search.htm |archivedate=2011-06-04|accessdate=2012-08-31}}</ref> Az ekkor még ''Concord'' nevű hajót [[1710]]-ben építették [[Anglia|Angliában]],<ref name=ecureport/> [[Franciaország]]ban<ref name=ecureport/> vagy [[Hollandia|HollnadiábanHollandiában]].<ref name=tech/> Hamarosan egy francia kereskedő, Rene Montaudouin kezére került.<ref name=wrecksite/> Montaudoin 26 ágyúval szereltette fel<ref name=french/> és a ''La Concorde de Nantes'' nevet adta neki.<ref name=wrecksite>{{cite web|url=http://www.wrecksite.eu/wreck.aspx?160422|title=La Concorde de Nantes (1711~1717) Queen Anne's Revenge (+1718)|work=wrecksite.eu|accessdate=2012-09-24}}</ref> Az éppen ekkor folyó „Anna királynő háborúja” alatt Montaudouin partizánhajóként (''privateer''ként) használta. Az első ilyen útjára 1710 július 21.<ref name=tech>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/techSeries/QAR-R-09-02.pdf|title=Queen Anne’s Revenge Shipwreck Project| work=qaronline.com| year=2009| month=augusztus| author=Mark Wilde-Ramsing| accessdate=2012-08-31|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120194139/http://www.qaronline.org/techSeries/QAR-R-09-02.pdf|archivedate=2010-11-20|format=pdf}}</ref> és [[1711]] novembere között került sor [[Afrika]] nyugati partjai mentén egészen a [[Karib-térség]] szigeteiig, a megtámadott hajók között pedig egyaránt volt angol, holland és portugál.<ref name=french>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/History/french.htm|title= French Archival Research|work= qaronline.org |archiveurl=http://web.archive.org/web/20110604062440/http://www.qaronline.org/History/french.htm|archivedate=2011-06-04|accessdate=2012-08-31}}</ref> Az út során a ''La Concorde'' kapitánya egy bizonyos Le Roux volt.<ref name=tech/>
 
A 18. században a [[Loire]] tölcsértorkolatánál fekvő kikötőváros, [[Nantes]], a francia rabszolga-kereskedelem központja volt. Ez idő alatt a Montaudoin-család kezében volt a legjelentősebb ezzel foglalkozó vállalat. Az áruval megrakott hajók tavasszal hagyták el a francia várost és Afrika nyugati partjaira hajóztak, ahol megvásárolták a rabszolgákat. Az úti cél az [[Atlanti-óceán]] túloldalán fekvő [[Újvilág]] volt, amit kéthónapnyi utazás után értek el. A rabszolgákat általában a francia szigeteken, [[Guadeloupe|Guadeloupe-n]]-n, [[Martinique]]-on, vagy Saint-Domingue-on (a mai [[Haiti]]), adták el, majd megszabadulva az élő rakománytól, általában [[cukor]]ral megpakolva tértek vissza [[Franciaország]]ba. A ''La Concorde'' [[Nantes]]-ből indulva három ehhez hasonló utat is megtett a háborút lezáró [[Utrechti béke (1713)|utrechti béke]] aláírását követően. Az elsőre [[1713]]-ban, a másodikra [[1715]]-ben, a harmadik, végsőre, pedig [[1717]]-ben került sor.<ref name=tech/><ref name=history/>
 
Az 1717-ben bekövetkező utolsó francia útjáról, és a kalózok általi elfoglalásáról két tisztje, Pierre Dosset kapitány és Francois Ernaut hadnagy hazatérése után tett tanúvallomása számol be. Ezek szerint a ''La Concorde'' 1717. március 24-én hagyta el Nantes-t, 16 ágyúval és 75 fős legénységgel. Július 8-án érkezett Judas-ba, vagy Whydah-ba (mai neve [[Ouidah]]), [[Benin]]ben. Itt 516 rabszolgát vettek fel, valamint a kapitány és tisztjei saját maguk számára körülbelül 20 [[Font (mértékegység)|fontnyi]] (kb. 9 [[kilogramm|kg]]) [[arany]]port is a fedélzetre hoztak. A ''La Concorde''-nak nagyjából nyolc hétbe telt átkelni az Atlanti-óceánon, mely út során 61 rabszolga és 16 francia tűnt el.<ref name=history/>
68. sor:
A sikeres blokád után Feketeszakáll az [[Észak-Karolina|észak-karolinai]] Topsail-öböl (ma Beaufort-öböl) felé hajózott. Nem egészen egy héttel a blokád után a kalózok elérték az öböl bejáratát, ahol az ''Anna királynő bosszúja'' és az ''Adventure'', egy kisebb szlúp, is megfeneklett. Az öböl maga elég mély a hajók számára, azonban ennek eléréséhez egy sekély és keskeny bejáraton kellett keresztülhaladni. A szűk csatorna apály idején 3,65 m, dagály idején pedig 4,87 m mély volt. Az átjutás nem tűnt lehetetlennek, az ''Anna királynő bosszúja'' azonban mégis több szempontból is hátrányban volt. Felfegyverezve a vízbe merülése legalább 3,65 m lehetett. A legtöbb többletsúly a felső [[fedélzet]]en volt, így a hajó súlypontja magasan volt, ami nehezebb kormányozhatóságot okozott. Ráadásul, mivel a vitorlás már több mint egy éve vízen volt, irányíthatóságát az összekoszolódott és szivárgó hajótest is csökkentette. Feketeszakáll elővigyázatosnak bizonyult, mivel a manővert napfényben, feltehetően dagály idején kísérelte meg, azok után, hogy három szlúpja már előtte sikeresen átjutott.<ref name=tech/>
 
