„Albert de Broglie” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.
 
A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a [[monarchia|monarchista ]] ellenzék vezetője lett. [[Adolphe Thiers]] [[London]]ba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy angol–franciafrancia–angol kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie [[Patrice de Mac-Mahon]]t választtatta meg az elnöki posztraelnöknek, új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette.
 
Május 26-án Broglie meghirdette az ''erkölcsi rend'' (l’ordre moral) elnevezésű konzervatív és klerikális politikai programjátprogramot, amelynek az volt a célja, hogy előkészítse a királyság visszaállítását, az [[Orléans-i ház]] dinasztikus jogainak elismertetését. A köztársaságot jelképező [[Marianne]]-szobrokat eltávolították a városházákról, a köztársaságpárti hivatalnokokat leváltották, a pap nélküli temetéseken megtagadták a katonai tiszteletadást. A restauráció terve azonban meghiúsult, mert [[Henri d’Artois|Chambord grófja]] ([[X. Károly francia király|X. Károly]] unokája) nem fogadta el a [[Franciaország zászlaja|trikolórt]].
 
Broglie kedeményezésére megszavazták november 20-án a mindenkori köztársasági elnök hét évrreévre szóló mandátumát (septennat). Mivel 1874. május 16-án a bikameralizmusra tett javaslatát elutasították, lemondott és átmenetileg visszavonult a politikai életből.