„Francia ellenállás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Franciaország hadereje kategória hozzáadva (a HotCattel)
fogalmaz
1. sor:
[[Fájl:Flag of Free France 1940-1944.svg|bélyegkép|baljobbra|A francia zászló Lorraine-kereszttel, a Szabad Franciák jelképe.]]
[[Fájl:Croix de Lorraine2.svg|bélyegkép|100px| A ''Croix de Lorainne'' (Lorainne-kereszt), [[Charles de Gaulle]] által az ellenállás jelképéül választott kereszt.<ref>Pharand (2001), 169.o.</ref>]]
[[Fájl:Flag of Free France 1940-1944.svg|bélyegkép|bal|A francia zászló Lorraine-kereszttel, a Szabad Franciák jelképe.]]
A '''francia ellenállás''' ([[Francia nyelv| franciául]]: ''la Résistance'') a [[második világháború]] alatti [[Harmadik Birodalom| Németország]] ellen irányuló [[Franciák| francia]] ellenállási mozgalmakat értjük. Az ellenállás kis csoportokból, fegyverzett nőkből és férfiakból állt. A [[gerilla-hadviselés]] mellett illegális újságokat terjesztettek, információkat szolgáltattak, és az ellenséges vonalak mögött ragadt szövetséges katonák visszajutását segítették. Az ellenállás tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek elő: emigráltak, konzervatív keresztények (papokat beleértve), [[Liberalizmus| liberalista]], [[Anarchizmus| anarchista]], és [[Kommunizmus| kommunista]] civilek.
 
7. sor:
Politikai szerepe is volt: a hazafiasságot, az ellenállást a német uralom ellen és a bátorságot hirdették.<ref>Moran, Waldron (2002), 239.o.</ref>
 
A normandiai partraszállás és a Dragoon hadművelet után az ellenállás paramilitáris részeit jobban átszervezték egy hierarchikus rendszerbe, [[Hazai Francia Erők]] (HFE) néven. [[1944]] júniusában a HFE 100,000 főt számlált, és gyorsan növekedett, októberre 400,000 főre nőtt a méretelétszáma.<ref>Sumner (1998), 37.o.</ref> A HFE egyesítése bár néha politikai gondokat okozott, mégis sikerrel járt, [[1945]] májusára már 1,200,000 főből alkottaállt.<ref>Vernet (1980), 86.o.</ref>
 
== A francia ellenállás alkotói ==
Az ellenállást nők és férfiak, a legfiatalabbtól a legidősebbig, különböző társadalmi, politikai és vallási csoportból érkezők alkották. 1942-ben egy vezető azt állította, hogy az ellenállást négy osztály támogatja: az "alsóbb középosztály", a "középső középosztály", egyetemi hallgatók és professzorok, az egész munkásosztály és a parasztok.<ref> deRochemont, Richard (1942-08-24). [http://books.google.hu/books?id=fk4EAAAAMBAJ&lpg=PA6&pg=PA92&redir_esc=y#v=onepage&q&f=true "The French Underground"]. Life magazin, 86.o.</ref>
 
Emmanuel d'Astier de La Vigerie az ellenállás vezetővezetőjének visszaemlékezése szerint társadalmifőleg kitaszítottáka társadalmilag kitaszítottak és a társadalom szélén állók tették kialkották az ellenállást.<ref>Jackson (2003), 403.o.</ref>
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 146-1983-077-14A, Frankreich, Festgenommene Widerstandskämpfer.jpg|bélyegkép|Az ellenállás tagjai német fogságban, 1944 júliusa]]
 