Arról, hogy a zászlóshajó valójában hogyan futott zátonyra, David Harriot és Igniatus Pell, Feketeszakáll embereinek vallomása ír részletesen. Egyik beszámoló sem említ rossz időjárási körülményeket, elromlott műszereket, illetve halálos áldozatokat. Az, hogy a hajóról sikerült az egyes értékeket csónakon megmenteni, szintén arra utal, hogy a tenger nyugodt volt. A beszámolók arra engednek következtetni, hogy a hajófenék egyszerűen az öböl egyik külső zátonyára futott egy mérföldnyire a szárazföldtől, és mivel mindez az öböl külső oldalán történt, a vitorlás ki volt téve a nyílt tenger felől érkező szélnek és hullámoknak. A Feketeszakáll többi hajójáról érkező segítségének köszönhetően senki nem halt meg a balesetben, sőt még néhány értekes tárgyat is ki lehetett menteni a végzetesen megsérült ''Anna királynő bosszújá''ról, később azonban már nem tudtak visszatérni a rakományért.<ref name=tech/>
 
Harriot beszámolójában azt állította, hogy Feketeszakáll szándékosan futtatta homokdűnére a zászlóshajót, illetve az ''Adventure''-t. Az lehetett a célja, hogy ezzel tizedelje meg az ekkorra már több mint 300 főre duzzadt legénységét, ráadásul ezen felül a kalózvezér még néhány embert partra is tett.<ref name=history/>
96. sor:
Az ''Anna királynő bosszújá''nak feltárása 1997-ben kezdődött és azóta is folyamatosan tart. A régészek felkutatják, feltárják és dokumentálják a felfedezett [[régészet|archeológiai]] objektumokat. A helyszíni feltárás általában az év vége felé történik, az időjárás ekkor a legkedvezőbb a munkához, azonban ha szükséges, néha késő tavasszal is vissza kell térni a roncshoz. Egy-egy ilyen ásatási időszak néhány napig vagy hétig tart, 2007-ben a kutatóknak a rekordnak számító 12 hétig sikerült a helyszínen maradniuk.<ref>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/archaeology/07-Excavation.htm|title=Major Recovery Continues at QAR site|work=qaronline.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120184522/http://www.qaronline.org/archaeology/07-Excavation.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-07}}</ref><ref>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/archaeology/arcintro.htm|title=Archeology|work=qaronline.org|archiveurl= http://web.archive.org/web/20101120181935/http://www.qaronline.org/archaeology/arcintro.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-07}}</ref> Minden expedíció után a kutatást irányító régészek összegzik az eredményeket, a felhozott tárgyakról pedig megfelelően gondoskodnak.
 
A tengerfenéken töltött több évszázad miatt a leleteket vastag réteg [[rozsda]] és egyéb, sós víz okozta lerakódás fedi. Néhány tárgy jól beazonosítható, de a legtöbb egy tömeggé nőtt össze. Az ilyen nagyobb tömbök egyes elemeit [[röntgensugárzás]] segítségével lehet elkülöníteni. A felhozott leleteket kezdetben vízben tárolják, hogy megelőzzék az állagromlást. Ezek után megtisztítják, elvonják a sót, megszilárdítják, megszárítják és elemzik őket, majd a tárgyak múzeumba kerülnek.<ref>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/Conservation/QARLab.aspx|title=QAR Lab|work=qaronline.org|accessdate=2012-09-24}}</ref>
 
