„Beregszászi Nagy Pál (nyelvész)” változatai közötti eltérés

'''Beregszászi Pál''' (Nagy Pál) ([[Nagymuzsaly]], [[1750]] körül -– [[Beregszász]], [[1828]]. [[május 18]].) bölcsészdoktor, [[sárospatak]]i tanár

Iskoláit Sárospatakon végezte; [[1796]]. [[július 11]]. választatott sárospataki tanárrá, de ő ekkor az [[erlangen]]i egyetemen mint rendkivülirendkívüli tanár a keleti nyelveket adta elő és a [[magyar nyelv]]ből is tartott magánelőadást. Tanszékét Sárospatakon [[1798]]. [[július 15]]. foglalta el, hol a [[teológia|teológiát]] és keleti nyelveket tanította. [[1800]]. [[július 18]]. rectorrá választatott. [[1803]] decemberében lemondott tanári hivataláról. Egy ideig Kazinczy István fia mellett nevelősködött, [[1806]]-ban szülőföldére vonult és nyolc évig művelte itt kis szőllejét. [[1822]] körül Pest megyében élt mint magánzó. Máramaros, Zemplén és Ugocsa megye megválasztotta táblabirónaktáblabírónak, a [[göttingen]]i tudós társaság pedig [[1801]]. [[november 14]]. tagjának.

10. Pennaháború. Sárospatak. 1820. (Együtt jelent meg A sárospataki collegiumról tett tudósítás megvizsgálása cz.című munkájával.)

Révaihoz irtírt négy levele (1803–04.) az Országos Széchényi Könyvtárban van.

A magyar nyelvet a keleti nyelvekkel hasonlította össze s nagy ostora volt az ujítóknak. Értekezései a Zeitschrift von und für Ungern (1803–04.), Tudományos Gyűjtemény (1819–27.), Felső-Magyarországi Minerva (1827–28.) s Élet és Literatura cz.című folyóiratokban jelentek meg.