====A kommunisták====
A [[Molotov–Ribbentrop-paktum]] aláírását és a világháború kitörését követően a [[Francia Kommunista Párt| Francia Kommunista Pártot]] [[Édouard Daladier]] kormánya illegálisnak nyilvánította.<ref>Jackson (2003), 114.o.</ref><ref>Atkin (2006), 31.o.</ref> Sok vezetőt letartóztattak, vagy elmenekültek, esetleg a föld aláalatti mozgalomba kényszerültek.<ref>Collins Weitz (1995), 60.o.</ref> A Francia Kommunista Párt a [[Kommunista Internacionálé]] értelmében egy háborúellenes eszmét valltvallott<ref>Crowdy (2007), 10.o.</ref><ref>Jackson (2003), 115.o.</ref>, ami a német megszállás első évéig megmaradt, a szovjet-német megnemtámadási egyezmény érdekében.<ref>Jackson (2003), 421.o.</ref> A párton belül széthúzások lettekvoltak, mert egyesek neutralitást hirdettek a németek felé, mások pedig teljesen megtagadtákmegtagadtak a németekkel való bármilyen együttműködést.<ref>Davies (2000), 60.o.</ref> [[1940]] [[november]] 11-én, a Tűzszüneti napon a kommunisták az egyetemi hallgatókkal együtt tüntettek a német invázió ellen a [[Champs-Élysées]]-n.<ref>Jackson (2003), 422.o.</ref> Ez a Szovjetunió németek általi lerohanása és a paktum megszegése után történt ([[Barbarossa hadművelet]]), ekkor kezdett igazán szerveződni a kommunista ellenállás.<ref>Collins Weitz (1995), 62.o.</ref>
 
1941 augusztus 21-én, Pierre Georges hadnagy volt az első, aki erőszakos kommunista ellenállást tanúsított azáltal, hogy meggyilkolt egy német tisztet a párizsi metróban, a Barbès – Rochechouart állomásnál.<ref>Crowdy (2007), 10.o.</ref><ref>Jackson 2003, 423.o.</ref> A merénylet kegyetlen megtorlást vont maga után: 98 foglyot végeztek ki október 20-án.<ref>Crowdy (2007), 11.o.</ref>
 
A kommunisták katonai ereje még mindig gyenge volt 1941 végére, de a ''Francs-Tireurs et Partisans'' (FTP) radikális partizánszervezet segítségével hírhedt anti-fasiszta erővé váltak.<ref>Ariès, Duby (1998), 341.o.</ref> Az FTP nem kommunisták számára is nyitva állt, de kommunista irányítás alatt álltműködött.<ref>Marshall (2001), 40.o.</ref> Tagjai szakértői voltak a szabotázsoknak és a gerilla hadviselésnek.<ref>Collins Weitz (1995), 148.o.</ref> 1944-re az FTP 100,000 embert számlált.<ref>Marshall (2001), 41.o.</ref>
 
Sok értelmiségit és művész embert vonzott magához a kommunista párt, úgymint [[Pablo Picasso]] festőművészt, vagy mint [[Jean-Paul Sartre]] filozófust.<ref>Knapp (2006), 8.o.</ref> A Szovjetunió lerohanása után az orosz emigráltakemigránsok a Francia Kommunista Pártot támogatták, és létrehozták az [[Orosz Hazafiak Uniója| Orosz Hazafiak Unióját]].
 
Sok értelmiségit és művész embert vonzott magához a kommunista párt, úgymint [[Pablo Picasso]] festőművészt, vagy mint [[Jean-Paul Sartre]] filozófust.<ref>Knapp (2006), 8.o.</ref> A Szovjetunió lerohanása után az orosz emigráltak a Francia Kommunista Pártot támogatták, és létrehozták az [[Orosz Hazafiak Uniója| Orosz Hazafiak Unióját]].
====A zsidók====
A [[Vichy-kormány]] készségesen együtt működöttegyüttműködött a Harmadik Birodalommal<ref>Knapp (2006), 3.o.</ref>: a zsidókat elkezdtékszankciók üldözni,súlytották és az antiszemitizmus legálissá vált 1940 októberébenoktóberétől. A zsidó törvények, amikaz aaddig teljes értékű zsidó állampolgárokat nem franciafranciáknak, hanem tőlük alsóbbrendűnek ítéltsorolta el,be megfosztottaés őket azmegfosztotta a francia állampolgárságuktólállampolgárságtól.<ref>Collins Weitz (1995), 29.o.</ref> A törvény a zsidók házainak elkobzásához és koncentrációs táborokba való deportálásukhoz vezetett.<ref>Weisberg (1997), 2.o.</ref> A kormány és a németek által nekik szánt sors miatt jelentős számban képviselték magukat a Francia Ellenállásban. Kutatások szerint [[Franciaország]] lakosságának mindössze 1%-a volt zsidó, azonban az ellenállás ~15-20%-át tették ki.<ref>Suhl (1967), 181-183.o.</ref> Köztük sok volt a zsidó emigráltemigráns is, például több magyar írókíró és művészekművész is.<ref>''Art Proscrit'' kiállítás (2010 április-augusztus)</ref>
 