A kutatók azt tervezik, hogy [[2013]]-ra teljes egészében feltárják a hajóroncsot.<ref name=prlog/>
120. sor:
Mind vasból és mind fából készült [[szeg (rögzítőelem)|szögek]] is kerültek elő a roncsból, amik feladata a hajótörzs gerendáinak egymáshoz rögzítése volt. Rengeteg vasszöget találtak egy koncentrált területen, ami arra enged következtetni, hogy azokat egy fahordóban vagy fadobozban tárolták, ami mára már elkorhadt.<ref>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/artifacts/HullFasteners.htm|title=Hull Fasteners|work=qaronline.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120193200/http://www.qaronline.org/artifacts/HullFasteners.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-08-31}}</ref> A majdnem hétszáz darabos készlet kb. 5 cm (2,25 [[hüvelyk (mértékegység)|hüvelyk]]) hosszú, rózsafejű, kör keresztmetszetű szögekből áll, melyeket javításokhoz, illetve feltehetően repeszként is használtak.<ref>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/artifacts/IronNails.htm|title=Iron Nails|work=qaronline.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120194711/http://www.qaronline.org/artifacts/IronNails.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-08-31}}</ref> A talált faszegek átmérője 2,54 cm (1 hüvelyk). A mai napig nem találtak olyan faszeget, mely ékelve lett volna. Soknak a hajó külsejénél látható végén szerszámnyom van. Növénytani elemzések kimutatták, hogy a faszegek anyag tölgy vagy fehér tölgy.<ref>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/artifacts/treeNails.htm|title=Tree Nails|work=qaronline.org|archiveurl= http://web.archive.org/web/20101120194736/http://www.qaronline.org/artifacts/treeNails.htm |archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-08-31}}</ref>
 
Nagy számban találtak lyukakkal perforált szíjakat. Ezeket belső javításokkor használták a lékek ideiglenes tömítésére, néhányukon szőr és [[szurok|kátrány]] nyomai is fellelhetőek. Az, hogy a roncsban a hajóorrtól egészen a tatig rengeteg helyen tártak fel ilyeneket, arra utalhat, hogy azokat még a vitorlás elsüllyedése előtt szögelhették a helyükre. A felhasznált szőrt elemezve kiderítették, hogy az valaha [[szarvasmarha|szarvasmarháé]] lehetett.<ref>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/artifacts/LeadPatchesCaulking.htm|title=Lead Patches and Caulking|work=qaronline.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120193210/http://www.qaronline.org/artifacts/LeadPatchesCaulking.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-08-31}}</ref>
 
====A hajó tartozékai és berendezései====
161. sor:
 
A 2010 végéig feltárt idegen tárgyak közé tartoznak üvegek, egy kerámiapalack, egy [[konzervdoboz]] és egy ágyúgolyó. Egy horgászszerkezetet is találtak a helyszínen, mely az elmúlt néhány évtizedből származik. Jelenlétük egy olyan időszakra, esetleg időszakokra utal a [[19. század]] végén és a [[20. század]] elején, mely során a hajóroncs nyitva állt az ilyen „szennyeződések” számára, vagyis az üledék nem lepte el. [[Térképészet]]i bizonyíték szerint az egyik ilyen időszak [[1927]]-ben volt, [[1928]]-ban pedig a hajóroncsot elkezdte betemetni az üledék, és egészen az 1980-as évek elejéig védve maradt ily módon, amikor azonban ismét szabaddá került a roncs.<ref>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/artifacts/intrusiveCultureRemains.htm|title=Intrusive Cultural Remains|work=qaronline.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120193402/http://www.qaronline.org/artifacts/intrusiveCultureRemains.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-10}}</ref>
 
 
Az egyik előkerült lelet egy zöld színű üvegpalack nyaka. Keletkezését az 1820-as évek vége és az 1870-es évek eleje közé teszik, bár tény, hogy az ilyen típusú üvegeket még széles körben használták a 20. században.<ref>{{cite web|url=http://www.qaronline.org/artifacts/glassBottleneck.htm|title=Glass Bottleneck|work=qaronline.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20101120194540/http://www.qaronline.org/artifacts/glassBottleneck.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-10}}</ref> Az ásatátok megkezdése után nem sokkal, 1997-ben találtak egy henger alakú, a [[korrózió]] miatt már nagyon rossz állapotban megmaradt konzervdobozt.<ref>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/artifacts/tinCan.htm|title=Tin Can|work=qaronline.org|archiveurl= http://web.archive.org/web/20101120194546/http://www.qaronline.org/artifacts/tinCan.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-10}}</ref> Egy épen maradt kerámiapalack is előkerült, melynek belsejébe egy [[parafa]]dugó volt nyomva. Több mint valószínű, hogy eredetileg sört tároltak benne. Az ilyen típusú palackokat az 1820-as évektől gyártották egészen a 20. századig.<ref>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/artifacts/wholeCeramicBottle.htm|title=Whole Ceramic Bottle with Cork|work=qaronline.org|archiveurl= http://web.archive.org/web/20101120194552/http://www.qaronline.org/artifacts/wholeCeramicBottle.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-10}}</ref> Az idegen tárgyak kategóriájába tartoznak a természetes maradványok is, melyek tengerfenéki ásatások esetén [[kagylók]], [[halak|halcsontok]], és kavicsok lehetnek.<ref>{{cite web|url= http://www.qaronline.org/artifacts/NaturalRemains.htm|title=Natural Remains|work=qaronline.org|archiveurl= http://web.archive.org/web/20101120185312/http://www.qaronline.org/artifacts/NaturalRemains.htm|archivedate=2010-11-20|accessdate=2012-09-10}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Anna_királynő_bosszúja”