„2. vonósnégyes (Bartók)” változatai közötti eltérés

Az [[1918]]. [[március 3]]-i [[budapest]]i premieren a Waldbauer-Kerpely Quartet játszott, akiknek a mű fel volt ajánlva. Ebből az alkalomból Kodály Zoltán írt méltatást a műről a Nyugatban: „...Bartók formaépítése a régi mesterekhez áll közelebb. Hozzájárul valami, ami, legalább abban a következetességben, amelyben két vonósnégyese mutatja, lényegében új próbálkozás. Az egymást követő tételek nem különböző hangulatok képét adják, hanem egységes lelki-folyamatnak, fejlődésnek folytatólagos rajzát, az egész mű, bár zeneileg tökéletesen megformált, az élmény közvetlenségével hat... Az első kvartett elejétől végig egy fokozódó, retour á la vie’* szerény négy hangszerével is szuggesztívebb, mint Berliozé, nagy apparátusával. A másik egy »Episode« (1. nyugodt élet, 2. öröm, 3. bánat) a berliozi ópium nélkül. Benne ugyan a bánaté az utolsó szó, de nem a döntő: az elkezdődő darab (külön formájában is a legsikerültebb) győzi egyensúllyal...”

 

 

Az első ([[1920]]-as) kiadást a [[Universal Edition]] követte el.