„Romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Engel Károly –> Engel Károly (irodalomtörténész) |
a →1944 után: link korr. (egyértelműsítés) |
||
49. sor:
A romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány legeredményesebben a magyar-román kölcsönhatást kutatta. Ennek szórványos előzményei még a 19. század végére vezethetők vissza, de a két világháború között Bitay Árpád és Rajka László esetében már tervszerű munkáról beszélhetünk. A több százados erdélyi együttélés elősegítette a hatásterjedést, a kölcsönös román-magyar nyelvtudás pedig megkönnyítette ennek kutatását. A tudományos érdeklődés mellett a folyóiratok ilyen irányú állandó igénye is ösztönözte a feltáró munkát. A leggyakoribb tanulmánytípus egy-egy író műveinek elterjedését mutatja be a másik nyelvű sajtóban, irodalomban, esetleg azt, hogy valamely nép hogyan jelentkezik a szomszédos nép valamelyik szerzőjének műveiben. Az ez irányú összegzéseket az [[1960-as évek]]től néhány igen átfogó [[bibliográfia]] is segítette: [[Domokos Sámuel]] elkészítette a román irodalom 1831-1970 közötti magyar könyvészetét (1966, 1978), a több magyar-román részbibliográfiát publikáló [[Réthy Andor]] és [[Váczy Leona]] pedig ([[Köllő Károly]] közreműködésével és bevezető tanulmányával) a magyar irodalom 1830-1970 közti román bibliográfiáját (1983). Ezekhez társítható még Dorothea Sasu-Zimmermann ''Petőfi în literatura română'' 1849-1973 (=Petőfi a román irodalomban, 1980) c. analitikus könyvészete.
A román-magyar komparatisztikát számos alkalmi szerzőn kívül a legtudatosabban Dávid Gyula, Engel (Köllő) Károly és Mózes Huba művelte. Dávid kapcsolattörténeti és az összehasonlító irodalomtudomány elméleti kérdéseit érintő írásai mellett feldolgozta Ady, Arany, Madách és főműve, Móricz, Petőfi román, Coşbuc, Eminescu, Rebreanu magyar recepciójának a vonatkozásait. Legfontosabb tanulmányait a ''Találkozások'' (Kolozsvár, 1976) c. kötetében tette közzé. Az újabb keletű ''Három erdélyi elbeszélő emberképe'' c. dolgozatában ([[Korunk Évkönyv]], 1983-84) összehasonlító irodalom-antropológiai módszerrel elemezte [[Tamási Áron]], [[Pavel Dan]] és [[Erwin Wittstock]] novelláit. Ő rendezte sajtó alá és látta el bevezetővel Avram P. Todornak a román-magyar irodalmi kapcsolatokra vonatkozó, több komparatista írást is tartalmazó román nyelvű kötetét ''Confluenţe literare româno-maghiare'' (=Román-magyar irodalmi kölcsönhatások, 1983) címmel. Engel (Köllő) Károly munkásságában a nagyobb összefüggések feltárása mellett a mikrofilológiai kapcsolatok kimutatása is szerepet kap. [[Benedek Elek (író)|Benedek Elek]], [[Mikszáth Kálmán]], [[Móricz Zsigmond]] munkáinak és recepciójának román, [[Mihai Eminescu]] és [[Ion Luca Caragiale]] méltatásainak magyar vonatkozásait vizsgálja. Összeveti [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]] ''Békaegérharcát'' annak román fordításával, kimutatja [[Ioan Budai-Deleanu]] ''Ţiganiada'' (=Cigányiász) és [[Arany János]] ''A nagyidai cigányok'' című eposzának párhuzamosságait, összegyűjti [[Jósika Miklós]] életművének román vonatkozásait. Reprezentatív dolgozatait [[magyar nyelv|magyarul]] a ''Két irodalom mezsgyéjén'' (1984), románul a ''Confluenţe literare'' (=Irodalmi kölcsönhatások, 1993) című köteteiben adja közre. [[Mózes Huba]] [[József Attila]] román (1972), Emil Isac és Mihai Eminescu magyar (1986, 1989) irodalmi kapcsolatait bemutató köteteket állított össze. Mihai Eminescu ''Glosszájának magyar fordításairól'' írt dolgozatát felvette a ''Forrása rég fakadt...'' (1985) c. gyűjteményes kötetébe is. Itt egy tanulmányban a [[Kalevala]] három magyar fordítását elemzi. A román-magyar összehasonlító stilisztika terén Szabó Zoltán jelentkezett két dolgozattal: a [[szecesszió]] stiláris sajátosságait vizsgálta párhuzamosan [[Hortenzia Papadat-Bengescu]] és [[Kaffka Margit]] ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1988/2), illetve [[Alexandru Macedonski]] és [[Kosztolányi Dezső]] (uo. 1989/2) prózájában.
A szász-magyar kapcsolatokat [[Ritoók János]] tanulmányozta e kapcsolatokat feltáró dokumentumkötetéhez (''Kettős tükör.'' 1979) írott nagyszabású bevezető tanulmányában. Majd [[Balogh F. András]]nak az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]]ban (1993/3-4) közölt dolgozata és ''Az erdélyi szász irodalom magyarságképe'' (Budapest, 1996) gazdagította e tárgykörre vonatkozó ismereteinket. A [[Tanulók Könyvtára]] költői antológia-sorozatának bevezető tanulmányai rendszeresen kitérnek az illető költészet (erdélyi) magyar recepciójára, fordításainak történetére (''Tenger és alkonyég között – angol költők.'' Szerk. Gaal György. Kolozsvár, 1978; ''Szavak májusa – francia költők.'' Szerk. [[Horváth Andor]]. Kolozsvár, 1980; ''Talált kincs – német költők.'' Szerk. Tóth István. Kolozsvár, 1981; ''Áldott a nap – olasz költők''. Szerk. [[Oláh Tibor (irodalomtörténész)|Oláh Tibor]]. Kolozsvár, 1985; ''Hallom Amerika dalát – amerikai költők.'' Szerk. [[Gaal György (irodalomtörténész)|Gaal György]]. Kolozsvár, 1994; ''Mi urunk, Don Quijote – spanyol költők.'' Szerk. [[Jánosházy György]]. Kolozsvár, 1996).
| |||