„Garay János (költő)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a egyértelműsítés, Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma AWB |
||
36. sor:
== Életpályája ==
Elemi iskoláit és az első latin osztályt szülőhelyén, a többi osztályokat 1823 és 1828 között [[Pécs]]ett (a későbbi [[
A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott, még pécsi tartózkodása alatt. Sokat olvasott, s legelőször [[Rájnis József|Rajnis]] magyar Virgilje hatott rá, hexametereket írt és iskolai latin feladatait magyarul is elkészítette. Később főleg [[Virág Benedek]] ódáinak befolyása alá került, s inkább a líra felé hajlott. Pécsett kezdett megismerkedni a [[német irodalom]]mal és költészettel, mely korai lírai költészetére nagy hatással volt. Szépirodalmi tanulmányait Pesten folytatta, ahol buzgón látogatta az egyetemi könyvtárat. [[Horvát István (történész)|Horvát István]] nyelvészeti előadásai [[Révai]] és a magyar nyelv tanulmányozására serkentették, s ekkor [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]] alapján, hőskölteményt írt. Az [[1840]]-től [[1848]]-ig pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták, s ekkor írta hazafias „iránykölteményeit”. A népszerű költő, aki több évig kénytelen volt hírlapírással keresni kenyerét, hogy családjának enni adhasson, [[1845]]. [[július 1.|július 1-jétől]] az egyetemi könyvtárnál nyert díjnoki állást, ahol [[1846]]-ban is dolgozott. 1847-ben a magyar irodalomterjesztő társulat jegyzője lett. [[1848]]-ban báró [[Eötvös József]] vallás- és közoktatási miniszter a magyar királyi egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki. E tisztségben azonban a „harci zaj csakhamar elnémította”. [[1849]]-ben betegeskedése miatt nem menekülhetett el Pestről. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] után [[Fót]]on telepedett le. [[1850]] januárjában [[Geringer Károly]] báró, akkori országfőnök, az egyetemi tanács, különösen [[Virozsil Antal]] rektor közbenjárásával, az egyetemhez könyvtártisztnek nevezte ki. Ez év nyarán két hónapot töltött az [[Eger|egri]] fürdőben, de betegsége nem javult: a vaksággal fenyegető szembajához köszvényes bántalmak is járultak, amelyek megtámadták agyát. Sok szenvedésének vetett véget a halál. Elhunyt 1853. november 5-én délelőtt 10 órakor tüdő-szélhűdésben, életének 41., házasságának 16. évében. Örök nyugalomra helyezték [[1853]]. [[november 8.|november 8]]-án délután a római katolikus egyházi szertartása szerint a közsírkertben.
|