Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
 
A kürt [[transzponáló hangszer]], a leggyakoribb F kürt ( ebben az esetben nem kell transzponálni a leírtakat)
Az adott hangzó hangok egy kvárttal lejjebb szólalnak meg a kürtön. Például egy egyvonalas "bé„bé" a zongorán egy egyvonalas "f"-el egyezik meg a kürtön.
 
== Története ==
Nehézséget jelentett a kürt használatában, hogy natúrhangszer jellegéből adódóan csak az alaphangolásának megfelelő hangnemben lehetett rajta játszani, tehát a különböző hangnemekhez különböző hangszerekre volt szükség. Ezen kezdetben úgy segítettek, hogy a hangszer és a fúvóka közé különböző hosszúságú toldalékcsöveket helyeztek, a szükséges módon megváltoztatva az alaphangolást. Később a hangszert úgy módosították, hogy ezeket a toldatokat a kürt belsejébe lehetett beilleszteni, így született meg [[1753]]-ban a talányos nevű ''Inventionshorn'', később az ''Orchesterhorn''. Ugyanebben az időben kezdték a kürt hangmagasságát kézi fojtással módosítani, lehetővé téve a pontosabb intonációt, több hangot téve elérhetővé.
 
[[Fájl:Cor omnitonique 001.jpg|left|thumb|240px|''Cor omnitonique'', [[1820]]. körül]]
A hangszer fejlődésének egy mellékága a Franciaországban feltalált ''cor omnitonique'' volt, egy nagyon komplikált kürt, melybe az összes lehetséges toldalékcső eleve be volt építve, és a kívánt hangnemnek megfelelően lehetett a hangszert egy mozdulattal „átváltani”. Ez a megoldás végül feledésbe merült, ma már csak múzeumok látványosságaként találkozhatunk vele.
 
A [[19. század]] elején a kürtöknél a trombitával együtt az elsők között alkalmazták az új találmányt, a szelepeket, amelyami végleges megoldást ígért a hangszer egyre kínzóbb hiányosságaira. Használatukkal lehetővé vált, hogy a kürt egész hangterjedelmében a teljes [[kromatikus]] hangsort megszólaltathassa, hogy minden hangnemben egyformán használható legyen. Ennek ellenére érdekes módon meglehetősen sokáig tartott, amíg a zeneszerzők is megbarátkoztak az új hangszerváltozattal, többek között [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] és [[Franz Schubert|Schubert]] is még ragaszkodtak a hagyományos kürthöz. A szelepes kürt feltalálása után 20 évvel, [[1835]] körül kezdett csak helyet kapni a [[szimfonikus zenekar]]okban. A duplakürt [[1900]] körül jelent meg, hamarosan felváltva a hagyományos F kürtöket.
[[Fájl:French horn back.png|right|thumb|270px|Modern duplakürt hátulnézetben]]