„Kérek” változatai közötti eltérés

21 bájt törölve ,  5 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 22 interwiki link migrálva a Wikidata d:q403964 adatába)
A '''kérek''' ([[ógörög nyelv|ógörög]] Κῆρες, ''kéresz'', egyes számban: Κῆρ ''Kér'') a [[görög mitológia]] [[halál]]istennői. [[Nüx]] istennő apa nélkül, önmagától született lányai; az élet és a halál titkait megszemélyesítő sötét erők isteneinek testvérei. Bátyjuk [[Thanatosz]], a békés elmúlás, a természetes halál istene, a Kérek az erőszakos, hirtelen végzet és a betegségből eredő fájdalmas halál megtestesítői.
 
[[Caius Iulius Hyginus|Hyginus]] ''Perface'' és [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] ''De Natura Deorum'' című műveiben [[Erebosz]] és Nüx gyeremekeikéntgyermekeiként említik őket. E latin értelmezés nyomán a kérek elnevezése az alvilági démon-őr [[Kerberosz]] nevére asszociál: Ereboszi Kér.
__NOTOC__
==Ábrázolásuk==
Alakjukat véres ruhába öltözött, rémítő, szárnyas halálangyalokként, hegyes fogú [[démon]]ként ábrázolták; akik örökké szomjazzák az emberi vért. Kedvenc helyük a csatamező, ahol a hullák és a sebesültek testét szétmarcangolják, vérüket kiszívják, majd amikor szívük eltelt és testük is kielégült a fekete vértől, a holt lelkeket [[Hadész (hely)|Hadészba]] vagy a fagyos [[Tartarosz]]ba hajítják.
 
Az [[ókor]] irodalmi alkotásaiban [[Homérosz]]nál és [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]] ''Theogóniájában'' jelennek meg. Az ''[[Iliasz]]''ban, az Akhilleusz pajzsa fejezetben találunk említést, valamint a 22. fejezetben utalást a Kérekre.
<!--Név szerint:
*Anaplekté (gyors halál),
*Akhlüsz (''véletlen'', balszerencséből fakadó halál),
*Noszosz ''(betegség)'',
*Kér ''(romlás)'',
*Sztügeré ''(gyűlölet)'' <ref> Technocratdatabanks [http://technocratdatabanks.pbwiki.com/Keres] (angol)</ref>-->
==Kerostasia – psykhostasia==
Az ''Iliasz'' „Hektór halála” című 22. fejezetében, [[Akhilleusz]] és [[Hektór]] küzdelme során Zeusz [[mérleg (eszköz)|mérleg]]re helyezi a két hős sorsát, mint két pusztító erejű, halált hozó erőt. Ekkor az eredeti szövegben a ''„dyo kére”'', a fordítás szerint a ''„két sors”'', vagy helyesebben a ''„két kér”'' kerül a főisten mérlegére. Ez az isteni „beavatkozás”, „mérlegelés” az ún. ''kerostasia.''. ”A [[Homérosz|Homérosnál]] olvasott kerostasia – végső soron kérré vált lelkek mérése – alapját egy jóval korábbi, lélekmérésről szóló elképzelés jelentette… Tudunk [[Aiszkhülosz|Aiskhylosnak]] egy Psykhostasia című tragédiájáról, és rendelkezésünkre áll számos vázaábrázolás, amelyeken [[Zeusz|Zeust]], illetve [[Hermész|Hermést]] látjuk lelkeket mérlegre helyezni. … A psykhostasiának az Iliasban kerostasiává történt átalakulása csupán a mérés aspektusváltását tükrözi. Míg a psykhostasia során a több ''menos''szal bíró, tehát erősebb, életképesebb lélek serpenyője süllyed le, és a vesztes, gyengébb fél serpenyője emelkedik fel, addig a kerostasiában ez fordítva történik, hiszen azon lélek rendelkezik kevesebb ''menos''szal, amit már jobban áthatott a pusztító kér; éppen az életerő hiánya jelzi a pusztulást hozó erő (avagy a pszichológia nyelvére áttéve: az életösztönön ily módon felülkerekedő halálösztön<ref>vö. [[Thanatosz]] a pszichológiában</ref>) nagyságát és hatalmát.”<ref>[http://jesz.ajk.elte.hu/notari21.html Nótári Tamás: ''Megjegyzések a mérleg jelképiségéhez az Iliasban'']</ref>
 
==Kérek és Valkűrök==
Mind [[etimológia]]ilag, mind mitikus feladatkörüket tekintve szoros kapcsolat feltételezhető, a Kérek és a [[Skandináv mitológia|Skandináv mondavilág]]ban szereplő végzet-istennők, a [[Valkűrök]] között. A görög ''keres'' (választás) és az [[Óészaki nyelv|óészaki]] és ''kyrja'' (választani) – ''valkyrja'' (többes számban ''valkyrur'') pontos jelentése: az elesettek kiválasztói – azonos szótőből ered. Mindkét csoport tagjai az erőszakos halálhoz, a csatában életét vesztő harcosok történeteihez kötődő szárnyas nőalakok. Ám míg a Valkűrök nagylelkű istennők, akik a legbátrabb harcosok lelkét a [[Valhalla|Valhallába]] gyűjtik, [[Odin]] seregének támaszául, addig a Kérek vad, szinte esztelen haláldémonok. Az eltérés magyarázatát feltehetően a két kultúra népeinek halálhoz való viszonyában találjuk.
 
==Idézett művek==