„A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
háttér |
|||
1. sor:
'''A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása''' során 1944. május 14. és július 9. között Magyarország vidéki zsidó lakosságának túlnyomó többségét gettókba kényszerítették, kifosztották majd – embertelen körülmények között – vasúton az ország határain túl fekvő koncentrációs táborokba (leggyakrabban az [[auschwitzi koncentrációs tábor]]ba) szállították. A deportálásokra a magyar és német hatóságok szoros együttműködésével került sor. Német részről [[Adolf Eichmann]] [[SS-Obersturmbannführer]], magyar oldalról [[Baky László]] és [[Endre László]] belügyi államtitkárok, valamint [[Ferenczy László]] csendőr alezredes irányította a zsidók haláltáborba szállítását. Az így elhurcolt emberek 87 százaléka, 380 ezer ember elpusztult.<ref name="VidZsid">{{cite web|url=http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=4_2_3|title= A vidéki zsidók deportálása||publisher=[http://bphm.hu BPHM]|accessdate=2014-5-21}}</ref><ref name="menetrend">{{cite web|url=http://menetrend.postr.hu/menetrend|title=Mentrend - 1944|author=[[Mink András]]|publisher = Origo|accessdata=2014-5-21}}</ref>
A budapesti zsidóság tömeges deportálása elmaradt, miután Horthy kormányzó a deportálásokat közvetlenül a fővárosi zsidók elhurcolása előtt felfüggesztette. Budapesten a gettósításra is csak 1944 végén került sor, de a főváros [[sárga csillag]] viselésére kötelezett lakóit június második felében [[csillagos ház]]akba kényszerítették.
== Háttér ==
Az 1940-es évek elejére a Magyar Királyságban a hivatalos állami politika szintjére lépett az antiszemitizmus. Az 1938-ban elfogadott [[első zsidótörvény]] korlátozta a zsidók hivatásgyakorlását; az 1939-es [[második zsidótörvény]] ezeket a korlátozásokat tovább szigorította és az érintettek körét is szélesítette, míg az 1941-es [[1941. évi XV. törvénycikk|harmadik zsidótörvény]] még tovább szélesítette a jogfosztó korlátozások szempontjából zsidónak minősülő polgárok körét, és megtiltotta a zsidóknak nemzsidókkal való házasságkötését.
Az 1941-es népszámlálás a trianoni békeszerződés revíziója nyomán megnövekedett területű országban mintegy 725 ezer izraelitát mutatott ki. Ezen felül a zsidótörvények további 100 ezer keresztény vallású polgárt is zsidónak minősítettek. 1941 és 1944 között csökkentette az ország zsidó lakosságának lélekszámát a [[kamenyec-podolszkiji vérengzés]]ben végződő 1941-es deportálási hullám, az 1942-es [[Újvidéki vérengzés (1942)|újvidéki vérengzés]], és a zsidók [[munkaszolgálat]]ra hurcolása. Az [[Margarethe hadművelet|ország 1944. március 19-i német megszállása]] idején így 760-780 ezer számított hivatalosan zsidónak Magyarországon. A zsidó lakosság aránya a legmagasabb a keleti országrészben volt (ideértve a visszacsatolt kárpátaljai területet).<ref name="Stat">{{cite web|url=http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=1_2_5|title= A magyar zsidóság embervesztesége|publisher=[http://bphm.hu BPHM]|accessdate=2014-6-7}}</ref>
== Forrás ==
{{források}}
== Kapcsolódó szócikkek ==
| |||