„Sergio Leone” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Neje leánykori neve
10. sor:
| halál dátuma = [[1989]]. [[április 30.]] {{életkor-holt|1929|1|3|1989|4|30}}
| nemzetiség =
| házastárs = Carla LeoneRanalli
| szakma =
| művésznév = Bob Robertson
24. sor:
}}
 
'''Sergio Leone''' ([[Róma]], [[1929]]. [[január 3.]] – Róma, [[1989]]. [[április 30.]]) az egyik legismertebb [[olaszok|olasz]] filmrendező a világon. A [[spagettiwestern]] nagy úttörője, olyan vadnyugati filmek kapcsolódnak életművéhez, melyek mára fogalommá váltak. Ilyenek az [[Egy maréknyi dollárért]], [[Pár dollárral többért]], [[A Jó, a Rossz és a Csúf]] és a [[Volt egyszer egy Vadnyugat]], melyamely a leghíresebb [[western]] is egyben. Ezekben a filmekben Leone neve szinte elválaszthatatlanul összeforrt [[Ennio Morricone]] nevével.
 
== Családja ==
43. sor:
Sergio Leone tulajdonképpen úgy a spagettiwestern atyja, hogy ő alkotta meg a olasz western sablonját. Az Egy maréknyi dollárért légköre is gyakorlatilag minden olasz vadnyugati filmben ott van. Visszatérő téma a bosszú, a pénzszerzés, a véres csetepaték. Maga a főhős megverése, vagy megalázása sem ritka.
 
Az Egy maroknyi dollárért főhőse [[Clint Eastwood]] voltaképp ezzel a filmmel vált világhírűvé. A siker miatt több filmvállalat arra ösztönözte Leonét, hogy készítsen folytatást. [[1965]]-ben ismét Eastwooddal a főszerepben leforgatta a ''Pár dollárral többért'' c. spagettiwesternt, amit ugyancsak [[Spanyolország]]ban készítettek, akár az előzőt, s itt is Moriccone komponálta a zenét. A látványos siker egy harmadik filmalkotást is motivált ''A Jó, a Rossz, és a Csúf''-ot, ahol az előző film egyik főszereplőjét, [[Lee Van Cleef]]et most az antihős bőrében láthatta a nézőközönség.<br />
Ezekkel a filmekkel egy kört húzott maga köré Leone, az ún. dollár-trilógiát, ugyanis mindhárom filmben a szereplők előtt elsődleges szempont a pénz volt.
 
Persze nem mindenütt fogadták üdvözléssel Leone westernjeit. Elsősorban az erőszakosságuk miatt érték kemény kritikák. Leone azzal magyarázta mindezt, hogy a Vadnyugat valójában erőszakos, véres világ volt, amelyet nem reálisan mutatnak be az amerikai westernek. A szereplők is egyszerű, erőszakos emberek, akik minél több pénzt akarnak szerezni, s ördögi terveket kovácsolnak társaik kijátszására. Leone westernjeit egyfajta [[szatíra]] gyanánt is szánta az eufemikus amerikai westernekkel szemben és valójában nem akart új stílust, vagy műfajt teremteni, de mégis az lett belőle.
 
[[1968]]-ban forgatta le a ''Volt egyszer egy Vadnyugat''-ot. Bár ez a műve Amerikában már csak mérsékelt sikert aratott, Európában elsöprő volt a hatása, s idővel már a fiatal kontinensen is igazi klasszikussá nőtte ki magát.
 
Leone nemcsak a cselekményt változtatta meg ezekben a filmekben, hanem a színészekkel, a cselekmény időpontjával és az eszközökkel (fegyverekkel) is másként dolgozott. A Volt egyszer egy Vadnyugat antihőse [[Henry Fonda]] nem abban a megszokott szerepben volt látható, mint Amerikában. Míg hazájában folyton pozitív figura formájában láthatták, Leone egy szadista, romlott, pénzhajhász és aljas bandita szerepét adta neki, aki még gyereket is öl. A film többi szereplője, mint [[Woody Stroode]], vagy [[Gabrielle Ferzetti]] sem gazfickók szerepében mutatkoztak be korábban. Mindezek rendkívüli meglepetéseket okoztak a nézőközönség előtt.<br />