„Házsongárdi temető” változatai közötti eltérés

[[1585]]. május 11-én alapította a [[kolozsvár]]i közgyűlés, azaz a [[százférfiak]] és a tizenkét esküdt együttes ülése, a [[pestis]]járvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki (maihoz közeli nyelven): ''„Látván Istennek ostorát a halálozások naponként való gyarapodását és a temetőhelyek alkalmatlan voltát a sok benne fekvő testek miatt, mely szerint ahol sírt ásnak mindenütt eleven testre találnak együtt a felső tanáccsal elhatározták, hogy a Tordai utcai Kis ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darab földet szakasszanak temető helynek ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak.”''<ref>Herepei: 647.</ref> A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. Kezdettől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az idők folyamán többször kibővítették, így jött létre [[1739]]-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a [[Evangélikus kereszténység|lutheránus]] temetőkert,<ref>[http://www.unitarius.hu/hazsongard/index.html#UNITÁRIUS_ Szabó Dezső: Unitárius sírok a kolozsvári Házsongárdi temetőben]</ref>, majd [[1840]]-ben a régi zsidó temető. 1885-ben a temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A [[19. század]] végén dél felé kibővítették, itt nyílt meg [[1892]]-ben az új zsidó temető és [[1914]]-ben a honvédsírkert. A ravatalozó kápolnát és az irodaépületet [[1897]]-ben építették.