„Népmese” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 86.21.51.184 (vita) szerkesztéséről Legobot szerkesztésére |
a →Az élőbeszéd művészete: link korr. (egyértelműsítés) |
||
11. sor:
A népmese az élőbeszéd művészete. A mesének az elmondó és a hallgató is részese. A kifejezőeszközök a beszéd és az azt kísérő gesztusok és mimika, illetve a két ember között lévő viszony. Ezért szinte lehetetlen feladat, hogy a népmeséket írásban rögzítsék. Az erre történő kísérletek csak vázlatokat illetve műköltészeti szövegeket tudtak produkálni.
A [[magyar ősköltészet]]nek feltehetően része volt a népmese [[hősmese]] illetve bolondmese formájában. A honfoglalás idején már valószínűleg [[varázsmese|varázsmeséink]] és [[tündérmese|tündérmeséink]] is voltak. A magyar legendamesék bizánci és nyugat-európai forrásokból táplálkoznak. A [[szólásmagyarázó mese|szólásmagyarázó mesét]] Nyugaton nem ismerik. Később olasz reneszánsz alakzatok kerültek be a népmesék anyagába. A fabula latin-német-olasz eredetű. A török hódoltság korában a mesékbe átkerült a ''tekerleme'' forma. A 16. században jelentek meg az első népkönyvek, innentől kezdődik a szóbeliség és írásbeliség interferenciája: a francia ''fabliau'' például írásban jutott el Magyarországra, a német tündérmesék 18. századi virágzása itt is éreztette hatását, a Grimm fivérek gyűjtése a polgárok körében volt népszerű, Perrault meséinek változatai még a 20. században is kerültek elő. Nagyban hozzájárultak a népmesekincs megőrzéséhez [[Kriza János]], [[Jókai Mór]], [[Arany László]] és [[Benedek Elek (író)|Benedek Elek]] gyűjteményei. A 19. század termékei voltak a ponyvafüzetek, melyek a különböző változatok redakcióit gyarapították. Napjainkban még mindig a gyermekek mulattatására, nevelésére szolgál, bár a szóbeliség szerepe visszaszorult az írásbeliséggel szemben.
== Magyar népmesék és műveltségtörténet ==
| |||