„Lausanne-i békeszerződés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (193.17.67.1), visszaállítva Atobot szerkesztésére |
a egyértelműsítés, İzmir (település) AWB |
||
2. sor:
A '''lausanne-i békeszerződést''' [[1923]]. [[július 24.|július 24-én]] írta alá [[Törökország]] és az [[első világháború]]ban győztes [[antant]]hatalmak a svájci [[Lausanne]]-ban, az 1920-as [[sèvres-i békeszerződés]] revíziójaként. Ezt a revíziót a törökök az 1919–1923 között vívott [[török függetlenségi háború]] során harcolták ki. A török oldalról a tárgyalásokat [[İsmet İnönü]], a későbbi miniszterelnök vezette.
Az új szerződés értelmében Törökország – [[1922]]. [[november 1.]] előtt [[Oszmán Birodalom]], majd kalifátus, [[1923]]. [[október 27.]] után [[Török Köztársaság]] – megtarthatta [[Anatólia|Anatóliát]], a [[kurdok|kurd]] és [[örmények|örmény]] területekkel együtt (mindkét nemzetnek korábban függetlenséget ígértek a nyugati hatalmak), ellenőrzése alá vehette a [[Boszporusz]]t és a nyugati hatalmak fegyveres erőinek ki kellett vonulniuk az ország területéről. Törökország elveszítette [[Irak]]ot, [[Szíria|Szíriát]] és [[Ciprusi Köztársaság|Ciprust]], megtarthatta viszont [[Thrákia|Kelet-Trákiát]], [[Isztambul]]t és [[İzmir (település)|Szmirnát]]. Eltörölték a [[kapituláció (szerződés)|kapitulációkat]] (a nyugati hatalmak számára kereskedelmi és egyéb előjogokat biztosító szerződéseket) és egyezmény született [[Görögország]]gal a lakosságcseréről, aminek következtében néhány hónappal később szinte az összes görög lakos elhagyta [[Anatólia|Anatóliát]]. Norman M. Naimark, a [[Harvard Egyetem]] professzora szerint az áttelepítésre szánt népesség nagyobb részét már 1923 előtt elűzték, ennek során a kisebbségekhez tartozó több embert meggyilkoltak.<ref name="naimark">{{cite book|last=Naimark|first=Norman M. |title=Fires of Hatred. Ethnic Cleansing in Twentieth-Century Europe.|publisher=Harvard|date=2001|pages=55.|isbn=0674003136|language=angol}}</ref>
A békeszerződést több kritika is érte, elsősorban [[Anglia]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] részéről. [[George Curzon]] brit külügyminiszter azon a véleményen volt, hogy ''„a lausanne-i szerződés keresztbe-kasul rossz megoldás, amely miatt a világnak a következő száz évben még súlyos jóvátételt kell fizetnie.”''<ref name="naimark"/> James W. Gerard, [[Németország]] volt amerikai nagykövete szerint ''„Lausanne-ban feláldozták a keresztény civilizációt az olaj-spekulátorok érdekeinek oltárán;”'' véleményét magas rangú harvardi és [[Columbia Egyetem|columbiai]] professzorok is osztották. Más egyetemek történészei és magas pozíciót betöltő állami hivatalnokok viszont védelmükbe vették a békeszerződést.<ref>{{cite journal|title=Lausanne Treaty|journal=Time|publisher=Time Inc.|language=angol|url=http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,718168-2,00.html|accessdate=2008-07-05}}</ref>
| |||