|
== Korai {{kínai|Zhou|Csou}}-kor (i. e. 11. sz. – i. e. 771) ==
{{kínai|Wen|Ven}} és {{kínai|Wu|Vu}} királyok uralkodását a későbbi [[konfucianizmus|konfuciánus]] hagyományban aranykornak tekintették, nevükhöz számos történet és legenda fűződött. Valójában azonban az i. e. 8-7. századig igen kevés hiteles adattaladat rendelkezünkáll rendelkezésre a kínai történelemről. A {{kínai|Wen|Ven}}, {{kínai|Wu|Vu}} és a többi korai {{kínai|Zhou|Csou}}-királynak tulajdonított intézmények, intézkedések, beszédek zöme minden bizonnyal későbbi, idealizálóidealizált kompilációkompilációk. {{refhely|Maspero 1978|62. o.}}▼A {{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia első felében, az úgynevezett Korai {{kínai|Zhou|Csou}}-korban vagy Nyugati {{kínai|Zhou|Csou}}-korban az uralkodóház hatalma Észak-Kína nagy részére kiterjedt. Fővárosa a {{kínai|Wei|Vej}}-folyó völgyében, a mai [[Hszi'an|{{kínai|Xi'an|Hszi'an}}]] közelében állt – közel ahhoz a helyhez, ahol később {{kínai|Qin|Csin}} állam hatalmas fővárosa, {{kínai|Xianyang|Hszienjan}} épült. A {{kínai|Zhou|Csou}} eredetileg valószínűleg a {{kínai|Shang|Sang}}nál alacsonyabb kulturális szinten álló, de nagyobb katonai erővel rendelkező törzs volt, ezt jelzi, hogy a {{kínai|Shang|Sang}}ok meghódítása utáni időszakból a régészeti leletek nem utalnak éles kulturális törésre. A hódítók tehát átvették a meghódítottak kultúráját.
{{kínai|Wu|Vu}} király utódja, {{kínai|Cheng|Cseng}} király uralkodását jellemezte zűrzavaros állapotokat kihasználva, {{kínai|Wugeng|Vu-keng}}, a {{kínai|Huai|Huaj}}-folyó mentén élő barbárokkal szövetkezve felkelést robbantott ki a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház ellen. A védelmet és az ellentámadást az ekkor még fiatal {{kínai|Cheng|Zheng}} király nagybátyja, {{kínai|Zhou|Csou}} herceg ({{kínai|Zhougong|Csou-kung}}) szervezte meg, melynek eredményeképpen lerombolták a {{kínai|Shang|Sang}}ok fővárosát, a felkelésben résztvevő barbárok pedig behódoltak. Ekkortól kezdve a {{kínai|Zhou|Csou}}knak két fővárosuk volt: {{kínai|Zhouzong|Csoucung}}, a mai [[Senhszi|{{kínai|Shaanxi|Senhszi}} tartomány]]ban található [[Hszi'an|{{kínai|Xi'an|Hszi'an}}]] , és {{kínai|Chengzhou|Csengcsou}}, a mai [[Honan|{{kínai|Henan|Honan}} tartomány]]ban található [[Lojang|{{kínai|Luoyang|Lojang}}]] város közelében.{{Gernet 2001| 58. o.}}
A {{kínai|Zhou|Csou}}-ház birodalma sem tekinthető egységes államnak. {{kínai|Wu|Vu}} király ugyan meghódította a {{kínai|Shang|Sang}}ok befolyása alatt álló területeket, a hatalmas birodalmat azonban képtelen lett volna egyedül kormányozni – az egységes kínai állam létrejöttéhez még mintegy nyolcszáz évnek kellett eltelnie. Az első {{kínai|Zhou|Csou}} királyok a meghódított területeket rokonaiknak, hűséges híveiknek vagy a behódolt területi vezetőknek adták adománybirtokul. E helyi vezetők elismerték a {{kínai|Zhou|Csou}} királyok politikai és szakrális hatalmát, de saját területükön többé-kevésbé önállóan uralkodtak. ▼
▲A {{kínai|Zhou|Csou}}-ház birodalma sem tekinthető egységes államnak. {{kínai|Wu|Vu}} király ugyan meghódította a {{kínai|Shang|Sang}}ok befolyása alatt álló területeket, a hatalmas birodalmat azonban képtelen lett volna egyedül kormányozni – az egységes kínai állam létrejöttéhez még mintegy nyolcszáz évnek kellett eltelnie. AzA elsőhatalmuk megszilárdítása érdekében a {{kínai|Zhou|Csou}} -ház királyokkirályai aaz meghódítotturalkodói területeketcsalád rokonaiknak,vagy hűségesazzal híveiknekrokon vagynemzetségek atagjaira behódoltbízta az egykori {{kínai|Shang|Sang}} területeken lévő régi és területiújonnan vezetőknekalapított adtákvárosok adománybirtokulkormányzását. E helyi vezetők elismerték a {{kínai|Zhou|Csou}} királyok politikai és szakrális hatalmát, de saját területükön többé-kevésbé önállóan uralkodtak. {{Gernet 2001| 58. o.}}
A {{kínai|Zhou|Csou}} uralkodók szakrális elsőbbsége igen sokáig fennmaradt. A {{kínai|''wang''|''vang''}}, „király” cím mellett viselték a {{kínai|''tianzi''|''tien-ce''}}, „ég fia” méltóságot is, jelezve, hogy eredetük isteni, s hogy ők szolgálnak közvetítőül az Ég és az emberi világ között. Jellemző, hogy amikor a i. e. 4. században [[Sang Jang|{{kínai|Shang Yang|Sang Jang}}]] reformjai sikerrel jártak {{kínai|Qin|Csin}}ben, és a {{kínai|Zhou|Csou}} király elismerése jeléül áldozati húst ajándékozott {{kínai|Qin|Csin}} fejedelmének, az esetet a {{kínai|Qin|Csin}}beli krónikás – aki a történteket számunkra közvetítő [[Sze-ma Csien|{{kínai|Sima Qian|Sze-ma Csien}}]] forrásául szolgálhatott – érdemesnek tartotta feljegyezni annak ellenére, hogy valóságos hatalommal {{kínai|Zhou|Csou}} ekkor már nem rendelkezett.
