„Francisco Ignacio Madero” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
81. sor:
==Elnöksége==
===Megválasztása és beiktatása===
Díaz lemondása után [[Francisco León de la Barra]] vette át ideiglenesen az ország irányítását, majd október közepére kiírta az új választásokat, ahol Madero ismét elnöknek jelöltette magát, alelnöknek [[José María Pino Suárez]]t javasolta. A magas részvétellel zajló választáson Madero elsöprő győzelmet aratott: a szavazatok több mint 99%-át szerezte meg.<ref name="vala">{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-elecciones-de-1911-articulo |cím=Las elecciones de octubre de 1911 |szerző=Pablo Serrano Álvarez |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-06-06}}</ref><ref name="pres">{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-madero-presidente-articulo |cím=Francisco Ignacio Madero, presidente de México |szerző=Pablo Serrano Álvarez |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-06-06}}</ref>
A megnyert választás után szülőföldjén, [[Coahuila]] államban tett utazásokat: a lakosság mindenhol kitörő örömmel fogadta. November 2-án tért vissza a fővárosba több északi harcostársának, például [[Pascual Orozco|Pascual Orozcónak]] a kíséretében. A ''Buenavista'' vasútállomáson is tömeg várta, a következő napokban pedig számos küldöttség érkezett hozzá gratulálni. November 5-én jelentek meg városszerte a hirdetmények, amelyek bejelentették az új elnök nevét, másnap pedig sor került a beiktatásra is. Madero reggel 10 óra után indult el otthonról a képviselőházba, a menetet lovas csendőrök vezették, akiket a forradalom neves vezérei (
===Politikája és bukása===
A Madero-kormánynak teljesen át kellett alakítania, demokratizálnia a politikai rendszert. Céljaik között szerepelt, hogy a helyi irányító testületeket helyi szavazásokon lehessen megválasztani, a sajtószabadság megteremtése, a városi munkások szerveződéseinek engedélyezése, valamint a mezőgazdaság kis- és középbirtokokra alapozott megerősítése. Engedélyezték a szabad parlamenti vitát is, annak ellenére, hogy ez nem kedvezett az államfőnek, hiszen a kongresszus tagjai még az előző rendszerből maradtak ott.<ref name="pres"/>
Amúgy is instabil kormánya (amelyben szép számmal akadtak olyanok is, akik korábban nem is támogatták a forradalmat) nem tudta rendezni a főként [[Emiliano Zapata]] által napirenden tartott földkérdést, ezért Zapata fellázadt Madero ellen és kiadta az [[Ayala-terv]]et. Emellett számos korábbi forradalmár, aki úgy érezte, nem ismerték el eléggé érdemeit, szintén szembefordult Maderóval, többek között Orozco is 1912-ben. Orozco lázadását leverték, de ezután októberben [[Félix Díaz]] robbantott ki újabb felkelést, ami szintén kudarcot vallott, ahogyan [[Bernardo Reyes]] szervezkedése is. Külpolitikája szembe állította vele az USA nagykövetét, [[Henry Lane Wilson]]t is, aki így egyik legfőbb ellenfelévé alakult át, még a Madero-ellenes lázadókat is támogatta.<ref name="bic"/>
| |||