„János dán király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
| uralkodás_kezdete = Dánia: [[1481]]
| uralkodás_vége = [[1513]]<br>Norvégia: [[1483]] – [[1513]]<br>Svédország: [[1497]] - [[1501]]
 
| koronázás dátuma =
| titulusai =
|}}
[[Fájl:KongHans segl b-028.jpg|bélyegkép|János király pecsétje]]
'''János''' vagy '''Hans'''<ref>Caspar Paludan-Müller ''De første Konger af den Oldenburgske slægt'' Reitzels, Köpenhamn 1874 s. 131; also Danish WP [[:da:Hans|here]]</ref> ([[Aalborghus]], [[1455]]. [[február 2.]]-[[Aalborg]] [[1513]]. [[február 20.]]) [[Dánia]], [[Norvégia]] és II. János néven [[Svédország]] királya a [[kalmari unió]] idején, valamint [[Schleswig]] és [[Holstein]] hercege.
 
== Családja ==
 
== Uralkodása ==
János apja, I Keresztély már 1458-ban megegyezett a norvég és svéd államtanáccsal, hogy halála után legidősebb fia örökli majd mindhárom trónt. 1467-ben Jánost dán trónörökössé nyilvánították (két bátyja már korábban meghalt), de a norvég Államtanács vonakodott megadni neki ezt a státuszt, hivatkozva az 1450-es bergeni szerődésreszerződésre, melyben kimondták, hogy a norvég királyt választják és a trón nem öröklődik automatikusan. Így amikor I. Keresztély 1481-ben meghalt, a dán örökösödés problémamentes volt, míg Norvégiában az interregnum időszaka köszöntött be, ami egészen 1483 januárjáig tartott. Ekkor a három északi királyság megegyezett, hogy képviselői találkoznak [[Halmstad|Halmstadban]] és tisztázzák a trónöröklést, ám a svéd küldöttség végül nem érkezett meg. A norvégok viszont elismerték királyuknak Jánost és ugyanazon év májusában Koppenhágában, júliusban pedig Trondheimben megkoronázták.
 
Uralkodásának első éveiben János egyensúlyozó politikát folytatott. Katonai eszközök helyett diplomáciával próbálta gyengíteni a svéd kormányzó, [[I. Sten Sture|Sten Sture]] helyzetét. A dán történelemben először szövetséget kötött az oroszokkal. [[III. Iván moszkvai nagyfejedelem]] ennek megfelelően bebörtönözte az összes [[Hanza]]-kereskedőt [[Novgorod|Novgorodban]] és 1496-ban rátámadt Svédországra. A király kalózokat is pénzelt, hogy zaklassák a Hanza-szövetség hajóit.
János támogatta a dán kereskedőket és gyakran nevezett ki tehetséges közrendűeket fontos hivatalokba, akár az Államtanácsba is, amivel feldühítette a nemességet. Kezdeményezte egy állandó dán hadiflotta felállítását, amelynek későbbi háborúi során nagy hasznát vette.
 
== Schleswig-Holstein ==
Az I. Keresztéllyel kötött szerződés értelmében Schleswig ás Holstein nemesei megválaszthatták hercegüket az elhunyt herceg fiai közül. Dorottya anyakirálynő bevetette befolyását, hogy ne egyedül Keresztély örököljön, hanem 16 évvel fiatalabb [[I. Frigyes dán király|Frigyes]] öccsével osztozzék meg a két hercegségen. A tárgyalások eredményeképpen a két fivér kettéosztotta mindkét hercegséget és formálisan közösen uralkodtak.
 
== Svédország királya ==
Az orosz háborúban elszenvedett kudarcok miatt egyre nőtt az elégedetlenség Sten Sturéval szemben Svédországban. Végül 1497-ben a Titkos Tanács megfosztotta kormányzói tisztétől Stent, aki seregével Stockholmba indult. János azonban támogatásáról biztosította a tanácstagokat és ő is átkelt Svédországba. Az egyesült dán-svéd sereg Rotebronál vereséget mért Sten Sture parasztseregére. A kormányzó kiegyezett a királlyal és Jánost svéd királlyá koronázták. Sten Sture cserébe megkapta a svéd kormányzat legmagasabb pozícióját.
A kormányzó azonban 1501-ben fellázadt és a felkelők egész Svédországot elfoglalták. A stockholmi királyi palotát maga János felesége, Krisztina királyné tartotta elkeseredetten, míg végül a kiéhezett védők, akik ezer főről alig hetvenre fogytak, kénytelenek voltak megadni magukat. A sors fintoraként a felmentő dán flotta három nappal a megadásuk után érkezett. Bár Sten Sture 1503-ban meghalt, utódja, [[Svante Nilsson]] folytatta a háborúskodást, egészen 1509-ig, amikor kompromisszumos békét kötöttek. Formálisan János maradt a svéd király, de cserébe hogy nem gyakorolja a jogait, a svédek évente 13000 koronát fizettek neki.
 
== Dithmarschen ==
 
== Kései évei és halála ==
1503-ban Norvégiában lázadás tört ki. János huszonkét éves fiát, [[II. Keresztély dán király|Keresztélyt]] küldte ellenük, aki gyorsan leverte a felkelést, ezért apja 1507-ben Norvégia alkirályává nevezte ki. 1510 és 1512 között [[Lübeck|Lübeckkel]]kel vívott jórészt tengeri háborút, melyben újra ellene fordultak a svédek, ám az új dán flotta segítségével sikerült helyreállítani a status quo-t Svédországgal és Lübeck súlyos jóvátétel fizetésére kényszerült.
1513 elején [[Aalborg]] közelében a Skjern folyó gázlójánál a királyt levetette a lova. Sérülten is folytatta útját, ám megbetegedett és február 20-án meghalt. Utóda legidősebb életben levő fia, II. Keresztély lett.
1802-ben felnyitották a király koporsóját és koponyáján több kis kerek lyukat találtak és bal halántékcsontja is törött volt. Emiatt felmerült a gyanú, hogy gyilkosság áldozata lett. Mivel korabeli szerzők ezt nem támasztják alá, feltételezik hogy a holttest szállításánál használt ládába vert szögek nyomait találták meg, esetleg hogy a törött csont az esés következménye és a király koponyáját meglékelték hogy gyógyítani próbálják.
 
== Gyermekei ==