„Ernest Renan” változatai közötti eltérés

A következő évben jelent meg ''Vie de Jésus'' (Párizs, 1863, 23. kiad. 1893; magyarra két ízben is lefordították; először névtelenül, Bécs, 1864, másodszor fordította Sárosi Kornél, Budapest, 1893). E könyvben Renan a filozófiai radikálizmus álláspontjából kiindulva, a német teológia kritikai munkáinak felhasználásával [[Jézus]] életét az ország és a nép viszonyaiból, az akkori kultúrából és az egyén lélektani fejlődéséből konstruálja, úgy hogy Jézus egy galileai falus történet szeretetre méltó hőséül van feltüntetve. A könyv mindenütt óriási feltűnést keltett és nyomában az ellenkezőt bizonyítgató írások és könyvek egész serege fakadt. A francia püspökség is panaszt emelt Renan ellen, ezért 1863. július 22-én elmozdították tanári állásából. Renan azután [[Egyiptom]]ba utazott, a kereszténység őstörténetével kezdett foglalkozni és megírta ''Histoire des origines du christianisme'' (7 kötet, Párizs, 1863-82, index hozzá 1883.) című terjedelmes művét, amelyben Jézus életét a következő könyvek által folytatja: ''Les apôtres'' (1866, magyarra fordítva Budapesten 1866. és 1883. jelent meg); ''Saint Paul et sa mission'' (1869); ''L'Antéchrist'' (1871); ''Les Évangiles et la seconde génération chrétienne'' (1877); ''L'église chrétienne'' (1879), ''Marc Aurele et la fin du monde antique'' (1882). Mindezek a könyvek és egyéb értekezései is ragyogó stílusban vannak megírva és Renan főként a kereszténység szociális elemeit domborítja ki bennük.

 

 

Számos történelmi, politikai és kultúrtörténeti esszéin kívül Renan filozófiai drámai műveket is írt: ''Caliban. Suite de le tempete'' (Párizs, 1878); ''L'eau de Jouvence'' (u. o. 1880); ''Le pretre de Nemi'' (u. o. 1885); ''L'abbesse de Jouarre'' (u. o. 1766. és 1802 (ez utóbbi [[Victor Hugo]] dicsőítése, u. o. 1886). Egy önéletrajz kezdeteit foglalja magában ''Souvenirs d'enfance et de jeunesse'' (Párizs, 1883) című műve, amelynek folytatását ''Feuilles détachées'' (u. o. 1892) című munkája teszi.