Az ''[[Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France]]'' (EEIEF) ifjúsági mozgalom a háború kezdeti éveiben támogatásukat nyújtották a Vichy-kormány hagyományos értékei felé<ref>Jackson (2003), 364.o.</ref>, de 1943-ban betiltották a mozgalmat, és az idősebb tagok fegyveres erőként tértek vissza a Francia Ellenállásban.<ref>Jackson (2003), 368.o.</ref> Egy katonai cionista szervezetet, az ''Armée Juive''-t (Zsidó Hadsereg) [[Abraham Polonski]], [[Lucien Lublin]] és [[Dovid Knut]] a feleségeikkel egyetemben alapították.<ref> Julian Jackson, France: The Dark Years, 1940-1944</ref> Fegyveres ellenállást tanúsítottak egy cionista zászló alatt mindaddig, amíg a szövetséges felszabadítók meg nem érkeztek. Az ''Armée Juive'' 1943 és 1944 között 300 zsidótzsidó embert menekített át a Pireneusokon keresztül [[Spanyolország| Spanyolországba]]. Dollármilliókat adományoztak az ellenállás megsegítésére.<ref>Jackson (2003), 268.o.</ref> 1944-ben az ''Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France'' és az ''Armée Juive'' egyesítették erőiket, és létrehozták a ''Organisation Juive de Combat''-ot (OJC). 1944 nyarára az OJC 400 taggal rendelkezett <ref>Jackson (2003), 368.o.</ref>, és Franciaország felszabadításában segédkeztek.
 
Az ''[[Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France]]'' (EEIEF) ifjúsági mozgalom a háború kezdeti éveiben támogatásukat nyújtották a Vichy-kormány hagyományos értékei felé<ref>Jackson (2003), 364.o.</ref>, de 1943-ban betiltották a mozgalmat, és az idősebb tagok fegyveres erőként tértek vissza a Francia Ellenállásban.<ref>Jackson (2003), 368.o.</ref> Egy katonai cionista szervezetet, az ''Armée Juive''-t (Zsidó Hadsereg) [[Abraham Polonski]], [[Lucien Lublin]] és [[Dovid Knut]] a feleségeikkel egyetemben alapították.<ref> Julian Jackson, France: The Dark Years, 1940-1944</ref> Fegyveres ellenállást tanúsítottak egy cionista zászló alatt mindaddig, amíg a szövetséges felszabadítók meg nem érkeztek. Az ''Armée Juive'' 1943 és 1944 között 300 zsidót menekített át a Pireneusokon keresztül [[Spanyolország| Spanyolországba]]. Dollármilliókat adományoztak az ellenállás megsegítésére.<ref>Jackson (2003), 268.o.</ref> 1944-ben az ''Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France'' és az ''Armée Juive'' egyesítették erőiket, és létrehozták a ''Organisation Juive de Combat''-ot (OJC). 1944 nyarára az OJC 400 taggal rendelkezett <ref>Jackson (2003), 368.o.</ref>, és Franciaország felszabadításában segédkeztek.
====A nők====
Bár a Harmadik Francia Köztársaság alatt egyenlőtlenség volt a férfiak és a nők között, az [[első világháború| első világháborút]] követő kulturális változások megreformálták a nők és a férfiak helyzetét,<ref>Pollard (1998), 4.o.</ref> olyannyira, hogy 1930 elején már politikai tisztet is töltöttek be nők. A változások miatt aktívan csatlakoztak a nők is az ellenállás tagjai közé.