Az biztosi. e. 9. század végén és az i. e. 8. században a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház hatalma meggyengült, hogyés beköszöntött a hanyatlás korszaka, amit az idegen, barbár népek fokozódó támadásai jellemeztek. {{kínai|Hszüan|Xuan}} király idején a sztyeppei {{kínai|''yanyun''|''jen-jün''}} törzsek törtek be az országba, majd {{kínai|You|Ju}} király uralkodása alatt (i. e. 781-771) a {{kínai|''quanrong''|''csüen-zsung''}} törzsek dúlták fel a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház ősi területeit. Emellett a helyi fejedelmek az idő múlásával egyre inkább elvesztették személyes kötődésüket a {{kínai|Zhou|Csou}}-házhoz. Míg egy helyi vezető, aki hatalmát a {{kínai|Zhou|Csou}} királytól kapta, valószínűleg élete végéig hűséges maradt a {{kínai|Zhou|Csou}}-házhoz, az ő fia, unokája vagy még későbbi leszármazottja, aki már öröklés útján, s nem adománnyal jutott a trónra, nem érezte kötelességének mindenben engedelmeskedni a távoli {{kínai|Zhou|Csou}} uralkodónak. A {{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia hanyatlása Li király uralkodásával (i. e. 878-828) kezdődött, s éppen ez az a korszak amikortól kezdve már pontos datált történelmi adatok is rendelkezésre állnak.{{Gernet 2001| 59. o.}}▼▲{{kínai|Wen|Ven}} és {{kínai|Wu|Vu}} királyok uralkodását a későbbi [[konfucianizmus|konfuciánus]] hagyományban aranykornak tekintették, nevükhöz számos történet és legenda fűződött. Valójában azonban az i. e. 8-7. századig igen kevés hiteles adattal rendelkezünk a kínai történelemről. A {{kínai|Wen|Ven}}, {{kínai|Wu|Vu}} és a többi korai {{kínai|Zhou|Csou}}-királynak tulajdonított intézmények, intézkedések, beszédek zöme minden bizonnyal későbbi, idealizáló kompiláció.
▲Az biztos, hogy a helyi fejedelmek az idő múlásával egyre inkább elvesztették személyes kötődésüket a {{kínai|Zhou|Csou}}-házhoz. Míg egy helyi vezető, aki hatalmát a {{kínai|Zhou|Csou}} királytól kapta, valószínűleg élete végéig hűséges maradt a {{kínai|Zhou|Csou}}-házhoz, az ő fia, unokája vagy még későbbi leszármazottja, aki már öröklés útján, s nem adománnyal jutott a trónra, nem érezte kötelességének mindenben engedelmeskedni a távoli {{kínai|Zhou|Csou}} uralkodónak.
Mindenesetre a korai {{kínai|Zhou|Csou}}-korra még a viszonylagos stabilitás, a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház uralmának elismerése, az arisztokratikus társadalom szilárdsága volt a jellemző. Ebből a korból egyre több feliratos bronzedény kerül elő – amelyek esetenként teljes „szerződéseket” tartalmaznak –, és talán ekkorra nyúlnak vissza az első kínai könyvek, a [[Ji csing|''Változások könyve'']] ({{kínai|''Yi jing''|''Ji csing''}}), az ''[[Írások könyve]]'' ({{kínai|''Shu jing''|''Su csing''}}) és a ''[[Dalok könyve]]'' ({{kínai|''Shi jing''|''Si king''}}) legkorábbi részei is.
A hagyomány szerint a földművelés az úgynevezett „kútföldrendszer” alapján folyt. Ennek az a lényege, hogy egy négyzet alakú földet két-két párhuzamos vonallal kilenc egyenlő darabra osztottak; ezekből nyolcat egy-egy parasztcsalád művelt, míg a kilencediken, amelyen az adógabona termett, a nyolc család együtt dolgozott. A rendszer a nevét a „kút” ({{kínai|''jing''|''csing''}} 井) írásjegynek a felosztott földdarabra emlékeztető formájáról kapta. Lehetséges, hogy a kútföldrendszer a valóságban soha nem létezett, mindenesetre a későbbi évezredekben az ideális, egyenlőségen alapuló paraszti társadalom jelképévé vált. A hagyomány szerint a kútföldrendszert számolta fel {{kínai|Qin|Csin}}ben {{kínai|Shang Yang|Sang Jang}}, amikor eltörölte a földdarabokat elválasztó észak-dél és kelet-nyugat irányú határvonalakat.
== Késői Zhou-kor (i. e. 770-256) ==
|
