„Albert de Broglie” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a monarchista ellenzék vezetője lett. [[Adolphe Thiers]] [[London]]ba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy angol–francia kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie [[Patrice de Mac-Mahon]]t választtatta meg az elnöki posztra, új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette.
 
Május 26-án Broglie meghírdettemeghirdette az ''erkölcsi rend'' (l’ordre moral) elnevezésű konzervatív és klerikális politikai programját, amelynek az volt a célja, hogy előkészítse a királyság visszaállítását, az [[Orléans-i ház]] dinasztikus jogainak elismertetését. aA köztársaságot jelképező [[Bourbon-ház|Bourbon-Marianne]]-szobrokat éseltávolították a városházákról, a köztársaságpárti hivatalnokokat leváltották, a pap nélküli temetéseken megtagadták a katonai tiszteletadást. A restauráció terve azonban meghiúsult, mert [[Bonaparte-házHenri d’Artois|Chambord grófj]] trónigényével([[X. szembenKároly francia király|X. Károly]] unokája) nem fogadta el a [[Franciaország zászlaja|trikolórt]].